Nyugati nyomás is nehezedett Orbánra

A megjegyzés azt követően hangzott el, hogy Gyurcsány Ferenc szerdán nyugtázta Orbánnak azt a kijelentését, amellyel készségét fejezi ki az építőipari munkahelyek megőrzésére a kormánnyal együtt. – Repedezik a jég a kormány és az ellenzék között – reagált erre a kormányfő.

Ami a nyugati szerepvállalást illeti, ennek van igazság-magva. A brit konzervatívokkal lefolytatott találkozón csakúgy, mint Orbánnak más nyugati keresztény-konzervatív politikusokkal tartott összejövetelein állítólag többen is kifejtették neki, hogy a mostani veszélyes válság kezelése nem képzelhető el nemzeti összefogás nélkül és csak akkor lehetséges, ha a legnagyobb pártok vezetői legalább  néhány alapkérdésben egyetértenek.
A teljes igazság azonban az, hogy Orbán ezekre a sűrűsödő intésekre  és figyelmeztetésekre csak alapos fáziskéséssel reagált. Mint a Fideszhez közeli körökben elmondják, a pártvezér eleinte azt sem akarta tudomásul venni, amiről a közvélemény-kutatók egybehangzóan szóltak. Vagyis, hogy a jobboldali szavazók is hűvösebbé válnak pártjuk iránt, ha az vagy nem támogatja a kormányzati válságkezelést, vagy nem áll maga elő érdemi, a kabinetével szembesíthető – adott esetben akár azzal egyeztethető – koncepcióval. Pedig néhány hete már voltak közvetlen környezetében is olyanok, akik erre rámutattak. Orbán ezeket a jelzéseket „lenyelte”, de közben tovább haladt a konfrontatív úton.  November 18-án pártja elnökségi ülésén kifejtette, mivel a 11 és fél százalékos alapkamat a gazdaság számára elviselhetetlen, a jegybanknak és a kormánynak lépnie kell, azonnali és radikális csökkentésről kell döntenie, a kívánatos  alapkamat pedig hat százalék.

Talán még a reagálásokból sem derült ki: ehhez mérhető megalapozatlan és offenzív fellépés a Monetáris Tanáccsal szemben nemigen volt a rendszerváltás óta. Egy nappal utána a Napi Gazdaság konferenciáján  Simor András, az  MNB elnöke kérdésre válaszolva ezt mondta visszafogott indulattal: „Egy belső döntés alapján a kamatdöntést (jövő hétfő) megelőző egy hétben egyetlen monetáris tanácstag sem nyilatkozik a kamatláb alakulásával kapcsolatban, másrészt politikusok kamatra vonatkozó kijelentéseit egyébként sem kommentáljuk”. És amikor röviddel később a – korábban 300 bázisponttal megemelt – alapkamatot a Monetáris Tanács 50 bázisponttal csökkentette, megtudható volt, hogy az Orbán-féle javaslat, amellyel kapcsolatban egyébként állítólag Járai Zsigmondnak is fenntartásai voltak, mint alternatíva szóba sem került. A jegybankelnök nevek említése nélkül ekkor csak ennyit mondott: amit a gazdaság megnyerne egy nagyobb méretű kamatcsökkentéssel az élénkülés révén, legalább annyit, de inkább többet veszítene a csökkenésével. És még hozzátette: a hazai gazdaságnak a nemzetköziről a hazai finanszírozás felé kell mozdulnia, ami fájdalmas, de szükségszerű alkalmazkodás, a magasabb kamatszínt megtakarításra  ösztönöz.
A Vasárnapi Híreknek az MNB döntési mechanizmusát jól ismerő szakértők megerősítették: a magas reálkamat „oka” nem a Monetáris Tanács szubjektív ítélete, hanem a gazdaság teljesítménye, és az „országkockázat”. A tények utólagos vizsgálata tanúsította, hogy a piacok már jóval a 300 bázispontos emelést megelőzően saját magukat bebiztosítva árazták be a magyar állampapírokat. Hozzátették, az Orbán-féle „azonnali és radikális” alapkamat-csökkentés után a magyar állampapíroknak nem lettek volna vásárlóik, ezzel akár 315 forintos euró járhatott volna, és – elszabaduló infláció. Az MNB és a kormány megfontolt és rugalmas kurzusát azóta újabb alapkamat-mérséklés is tanúsítja. Erre utal a konzervatív Heti Válasz legutóbbi számának interjúkészítője, aki azzal is szembesíti Orbánt, hogy ő az MNB elnökét „burkoltan” távozásra szólította fel.: „Felér egy ultimátummal, hogy (Ön) erélyesen követelte az alapkamat hat- százalékos csökkentését, noha az nemrég nőtt három, majd csökkent kétszer fél százalékkal”. Orbán válaszában ugyan továbbra is hibáztatja a jegybank kamatpolitikáját, de már nem beszél „azonnali, radikális” csökkentésről és hatszázalékos „irányszámról” sem. Ez utóbbi mellett a megismételt kérdésre is vonakodik elkötelezni magát – a Figyelő most megjelent számának adott interjújában – Varga Mihály, Orbán volt pénzügyminisztere. Aki szerint komoly kamatvágás kell, „de nem mondanék számot az alapkamatra” és „hagyjuk meg a színt megjelölését a jegybanknak”.
Orbán is jobban járt volna, ha meghagyja neki… Az elmúlt évek egyik számára legkínosabb fiaskóját tudhatta éppen maga mögött  a pártvezető, amikor szándékát fejezte ki, hogy a válságkezelés bizonyos ügyeiben – építőipar – kormányzati javaslatokat is támogat. A folytatásra – olvadni kezd-e a repedező jégtakaró  – még várni kell…
B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!