Csökkenthetők a békefenntartás kockázatai

l Rendkívüli év volt az idei: évfordulók, soron kívüli repülőnap és országos hadgyakorlat, a NATO védelmi minisztereinek találkozója, új szerepek az afganisztáni és a koszovói missziókban – és megrendítő halálesetek. Ön hogyan értékeli miniszterségének ezt az esztendejét?
- Mozgalmasnak. Sikerrel feleltünk meg az új kihívásoknak és sor került kiemelkedő eseményekre, amelyek az egész magyar társadalom számára fontossá tették a Magyar Honvédséget. Sajnos azonban gyászolni is volt okunk: két tűzszerészünk és balesetben elhunyt pilótáink halála mindannyiunkat nagyon megrázott.
l Régóta nem volt nemzeti katonai straté-giánk. Mostantól van, erről tájékoztatta a héten a parlament honvédelmi és külügyi bizottságát. Mi a stratégia lényege?
– Ez igaz, a rendszerváltás után nem dolgoztunk ki korszerű nemzeti katonai stratégiát. A körkörös védelem téveszméjét én nem tekintem annak. Az új stratégia abból indul ki: hagyományos értelemben vett katonai veszély nem fenyegeti hazánkat. A szomszéd országok többsége tagja a NATO-nak és az EU-nak, vagyis szövetségeseink. A két kivétel, Szerbia és Ukrajna, mindkettő békepartnerségi megállapodást kötött a NATO-val. Ez növeli az egész régió biztonságát. Viszont vannak új veszélyek: Európa déli és keleti régióiban nagyok a feszültségek és ezek, az érintettek szándékaitól függetlenül kihatnak ránk is. Természetesen a globális veszélyek, konfliktusok is érintenek minket. És vannak a gazdaságot, a társadalmat fenyegető veszélyek is, mint a terrorizmus vagy az ipari, a természeti katasztrófák. Az ezekre a létező kihívásokra adott katonai választ határozza meg a nemrég elkészült Nemzeti Katonai Stratégia, és egyben kijelöli a Magyar Honvédség fejlesztésének irányait.
l Mi lesz a hadsereg fő feladata a következő évtizedekben?
– A Magyar Honvédség alapvető feladata az ország területi sérthetetlenségének, állami szuverenitásának megőrzése – szövetségeseinkkel együtt. A védelmünknek ugyanis két pillére van: a saját katonai erőnk és a szövetségesek támogatása. Másrészt a Magyar Honvédség nem csupán hazánkat védi. Részesei vagyunk a NATO kollektív védelmi rendszerének. Sőt! Nemzetközi felhatalmazással és megfelelő magyar közjogi döntés alapján részt veszünk a NATO területén kívül is a békefenntartásban.
l A parlament jóváhagyta, hogy a honvédség létszámát a nemzetközi szerepvállalásaira tekintettel ezerrel növeljék. Nőtt ezzel a missziós költségvetés is?
- Az Országgyűlés azért növelte meg a honvédség létszámát, hogy gondoskodjon a Pápára települő nehéz légiszállító ezred, vagyis a C-17-es program személyi feltételeiről, és hogy fenntartsa azt a három radarszázadot, amelyek a tubesi radarállomás felépüléséig biztosítják a magyar légteret. A nemzetközi békeműveletekben való részvételünket mindez nem érinti. Az Országgyűlés döntése szerint összesen ezer magyar katona vehet részt határainkon kívül műveletekben, ez a szám már évek óta változatlan; és nem is kívánjuk növelni. Ami a költségeket illeti, ha ENSZ műveletről van szó, akkor az ENSZ a költségeket is állja, ha NATO-, vagy EU-keretekben veszünk részt a műveletekben, akkor a tagállamok maguk biztosítják a pénzügyi feltételeket. Javaslatomra elkezdődött a vita arról a NATO-ban, hogy a közösen elhatározott műveleteket közös alapból fedezzük.
l Hogyan változott a honvédség koszovói és afganisztáni szerepe?
