…már majdnem itt van, már közeleg a szeretet ünnepe, a karácsony.
Gazdasági válság ide vagy oda, a bevásárlóközpontokban lépni sem lehet
az emberektől, délutántól késő estig óriási forgalmi dugók mindenhol,
mintha mindenki szabadulni akarna maradék pénzétől, hogy aztán már
tényleg ne legyen több anyagi gondja. Állítólag nagy mennyiségben
fogynak a műszaki cikkek, főleg a plazmatévék. Az utóbbi tényleg okos
és hasznos befektetés, hiszen nincs felemelőbb, mint nézni majd a
szűkösebb napokon otthon, száraz kenyeret majszolva például, amint a ki
tudja, mitől és miről híres emberek vacsorára látják vendégül egymást.
A még gyerekek által is nézhető műsorsávban az egymást leprázó, részegen vagy műrészegen káromkodó, másikat megalázó, koszos kézzel „főző” celebjeink tényleg követendő, szép példát mutatnak ifjú és idősebb nézők épülésére. De aki elmulasztaná látni a nagy nézettségű műsort, az előző vagy a másnapi bulvárlapokban elolvashatja, hogy küldte el a jó édesanyjába a jópofa X részegen Y-t, vagy hogy D beleböfögött E arcába. Jó ezt látni–olvasni. Igazán étvágygerjesztő.
Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe. A könyvesboltok polcain egymás után bukkannak fel – mint tavasszal a fagyott földből a hóvirág – a még híresebb celebek egymást leleplező, bemocskoló, magukat csak itt és most őszintén feltáró, megbánó, bevállaló könyvei, naplói, évek óta magas gázsik alá söpört visszaemlékezései. Jó lesz olvasni majd szentestén, a feldíszített karácsonyfa alatt ezeknek az egymást feljelentéssel, becsületsértéssel, személyiségi jogok megsértésével fenyegető hírességeknek kötetekbe foglalt gyűlöletösszesét.
Hogy politikus „celebjeink” ezt teszik, az nálunk már természetes, hétköznapi jelenség. Hogy egyes, újságnak csúfolt, nyomtatott papírtermékek ezt sugallják, szuggerálják, az pontos lenyomata köz- és erkölcsi állapotainknak 2008 vége felé Magyarországon. Úgy látszik, ez ellen nincs védőoltás, terjed, mint a madárinfluenza, szedi áldozatait: nézőket és olvasókat egyaránt. Mintha kicsi és nagy celebjeinket kifejezetten erre tenyésztenék, hogy egy darabig – pár évig – éljenek, virágozzanak, celebeskedjenek, de nem kerülhetik el a végzetüket, előbb-utóbb úgyis kiirtják, levágják egymást.
Én azt hiszem, kihagyom ezeket a felkavaró irodalmi és vizuális élményeket. Ahogy a felejthetetlen Hofi Géza mondta egyszer: „Engem majd az érdekel, ha valakiről majd valami jó derül ki”. De addig még várni kell. Azt hiszem, reménytelenül sokat. Pedig a szeretet ünnepe már majdnem itt van, és mégis nagyon messze…
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!