Inkább az ezüstöt kedvelik a tizenévesek

– Aranyláz… Ebből bizony az emberi történelem során meglehetősen sok volt. Gondoljunk csak az ókori Rómára, amely ezért (is) hódított, vagy Amerika felfedezésének igazi okára, a XIX. századi alaszkai szerencsekeresőkre… Ma az aranymosás hazánkban hobbi – a fél-, netán egy-két grammnyi a Duna mentén játékos sikerélmény… Ám ma is fontos egy jegybank aranytartaléka, a szépen csillogó nemesfém az általam joghallgatóként egykor rendkívülien utált „polgazd” szerint, ugye, általános értékmérő, kincsképző. Az már szent-igaz, hogy nagy- és dédanyáink – bizonyára korábbi őseink is, persze – a vészterhes időkben a családi aranyba és ezüstbe „haraptak”. Mármint, ha enni, lakni kellett – ha volt, akkor lehetett mit eladni…
S igen, lássuk a mát. Marilyn Monroe, a tragikus sorsú filmsztár egykor azt állította, a lányok igazi barátja az ékszer. Nos, egy mostani huszonéves nem éppen briliánsokról, 24 vagy 18 karátos aranyokról álmodik: lányom barátnője, Dia példának okáért nekem némi Sabo-ezüstről tett említést. Mivel magam is „fehér hívő” lennék inkább, ismerem a bajorországi kisvárosban, Lauf an der Pegnitzben született ékszerészcéget, amelyet a fáma szerint magyar ősökkel bíró Thomas Sabo 1984-ben alapított, s amely alapvetően ezüstöt és a mai divatot kínálja. Nem olcsó, de megfizethető. Van kollekciója és van egy folyton-folyvást szaporítható, fiatalok kedvelte klubja – ebben a Charm nevűben karláncokra gyűjthetők apró rárakható fityegők. Na, ezt szeretik a tinik és a huszonok… Karácsonyra angyalszárny-fülbevalókkal is előrukkolt a cég, amely Budapesten 2004 óta működtet saját üzletet, vidéki viszonteladói – mert már ilyenek is akadnak – pedig a németországi központból szerzik be az ezüst ékszereket.
– Az biztos, hogy karácsonykor rengetegen gondolnak az ékszervásárlásra, mert idő- és értékálló ajándék – vélekedik, okkal, Paréj Nikolett reklám- és marketing-ügyintéző a Siam Sun Gold & Silver Import Kft. és az Aura & Aranyeső Ékszerüzletek munkatársa. A hazai Tesco-láncok mellett működő ékszerboltok mottója: „adni öröm, kapni boldogság. Engedjük minél gyakrabban megélni az örömöt és boldogságot magunknak és szeretteinknek.” Nikolett, aki nőként is „ékszerhívő”, úgy látja, ma, amikor a gazdasági világválságról  szól a média, az emberek számára ösztönző családtagjaik számára néhány kisebb-nagyobb, nem is drága, ám értéktartó fülbevaló, karkötő, nyak-és bokalánc, gyűrű — vagy akár szet – vásárlása ajándékozási célból, mert ezzel nem nagyon trafálhatnak mellé. Az ezüst, az arany – akármilyen, akár az egyre divatosabb fehérarany is, az ezüst, a drágakő, különösen a gyémánt, az igazgyöngy – egy kicsiny díszdobozban bárkinek személyre szólóan jól- esik. Itt csupán azon kell elgondolkozni – és ezzel összefüggésben netán segítséget kérni –, hogy milyen korú, nemű megajándékozottnak szánják…
Már az ükapja is ékszerész volt Tóth Eszternek, méghozzá „császári és királyi szállító” – ő maga érettségi után lett ötvösmester, majd tovább tanult a főiskolán. Tervező, hazai és külhoni cégeknek dolgozik. Szerinte a sárgásan csillogó nemesfém megannyi fejtörést okozott már az emberiségnek, hiszen birtoklásáért nemegyszer háborúk is kirobbantak, hisz’ ezt a csodálatos anyagot az emberiség már majd’ hétezer éve ismeri, s tán éppen  a színe, csillogása miatt a vakítóan fénylő, meleget és életet adó Nap jelképévé választotta. A mindennapi viselésre alkalmas ékszerek készítéséhez az aranyat más fémekkel kell ötvözni: az