– Koszovóban jelentős feladatot vállaltunk azzal, hogy egy manőver zászlóaljunk állomásozik ott. Először vesz részt magyar katonai alakulat ilyen komoly műveletben, amely ráadásul a közelünkben zajlik, s így közvetlenül is kihat Magyarország biztonságára. Afganisztánban az újjáépítés mellett októbertől fél évre vállaltuk a kabuli nemzetközi repülőtér vezető nemzeti feladatait, ami nagy műszaki, koordinációs és katonai teljesítményt kíván tőlünk. 2009-ben a NATO terveinek megfelelően áthelyezzük a hangsúlyt az afgán alakulatok kiképzésére Baghlan tartományban, ahol a magyar újjáépítési csoport állomásozik. Fontos, hogy afgán katonai alakulatokat képezzünk ki, mert azt szeretnénk, ha az afgán hadsereg és a rendőrség venné át Afganisztán biztonságának garantálását.
l Sokak szerint kockázatosabbak az új tennivalók, például a kabuli repülőtéri. Nem tart attól, hogy nő a missziós rizikó?
– Minden békefenntartó művelet kockázatos. De ha jól készítjük fel a katonáinkat, és gondoskodunk a megfelelő felszerelésükről, a logisztikai háttérről, akkor csökkenteni tudjuk a veszélyt. A kabuli repülőtéren inkább a feladat szervezeti-műszaki bonyolultsága nagy, s nem a kockázat, még ha nem is kizárt, hogy támadás érje a mieinket. Afganisztánban ma a repülőtér az egyik legerősebben védett hely.
l A két magyar tűzszerész halála óta újra látnak el ott életveszélyes teendőket a tűzszerészeink? Nem kellene őket mégiscsak kivonni? Védettebbé teszi őket újfajta kiképzésük?
– A tűzszerészek felkészítése folyamatos; minden új információt, minden egyes eset tanulságait feldolgozzák. Az újjáépítési csoportban az ott szolgáló tíz magyar tűzszerész feladata egyelőre a tábor biztosítására korlátozódik. A Kabuli Nemzetközi Repülőtéren is van tizenkét tűzszerészünk, ők is csak a repülőtér biztosításáért felelősek. A kivonásuk ellen leginkább ők maguk és a katonatársaik tiltakoznának, hiszen ugyanúgy végre akarják hajtani a feladatukat, mint azok, akik itthon a Bosnyák téren gyűjtik össze a II. világháborús lőszerek, aknák százait.
l A Bevetési Irány 2008 hadgyakorlaton akció-
ban is láthattunk JAS-39 Gripeneket. Hol tart most a Gripen-program?
– Megérkezett Kecskemétre mind a 14 gép, jó ütemben halad a felkészítés, a képzés, a gyakorlás. Arra készülünk, hogy még idén sor kerül a nagy eseményre: arra, hogy a Gripenek is részt vesznek a honi légtér védelmében, egyelőre még együtt a MiG-29-esekkel.
l Jönnek Pápára a C-17-es óriás szállítógépek. Mikor? A közös szállításhoz mivel és mennyivel járul hozzá hazánk?
– A nehéz légiszállító ezred már ide települt, az ütemterv szerint haladnak a beruházások. 2009 májusában megérkezik az első, s a jövő év második felében a másik két C-17 Globemaster, így a flotta év végére teljes lesz. Ami az anyagia-kat illeti: tizenkét NATO-tag és a két partner állam – Svédország és Finnország – úgy állapodott meg, hogy az igénybevétel arányában állja a közös C-17-es flotta beruházási és működtetési költségeit. A nekünk szükséges repülőidő és szállítókapacitás alig két százalékát teszi ki a teljes kapacitásnak – ezért a költségeket is ugyanilyen arányban fedezzük. Ez kevesebb, mint kétmilliárd forint. Ha a szállítási feladatot magunknak kellett volna megoldani, gyengébb műszaki színvonalon is tizennégyszer ennyibe került volna.
l A budapesti védelmi miniszteri találkozón elmaradt a NATO–orosz találkozó, még nem döntöttek Horvátország és Albánia felvételéről, s Grúzia felvételének kérdése is „elmaszatolódott”. Hazánk hogyan viszonyul a bővítési elképzelésekhez?
