Marx-reneszánsz vagy valami más?

– Nyomós oka van annak, hogy Marx ismét „divatba jött” s a gondolkodók figyelme ismét az ő szellemi hagyatéka felé fordult – vélekedik Krausz Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kelet-Európa Története Tanszék vezetője, az Eszmélet című elméleti folyóirat szerkesztője. – Elég körülnéznünk a világban: eddig példátlan, vagyis új vonásokat is mutató történelmi válságba jutott a kapitalizmus. Különböző válságok összegződnek: pénzügyi, gazdasági, túltermelési, élelmezési, környezeti, szociális, demográfiai… Nyilvánvaló: a neoliberális értelmiség – amelyik 20-30 éve meghatározza a közbeszédet és kritikátlanul elfogadta, a lehető legjobbnak tekintette a szabad piac mitológiájára épült társadalmi-gazdasági rendszert – napjainkra látványosan lejáratódott. A válsággal azt a neoliberális ideológiát, amelyik néhány évtizede már a történelem végéről beszélt, súlyos csapás érte, de ennek árát az emberiség fizeti meg.  Mivel is lehet magyarázni a krízist? Szinte természetes, hogy Marxhoz nyúlnak vissza. Nem divat ez, hanem inkább arról szól, hogy nála találhatók meg a tőkerendszer válságára vonatkozó elméleti kindulópontok. Aki figyeli Európában a balodali szellemi életet, az már régóta láthatja, hogy Marx népszerű téma. Elég olvasni az Eszméletet, ahol már 15 éve hazai, nyugat- és kelet-európai, latin-amerikai baloldali értelmiségiek arról írnak, hogy a kapitalizmus egész fejlődése tele van buktatókkal, aknákkal és bármikor berobbanhat egy válság. S bár eddig ez a gondolatkör a periférián volt, de még Magyarországon sem halt ki, nemhogy Angliában, Németországban, Franciaországban, Itáliában, ahol a szellemi műhelyekben, egyetemeken sok értelmiségi maradt, akik pontosan tudták, hogy a marxizmus, mint a tudomány magyarázó ereje nem szűnt meg a kelet-európai államszocializmusok összeomlásával. Csak éppen Kelet-Európa új rezsimjeinek legitimációs ideológiájához hozzá tartozott, hogy a régi rendszert azonosították Marxszal, annak ellenére, hogy az ő munkáiból nem lehet levezetni ezeket az államszocialista rendszereket. Dilettáns bértollnokok, kútmérgezők egész hada foglalkozott Marx lejáratásával. Közben sok nyugati egyetemen Marx és Engels szellemi hagyatékát komolyan, alaposan tanítják, méghozzá nem mint a filozófia történetének egy kurta fejezetét, hanem mint tudományos elemzési módszert és világszemléletet, amellyel megérthető többek közt a kapitalizmus, a tőkerendszer működése is. Nálunk viszont az elmúlt években Marx életműve csak afféle „alfejezet” lett, még ha kulturáltabb oktatók nem is kerülik meg ma sem. Fehér holló még az ELTE-n is az olyan meghirdetett szeminárium, amely Marxszal foglalkozik, s a valaha nevét viselő közgazdasági egyetemen sem oktatják szisztematikusan, csak egyes tanárok, öntevékeny alapon. Amihez a neoliberálisok uralta campuson, lássuk be, nem csekély intellektuális bátorság kell…  Én ugyan nem tanítok Marxot – hisz’ előadásaim a Szovjetunió történelméről szólnak –, de természetesen a módszerét alkalmazom a történelemkutatásban. Ehhez pedig nem is kell marxistának lenni; ismerek polgári szerzőket az USA-ban, akik büszkén mondják, hogy elsajátították és használják azt a vizsgálati-elemzési metódust. S magától értetődő az is, hogy a most megjelent Lenin-kötetemben visszanyúlok a marxi örökséghez – enélkül nem érthető meg Lenin, sőt magának az államszocialista rendszernek az összeomlása sem.