ékszerészszakma az állandó és ellenőrizhető minőségért általánosan elfogadott finomsági kategóriákat alakított ki, ezt  a benne található színarany és ötvözőanyag arányában adták meg, a színaranyrészt véve „1000 ezreléknek”. Ez a karát. A vásárlók a kereskedelemben a karátszámok alapján tájékozódhatnak tehát. Egy sok aranyat tartalmazó, mondjuk, 24 karátos – a 24 karát 912 ezrelék – ékszer meglehet „értékesebb”, ám kevésbé kopás- és ütés-, vagyis „hordásálló” mint például a 14 karátos (585 ezrelékes) társa. Ezért leginkább ilyen, az utóbbi karátszámú csingilingiket hordunk… A fiatal tervezőművész szerint egyre gyakrabban készül ilyesmi tízkarátos aranyból (417 ezrelék), s ez világszerte egyre elfogadottabbá válik az ékszerkészítés területén, mert még magas az aranytartalma, s a színvonalas, minőségi ötvösmunkára kiválóan alkalmas! Amúgy a már ötvözött arany esetében, színük, azaz ötvözőanyaguk alapján különböztetjük meg a négyfélét: a fehérarany ötvözője a palládium, a sárgáé a vörösréz és ezüst 1:1 arányú elegye, a vörösaranyé
a vörösréz,  a zöld aranyé pedig érdekes mód a színezüst, amely a legjobb hő- és elektromosságvezető is, túl azon, hogy tartós, erős. Az ezüst a látható fénysugarak 90-95%-át képes visszaverni, ezért az igazán jó tükrök – pláne, ha a keretük is az(!) –  ezüst felhasználásával készülnek.
Nagy Tamás, a BÁV Zrt. budapesti, Bécsi utcai Aukciós Házának igazgatója szerint nagyüzem van náluk – azaz várhatóan lesz, az esztendő legutolsó kétnapos, küszöbönálló árverésén, kedden és szerdán, amikor régi és új nemes ékszerek, illetve ezüsttárgyak kerülnek kalapács alá. A szakember azt tapasztalja évek óta, hogy nem az a lényeg, hogy „ó”-e vagy „új” az a bizonyos női vagy férfi ékszer, hanem az, hogy igenis: hordható legyen! Mert bár az emberek mind a napig értékelik a nemesfémek és drágakövek közfelkiáltással elfogadott évezredes kincsképző, értékmentő jellegét, stabilizáló funkcióját – ám azt szeretik igazán, ha a vitrin vagy a trezor mélye helyett magukon hordhatják a mindennapokban vagy különleges alkalmakkor azokat. Ezért a XIX. századtól a máig fellelhető, viszonylag nem túl súlyos, de szép, divatálló formájú ékszerek a legkelendőbbek; a kövesek közt a színtelen kővel – gyémánt, briliáns, netán ezek sötét, „fekete” változatával – díszített, gazdagított a nyerő. Az ünnepek és a nemzetközi „helyzet” most minderre ráerősít, ez máris látható: Nagy Tamás szerint vásárlási láz, már-már „mánia” is tapasztalható…
Ezek vagyunk tehát mi, emberek. De mint tudjuk, a madarak – különösen a szarkák – is imádják a csillogó dolgokat. Nem egy fészekben találtak már gyűrűt, tükördarabot, zsebórát… De ők „gyárilag” ilyenek. Szegény domesztikált állatainkra viszont újgazdagék kényszerítik rá az ő tehetősségüket sugárzó  holmikat: a bulvársajtó üdvöskéje, az amerikai hotelmilliárdos-örökös, Paris Hilton pálcikalábú ölebecskéjének sok-sok karátos a nyakörve, valószínűleg nem csupán azért, hogy a kutyust ne fújja el az atlanti szél. Már vannak olajtól meggazdagodott orosz utánzói is: egyikük az óriás kaukázusi juhászának szánt több százezer dolláros nyakravalót nem – amúgy azért nem is olyan olcsó – Swarovski-kristály kövekkel, hanem Dél-Afrikából származó, Amszterdamban csiszolt briliánsokkal ékíttette. A kutyát valószínűleg nem izgatja. De azt nem lehet elmondani, hogy az egyre nagyobb vagyoni különbségeket felmutató posztszovjet társadalomban a kutyát sem érdekli a szegénységi szakadék…
Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!