– Teljes mértékig elkötelezettek vagyunk Horvátország, Albánia és Macedónia felvétele mellett. Az előbbi két ország felvételéről megszületett a döntés, így biztos, hogy 2009 áprilisában, a következő NATO-csúcson ezek az országok, már tagállamként fognak részt venni. Macedónia felvétele csak azon múlik, hogy a diplomáciai erőfeszítések nyomán sikerüljön a görögökkel megállapodni, hiszen csak a „Macedónia” névről folyik vita. Grúzia és Ukrajna felvételét is támogatja a NATO, ha megfelelnek a feltételeknek. Ám az időpontról a legutóbbi külügyminiszteri csúcs nem döntött, csak arról, hogy kezdjék meg a felkészülés következő fázisát. Fontos, hogy a NATO fenntartsa a nyitott ajtók politikáját és az is, hogy ez a két ország felkészüljön a tagságra. S hogy ez a folyamat meddig tart, az attól függ, milyen lesz az előrehaladásuk. Hazánk felkészülése kilenc évig tartott.
l Ez év elején javasolta a nyugati blokkhoz tartozó öt magas rangú katonai személyiség egy közös USA–EU–NATO hatóság életre hívását a globális biztonsági fenyegetésekre adandó összehangolt válaszok kidolgozására. Ez ügyben mi történt?
– Fontos kérdéseket vetettek fel a vezérkari főnökök tanulmányukban. Des Browne brit védelmi miniszterrel közösen írtunk egy cikket, amelyben a vezérkari főnökök által föltett kérdésekre adtunk politikai választ, és ez megalapozza a NATO lehetséges új stratégiáját. Bízom benne, hogy 2009 áprilisára a NATO elfogadja az új stratégiát, amelynek fontos része, hogy a szövetség tagállamai, így az európai államok is vállaljanak nagyobb részt a nemzetközi biztonság megteremtésében. Úgy vélem, nem lenne jó, ha „képesek” és „hajlandók” csoportjaira oszlana a NATO. Mint ahogy az is fontos, hogy a szövetség és az EU között összhang legyen. Változásokra van szükség a NATO-ban, amelyhez hozzájárulhatunk a saját tapasztalatainkkal is. Hiszen mi végigvittünk egy politikai rendszerváltozást, majd egy haderőreformot, méghozzá sikerrel.
l És mi lett az ön javaslatával, a tagországok közös helikopter-felújításával?
– Létrejött az ezt szolgáló alap angol és francia hozzájárulással, amelyhez még három ország csatlakozott, s elkezdődött az egyeztetés több más tagállammal, amelyek hajlandók részt venni ebben a programban. A csehek el is kezdték egyes helikoptertípusok felújítását és Afganisztánba szállítását. Bízom a sikerében.
l Elégedett hazánk NATO-szerepének alakulásával? És a szövetség elégedett velünk?
– Része vagyunk a NATO-nak, az nem vala-miféle tőlünk független, idegen szervezet. Ezért az értékelés azokon a szempontokon alapul, amelyeket közösen fogadunk el. Ezek szerint a Magyar Honvédség nagyon fontos szerepet tölt be a kollektív biztonság megteremtésében. Részt veszünk a közös feladatokban, olyannyira, hogy a 2007-es adatok szerint mi vagyunk az USA és az Egyesült Királyság után a harmadikok, a szárazföldi erők nagyságához viszonyított műveleti arányban. Persze az is számít, hogy a gazdasági lehetőségeihez mérten egy-egy ország képes-e növelni a védelmi költségvetését. Mi ez tesszük.
l Mennyit költünk honvédelemre? És mennyi a NATO igénye? A válság hogyan hat a tárca büdzséjére?
– Én azt vallom, hogy egyensúlyra van szükség a között, hogy a honvédségnek mire van szüksége, és hogy a magyar társadalom mit tud nyújtani. Miniszterként feladatomnak tekintem, hogy küzdjek azért: minél jobb feltételei legyenek a Magyar Honvédségnek, de azt is fontosnak tartom, hogy a rendelkezésünkre álló pénzzel hatékonyan és takarékosan gazdálkodjunk. Ez az egyensúly megteremtődött 2006-ban, tavaly és idén is. A Nemzeti Katonai Stratégiában azt javaslom, hogy 2009-től 2013-ig GDP-arányosan 0,2 százalékkal nőjön a honvédelmi költségvetés. Ez szükséges és elegendő is egyben. A jövő évi honvédelmi költségvetés egyébként 320 milliárd forintra rúg.
l És mit gondol: rendkívüli lesz a 2009-es év is?
– Reményeim szerint nem. Nyugalmat szeretnék és fejlődést. Az lenne a jó hír, ha nem lenne hír. Csöndben és hatékonyan dolgoznánk. A magyar állampolgárok bízhatnak a Magyar Honvédség nagyszerű katonáiban. Ők pedig abban, hogy tovább folytatódik a katonai – köztük a személyi védelmet szolgáló – felszerelések valamint a haditechnikai eszközök fejlesztése, korszerűbbre cserélése.

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!