 S hogy futó divat lesz Marx, vagy a reneszánsza következik? Ma Berlinben a teljes Marx-kéziratot kiadják, a terjedelemre körülbelül még egyszer annyi, mint amennyi Marx összes műveiben szerepel. Ez is jelzi: már hosszú évek óta készülnek Nyugat-Európában, hogy megismertessék a világot azzal a Marxszal, aki valójában volt; hogy lehántsák róla a „marxista-leninista” múltat, amely számos ponton meghamisította a gondolatait, más összefüggésekben viszont ápolta, továbbgondolta a marxi elméletet, mint például Lukács György vagy Tőkei Ferenc. A válság következtében elmélyült az érdeklődés Marx iránt Nyugat-Európában, s ez várható Kelet-Európában is, hiszen itt is meg kell magyarázni a krízis okát, lényegét. Marx mellett még Rosa Luxemburgnak, Leninnek, Marcuse-nak, Garmscinak volt kifejezetten a válsággal foglalkozó elmélete – ezek is fel fognak értékelődni. Valószínű: nemcsak a kutatók, de a diákok, s az egész társadalom szemében is. Hisz’ a kapitalizmus válaszúthoz érkezett, a rendszer – az új generációk is meggyőződhetnek róla – erkölcsileg nem igazolható, s a kérdésekre választ kell adni. Én úgy hiszem, nem múló divat lesz Marx, hanem az igazi reneszánsza jön.
– A nyugati féltekén, a fejlett országok szellemi életében jóval nagyobb szerepet tölt be Marx, mint nálunk. Az Egyesült Államoktól Japánig sokfelé tartanak komoly Marx-kurzusokat, és a diákok, az oktatók, az elmélet emberei nem kis jelentőséget tulajdonítanak a gondolatainak – így Hámori Balázs egyetemi tanár, aki annak idején a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen politikai gazdaságtant tanított, s jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem Összehasonlító Gazdaságtan Tanszékét vezeti. – Most éppen válság van – amiről Marx sokat írt – és mivel a gazdaság működési hiányosságai okán magasra csapnak az aggodalom hullámai, természetes, hogy megnő az érdeklődés iránta, ahogyan mások iránt is, akik foglalkoztak a válságokkal. Ám azért még egyáltalán nem biztos, hogy Marx divatban is marad, hisz’ a válság idővel elmúlik. De ettől függetlenül nagy gondolkodóról van szó. Csak éppen eltelt némi idő azóta, amikor ő gondolkodott, vizsgálódott és írt a világ dolgairól. Neki megvan az eszmetörténeti helye a filozófiai és a közgazdasági gondolkodás históriájában is; nem véletlenül lett dobogós abban az USA-beli felmérésben néhány éve, amelyik azt firtatta, kik is voltak a legnagyobb hatással az emberiség gondolkodására. Ám kötve hinném, hogy az utóbbitól, a közgazdasági nézeteitől a mostani pénzügyi és gazdasági krízis megoldásához érvényes receptet remélhetnénk. Ugyanis aközött a gazdaság között, amelyre az ő válságelmélete vonatkozott, és aközött, amely most válságba jutott, hihetetlenül nagy a távolság. Ma máshogyan működik a fejlett gazdaság, mint másfél évszázada – más a struktúrája, a működési módja, mások a tulajdonosi viszonyok, más a szerepe a szociális biztonságnak –, még ha azt a sajátosságát, hogy válságra hajlamos és időnként válságba is fordul, persze nem veszítette el. Ennyiben ma is korszerű Marx, s a helyzet megértéséhez hasznos lehet forgatni, amit papírra vetett. Ám, hogy mit lehet és mit kell tenni napjaink válságos helyzetében, arról már a közgazdaságtudomány azóta jóval többet és mást tud. Ezért úgy hiszem, a cselekvésre, a válságba beavatkozás gyakorlatára nem nála fogják keresni a megoldásokat. (vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!