Bombera Krisztina New Yorkból tudósít és új dolgokat tanul

Eddigi munkái közt ezt tartja a legnagyobb szakmai feladatnak, és messze ez az ajánlat tette őt a legizgatottabbá. „Fontos számomra, hogy új dolgokat kell megtanulnom: vágni, forgatni, informatikai problémákat megoldani, és mindezt másodmagammal, helyi operatőrömmel. Senki másra nem számíthatok. Fontos az is, hogy újra abban az országban dolgozom, amelynek a kultúrája-politikája mindig is a legjobban foglalkoztatott. Az egyetemen mind az angol, mind az amerikanisztika tanszéken amerikai médiával és elnökválasztással kapcsolatos témákból írtam szakdolgozatokat.”
Az Amerikai Egyesült Államok központjában az izgalmas feladatok során rengeteg nehézséggel kell Bomberának szembenéznie. „Próbálok az akadályok közt lavírozni, ahogy lehet. Óriási a város, szigorúbbak a forgatási szabályok, nehezebb interjúkat szervezni. Néha már azért örülök, ha az ország nevét megjegyzik, ahonnan jöttem. Ugyanakkor New York a média városa: mindig, mindenhol történik valami érdekes és fontos, amiről valaki mindenképpen beszélni akar egy kamerába!”
„Nagyon sok segítséget kapok a témaválasztásban a műsorszerkesztőktől: ők tudják, hogy otthonról nézve aznap mi a leginkább említésre méltó a világnak ezen a felén. Sokszor párhuzamokat vagy ellentéteket keresünk, hiszen a tudósítók célja nem kis részben az, hogy megmutassák, menynyire másképp látnak vagy oldanak meg egy adott problémát a világ más pontjain.”
Bombera Krisztina az ELTE-n járt média szakra, amikor az induló kereskedelmi csatornák gyakornokokat kerestek 1997-ben. Így került a TV2-hez a Hírosztályra, ahol csaknem tíz évig dolgozott. „Voltak emberek, akiket sokra tartottam a médiában, de igazából soha nem képzeltem, hogy valaha én is ebben a szakmában fogok dolgozni. Kiforratlan egyetemistaként csöppentem bele. Keményen dolgozni nagyon szerettem, ezért is tudtam megmaradni. De ha véletlenül másképp alakul az életem, akkor máshol dolgoztam volna sokat és lelkesen. Egy dolgot azonban már az elejétől világosan tudtam: kizárólag a közszolgálati jellegű műsorok érdekelnek, a szórakoztatás és egyéb műfajok nem. Amennyire csak lehetett, ehhez tartottam magam. Sok lehetőséget kihagytam, ami elvitt volna ebből az irányból. Van néhány tévés műfaj, amellyel kapcsolatban személyes, erkölcsi kifogásaim vannak. Azután vannak olyan műsortípusok, amelyek egyszerűen nem nekem valók, roszszul csinálnám őket. Nagy tisztelője vagyok például Tillának, szerintem az ország egyik legjobb tévése, de amit ő csinál, azt én nagyon bénán oldanám meg” – magyarázta.
Kemény, katonás „nevelést” kapott a TV2-ben. „Kiváló szerkesztők mellett tanultam. Nem volt nyafogás; addig kellett valamin dolgozni, amíg végül elfogadhatónak ítélték. Szerencsésnek tartom magam, hiszen sok műfajban próbálhattam meg fejlődni; híradótól, magazinműsoron át, az élő adások műsorvezetéséig. Az egyetlen dolog pedig, amit ettől a szakmától reméltem – kicsit szentimentálisan hangzik, viszont igaz –, hogy olyan tényekről, visszásságokról, sikerekről és kudarcokról beszéljünk a nézőknek, amelyek segítségével tájékozottabb és kevésbé kiszolgáltatott állampolgárokká válhatnak. Ritkán vagyok elégedett magammal és azzal is megvert a sors, hogy a közvetlen környezetem sem szokott dicsérgetni. A legszigorúbb kritikusom a férjem, akinek a véleménye talán a legfontosabb számomra.”
Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!