Önvizsgálat advent idején

Amikor meggyújtjuk a második gyertyát, nálunk, az iskolában ezt mondják: „Ég a gyertya ég, fusson a sötét, szívünkből a rosszaság  kitakarodjék”.
Poláris világunkban talán nem kell megfogalmaznom, mi is az a „rosszaság.” A dalai láma szerint „a rosszaság” szóban elkövetett négy erénytelenség: a hazugság, a viszálykeltés, a durva és az értelmetlen beszéd.
Jó esetben azért nem mondunk igazat, hogy megkíméljük a másikat valami kellemetlenségtől. Az egyenesség ugyanakkor az egyik legfontosabb emberi erény. Őszinteséget várunk a barátainktól, a családtagjainktól és természetesen a szerelmünktől is, de nem mindig és minden körülmények között. Annak ellenére így van ez, hogy tartós és fontos emberi kapcsolataink mind-mind az őszinteségre épülnek. A hazugságok, a becsapások, az apróbb füllentések egész életünket végigkísérik. Magam is gyakran érzem, hogy az őszinteség kedvéért boldogan lemondok a kegyes hazugság esetleg várható előnyeiről. Van min dolgoznom! Gyakran a különböző társadalmi szerepeinknek való megfelelés érdekében hazudunk, vagy megbízhatóságunk megőrzése végett sokszor azt mutatjuk, hogy minden rendben van velünk, pedig csak ösztönös vágyainkat, félelmeinket próbáljuk leplezni, amely bizonyos védelmet adnak nekünk.
Fontos kérdésekben azonban elengedhetetlen az őszinteség. Enélkül hogyan is bízhatnánk meg valakiben? A hazugságokra ráadásul előbb-utóbb fény derül, és ilyenkor alapjaiban rendülhet meg a kapcsolat. Jól, meggyőzően hazudni ugyanis nem könnyű. A lódítót elárulhatják gesztusai, hangja remegése, csapongó tekintete. Ráadásul a legtöbb esetben egyik hazugság szüli a másikat, és a kitalált történetek fonalát egyre nehezebb követni. Gyerekeknél gyakori cél a szülői fenyítés elkerülése, a büntetéstől való félelem. A kicsik nagy része még nem előre megfontoltan és kitervelten, inkább ötletszerűen hazudik. Felnőttek gyakran a másik meghódítása vagy munkahelyi érvényesülésük érdekében vetnek be gátlástalanul minden eszközt. Az ember már csak ilyen, vagy ahogy dr. House mondja: mindenki hazudik. Maradtunk tehát gyermeki szinten, hiszen félünk a felelősségrevonástól.
Általában elkövetett hibáinkat próbáljuk leplezni. Vigyázni kell azonban, hogy ne akarjunk egészen másnak látszani, mint amilyenek vagyunk. Előbb-utóbb sajnos, vagy hála az égnek, kiderülnek a dolgok. A lényeg most is bennünk, a lélek mélyén születik. A buddhisták úgy mondják: ok-okozat törvénye, tehát előbb magunkban kell helyretenni a dolgokat, legalább magunknak ne hazudjunk. Persze nem biztos, hogy aki őszinte önmagához, másokhoz is az.
A gonoszság, a hazugság elleni leghatékonyabb védekezés, amikor egyáltalán nem akarunk védekezni, mert kivédhetetlen, és csak magunknak okozunk bosszúságot. Amikor kizökkenünk lelki nyugalmunkból, már nem vagyunk egységben sem önmagunkkal, sem mással, hanem kétségbeesünk, ami gyengévé tesz.  Ez ijesztő, ráadásul követi a legártalmasabb érzés, a félelem.
Advent második hetében őszintén örüljünk annak, amit az élet feladatként elénk hoz, és becsüljük meg azt a keveset (vagy sokat), amink van.Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!