Nehéz okosnak lenni, halottak napja után, de annyira elszomorít a látvány, a temetőket látva, hogy nem hagyhatom szó nélkül.
A legelképesztőbb új divat, amikor a hamvakból gyémántot készíttetnek az örökösök, és azt őrizgetik. Az biztos, hogy mindig nagy szeretettel gondolnak a drága nagynénire, és kis helyen is elfér. Nem kell sírját se látogatni, se locsolgatni, de bizonyára nem egy energiatakarékos megoldás.
Gyakran elhangzik, hogy szeméttermelő társadalom vagyunk, s erre a „végső nyughelyek” is ékes bizonyítékok: a temetőkhöz kihelyezett konténerek szinte mindig csordultig vannak irdatlan mennyiségű, nem szelektálható, semmire se jó szeméttel. A temetői hulladék nagy része üveg, műanyag, fém, vagyis nem lebomló, nem komposztálható anyag.
Mi lenne hát az itt maradókra, a természeti környezetre, a jövőre is tekintettel levő változtatási irány?
Minden településnek van a temető használatának és a temetkezési tevékenységek helyi szabályzata. A jövő temetőjét számtalan szakember már megálmodta, rengeteg a szebbnél szebb tervet olvastam ami, megvalósításra vár. Például: figyelembe kell venni az ott honos karakternövényeket. Több szép, egészséges örökzöld és lombhullató fa gazdagítsa a temető növényállományát. Az urnafülke építmények kialakításánál a temető fenntartója előírhatja a természetes anyagok és művészi formák alkalmazását. Első helyen áll a zsúfoltság megszüntetése és a nagyobb zöldfelület kialakítása, melyet ligetes, parkszerű tervezéssel és természetes anyagok használatával lehetne megújítani. A fantáziátlan kolumbáriumok helyére például átriumszerű udvarokat álmodtak, kis csobogókkal, padokkal, dús növényzettel. A földi maradványokat úgy kell elhelyezni – természetesen az egészségügyi szempontok szigorú szem előtt tartásával!–, hogy azok idővel visszakerülhessenek a természet örök körforgásába: ehhez sem a sírba, sem a sírra nem szabad semmi olyant tenni, ami nem természetes anyagból van. A tilalom azokra a virágbolti csokrokra is vonatkozik, amelyek állékonyságát drótokkal, tartósságát pedig vegyszerekkel fokozzák. Ha valaki mindenáron használni akarja a vázákat, de a víz és a virág rendszeres cseréjét nem tudja megoldani, az térjen át a száraz virágcsokrokra.
Az örökzöld mirtuszlonc – télen is megőrzi szép, üde zöld színét. Sűrű, jó talajtakaró törpecserje. A törpe gömbtuja kiválóan mutat a sarkokon.
A madárbirsek – egész évben pompáznak, kerti változata amelynek fényes, sötétzöld levelei késő ősszel vörösre színeződnek. Rózsás-fehér virágai tavasz végén és kora nyáron nyílnak.
Kecses ágrendszerével, csodás lombszínével sokoldalú dísze a sírnak, de gondozást igényelnek. A bíborlevelű tűzeső – mely az árnyasabb helyeket is kedveli, és igen szép, tényleg bíbor leveleivel dekoratívan emelkedik ki a sárgás-zöldes háttérből. Az esővízből minél többet össze kell gyűjteni, és a növények öntözését a lehető legnagyobb arányban azzal biztosítani. A temetkezési helyen keletkező szerves hulladéknak a legkörnyezetbarátabb megoldása a helyszínen való komposztálás (pl. komposztládák segítségével), így értékes anyag nyerhető a talaj termőképességének fenntartásához. Az ország egyes pontjain terveznek már emlékezőhelyeket, úgynevezett temetői zöld sarkokat.
Ne feledjük „Egy nép kulturáltságára nem csak az illemhelyek tisztaságából következtethetünk, legalább olyan jó támpontot adnak a temetők is.”
(Pocsai Judit–Tóth László: Csöndes kertek)
De addig is, amíg mindezt a szakemberek valóra váltják, a miénk a felelősség, hogy mit teszünk halottaink sírjával. A holtak tisztessége az élők tisztessége, s egy sír minősége az élők személyiségéről is pontos képet ad.
Köveskuti Tünde
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!