Duma András
– Tizedik esztendejébe lépett az alapítvány, van székházuk, honlapjuk az interneten – Klézse képe még űrfotón is látható rajta.
– Klézse a világ közepe számomra. Ahol élnem kell. A felhalmozódott gondjainkat mások nem fogják megoldani, ha mi magunk nem oldjuk meg. Itt minden korosztály segítségre szorul, de számunkra a legfontosabb a gyerekek fejlődésükben segítése. Táborokat szervezünk, magyar nyelvet tanítunk, iskolán kívüli köröket szervezünk, most éppen számítógépes órát megyek tartani. A székház – a megvásárolt Magyar Ház vagy Faluház – a város Budának nevezett részén áll, s van egy lakásunk Kolozsvárt is a csángómagyar egyetemisták számára, akiknek ingyelszállást biztosítunk ott, hogy pótolják majd a ma még hiányzó értelmiséget. Kapunk, persze, hogy kapunk anyaországi segítséget, ittenit is, de szűkében vagyunk sok mindennek, hisz’ nem szeptembertől júniusig tart a tanítás, hanem az egész éven át, s ezt bizony egyetlen minisztérium, hivatal sem igen értheti. Ahány gyerek, annyiféle a módszer, hiszen egyikük sem kezeli helyesen a magyar nyelvet… Ilyet nem ismer egyetlen „rendes” iskola sem… A szabadidőből is négy-öt órát együtt töltünk, vagy háromszáz gyerek tanul itt. Történelmet is. mert mindenkinek a saját történelme a legfontosabb. Hogy tudják, hol vannak a gyökereik, mert így könnyebben fejlődnek, hogy aztán ne mostohagyerekei legyenek senkinek, hogy tudják: a magyar törzs részei ők is – s ezt ma már nem lehet vitatni. De ha elvitatják tőle, ha lekezelik érte, az fájdalmat okoz. Most bővítjük a székházat óvodával, a fedélig értünk – de elfogyott a pénz. Ha a jóisten megsegít, talán folytatni tudjuk… Dani fiam most is a tetőn van a társaival – ő Kolozsvárt végzett néprajz és nyelvszakon; tanít, de ért más mesterségekhez is szerencsére. A másik fiú, Máriusz Olaszországban dolgozik, lánygyermekünk, Irénke meg politológiát és turisztikát tanul. Ha az embernek nincs egy jó párja, mit sem ér az élete: nekem megadatott a jó társ, nélküle semmire sem mennék. Ő Veronka. Nekem.
– Az ő neve egy másik történet. Amilyen igazolványa van, úgy hívják: a román hivatalosban Violeta, az anyaországtól kapott magyarigazolványban meg Ibolya.
– Furcsa sors ez ám. De a gyerekeink rájöttek, hogy nem elég csak azért harcolni, hogy magyarul hallgathassák a prédikációt a templomban, hanem meg kell vívniuk a mindennapi csatáikat a lemaradás felszámolásában. Sokan érzik úgy, hogy a Vatikán csupán egy kis előretolt helyőrségnek tekint minket az ortodox közegben. Itt mindenkinek saját identitását kell megtanulni!
(gündisch)
Aki úgy gondolja, hogy karácsony előtt támogatná az alapítványt,
az az OTP alábbi számlájára forintot utalhat: RO03OTPV290000109807HU01.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!