A Le Monde című francia napilap két cikket is közölt a magyar belpolitikai helyzetről.
Az újságíró szerint „két kiváló és karizmatikus, saját táborában
leváltás által kevésbé fenyegetett, hosszú távra berendezkedett vezető
(Gyurcsány, Orbán) ritmusában élnek”.
A cikkíró nem foglalkozik azzal – nyilván a téma nem is kényszeríti rá –, ahogyan a közép-európai államokban a rendszerváltások előtti időkben a diktatúráknak különböző szintjét, fokozatát élték meg az országok polgárai – „Magyarország a legvidámabb barakk volt” –, addig a rendszerváltás után született demokráciák is különböző szintűek. Ez napjainkban a legszembetűnőbb, amikor a szélsőségesek magatartása okán kiéleződött a szlovák–magyar viszony.
Addig, amíg nálunk engedékenyebb – liberálisabb? – a demokrácia, addig Szlovákiában „keményebb” demokráciát tapasztalhatunk. Mire alapozom ezt?
Emlékezzünk csak vissza, ismert futball huligánok „vélemény nyilvánításait” a magyar törvények, így a rendőrség is jó ideig elnézte. Amikor pedig a rendőrség kellő eréllyel lépett fel az atrocitások elkövetői ellen, a Fidesz és a szélsőjobb – élén Morvai Krisztina jogvédővel – „a diktatúra rendőrterrorjáról” harsogott.
Amikor a dunaszerdahelyi futballmecscsen régi ismerőseink közül néhányan – Fico miniszterelnök szerint – a feneküket mutogatták a szlovák rendőröknek, azok megtalálták a módját a renitenskedők megfegyelmezésének, amit a szlovák kormány tudomásul vett és helyénvalónak tart.
Aligha hiszem, hogy az USA-ban is akad véleménynyilvánítása okán a rendőröknek a fenekét mutogató polgár anélkül, hogy utána megfelelő kioktatásban ne részesülne...
Sajnálatos, hogy amennyire „vidám barakk” volt Magyarország anno, ugyanolyan puha manapság az igazságszolgáltatásunk a szélsőségesekkel szemben.
Így aztán aligha csodálkozhatunk, ha a 2010-es választásokon ténylegesen előre törhet a szélsőjobb.Balogh Lajos, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!