Elfogadta az Országgyűlés az előadó-művészeti törvényt

Két éve, 2006 novemberében Hiller István oktatási és kulturális miniszter a Kolibri Színházban találkozót kezdeményezett a színházi élet vezetőivel. A találkozó célja az volt, hogy megoldást keressenek a színházi élet problémáira. A színházi szakma örömmel vette a kezdeményezést, hisz a miniszter olyan problémákat vetett fel, amelyek hosszú idő óta megoldásra vártak. Mindenki egyetértett abban, hogy rendbe kell tenni azokat a szabályozatlan kérdéseket – a finanszírozás, a munkavállalás kérdéseit –, amelyek kaotikussá, áttekinthetetlenné tették a színházak helyzetét.
Hiller István a Kolibri Színházban elmondta, hogy szakmai konszenzuson nyugvó, mindenki számára elfogadható jogszabályi megoldást szeretne találni. Ennek érdekében egyeztetés sorozatot kezdeményezett a színházi élet szereplőivel. A közös munka alatt és a rendszeres szakmai összejöveteleken érlelődött meg az a gondolat, hogy ne csak a színház, hanem a teljes előadó-művészet – színház, tánc és zene – egymáshoz kapcsolódó problémáira keressék meg közösen a törvényi megoldást.
Közel két év folyamatos egyeztetés, szakmai viták és megbeszélések után, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és az előadó-művészeti szakma közös munkájának eredményeképp idén őszre kikristályosodott a jogszabály tervezete. Szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján a budapesti Új Színházban adta át Hiller István a színházi, a zenei és a táncművészeti szakma képviselőinek az előadó-művészeti törvény tervezetét. Bejelentette egyben azt is, ha a törvényt elfogadja az Országgyűlés, akkor 2009-ben több milliárd forint pluszforrást biztosít a költségvetés a törvény végrehajtására. A szakmai szervezetek javaslatára történt módosítások után az Országgyűlés december 8-án elfogadta a törvényjavaslatot.
A jogszabály megszünteti az előadó-művészeti terület szabályozatlanságából eredő különbségeket. Tiszta helyzetet teremt az előadó-művészeti intézmények finanszírozásában, nyilvántartásában és a munkajogi kérdésekben.
És hogy miért szükséges ez? A finanszírozás problémáit Kiss János, a Győri Balett művészeti igazgatója mutatta be szemléletesen: „A magyar táncművészet financiális támogatási rendszere igen szerteágazó. Van olyan intézmény, amely önkormányzati támogatású, van, amelyik önálló intézmény, megint mások működési költséget kapnak, az 50 éves Pécsi Balettnak pedig alapító okirata sincs. A néptáncosok is más rendszerben működnek. A táncosok kiszolgáltatott helyzetben vannak, ugyanis hiába bizonyítottak már, évente kapnak támogatást, nem tudnak előre tervezni, óriási a bizonytalanság. Ezért a bonyolult helyzet helyett egy kezelhető, kiszámítható finanszírozási rendszer szükséges. Ez a törvény a stabilitást szolgálja, minőségi változást jelent, magasabb szintre emeli az előadó-művészetet a kultúrán belül.”
A törvény a kiszámítható finanszírozás érdekében átrendezi a támogatási struktúrát. Új típusú, normatív elemeket tartalmazó, a fenntartók kötelezettségeit és jogosultságait egyértelműen megállapító finanszírozási modellt vezet be. Új elemként jelenik meg az önkéntes regisztráció, mely elengedhetetlen feltétele a költségvetési támogatásnak. Így a szakmai mutatók lesznek a meghatározóak a támogatás elosztása során, de átlátható és ellenőrizhető lesz a folyamat is. A támogatás azonban nem függ a szervezeti formától, az előírt szakmai kritériumok teljesítése esetén valamennyi előadó-művészeti szervezet kérheti nyilvántartásba vételét. A rendszer a kiszámítható támogatás mellett ösztönző jellegű. Azok a szervezetek, amelyek a szakmai feltételeknek megfelelnek, nagyobb támogatáshoz juthatnak.
A civil szféra finanszírozásba történő bevonására a filmtörvényhez hasonló módot biztosít a tervezet, adókedvezmény lehetőségét nyújtja. A felkínált adókedvezmény biztos, hogy nem hoz olyan robbanásszerű változásokat az előadó-művészet területén, mint hozott a filmes területen, hisz a filmgyártás jobban vonzza a tőkét, de itt is megjelenhetnek a társaságok, magánszemélyek a támogatásnál. Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója szerint tisztább, világosabb és kiszámíthatóbb lesz az egész szakma és a támogatás rendszere is a törvény hatályba lépésével. Az pedig, hogy akár egy magánszemély is támogathat egy-egy színházat az adójából, alapvetően megváltoztathatja a szponzorációt is.
Ez a típusú finanszírozás megerősíti az előadó-művészeti ágazatot, biztonságot nyújt a szakmának azzal, hogy az állam nem vonul ki a támogatásból, ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalkozói szféra is részt vegyen a szponzorációban.
A törvénytervezet az előadó-művészeti munka sajátosságait figyelembe véve alakítja ki a munkajogi szabályokat. Halasi Imre szerint a törvény az előadóművészek legfőbb munkajogi problémájára keresi a választ: „Régi probléma, hogy az előadó-művészeti szakma résztvevőinek munkaideje nem illeszkedik a Munka Törvénykönyvébe, hiszen mi hétvégén és ünnepnap is dolgozunk. Ez a törvény ezt is szabályozza.”
Való igaz, hogy a Munka Törvénykönyvének a szabályai sok tekintetben nem érvényesek a színházi munkára, ahol természetes, hogy a szabad- és ünnepnapokon is dolgozik mindenki, vagy hogy próbaidőszakban éjjel-nappal bent van, nyáron viszont több hónapnyi a szünet. Az előadó-művészeti szervezetek tevékenysége nem naptári év, hanem évad szerint alakul. Ehhez igazodik majd a szerződtetési rendszer, amely meghatározza, hogy a következő évadra a szerződtetési ajánlatot, illetve a szerződés megszüntetését a munkáltatónak az évad meghatározott időpontjáig kell megtennie. Ez tervezhetőséget és kiszámíthatóságot biztosít a művészeknek. A javaslat a fentiek mellett új önálló felmondási, felmentési okokat szabályoz, rendezi a kötelező előadások és próbák számát, a munkaidő és a szabadság kérdéseit. A törvény megteremti az intézmények számára a mobilitás és a művészi fejlesztés lehetőségét, ugyanakkor az érintett művész számára a kiszámíthatóságot és a méltányosságot biztosít.
A törvény létrehozza az Előadó-művészeti Tanácsot, a miniszter mellett álló, az előadó-művészeti élet legfontosabb kérdéseiben döntéselőkészítő, javaslattévő szervet. A Tanács nagyobb beleszólást biztosít az előadó-művészeti szakmának az őket érintő döntésekbe. Lényeges pontja még a törvénynek, hogy szabályozza és objektívabbá teszi az intézményvezetők kinevezésének rendszerét is.
A december nyolcadiki szavazás után Hiller István örömmel nyugtázta, hogy nagy többséggel fogadta el a parlament a javaslatot. Három párt – az MSZP, az SZDSZ és az MDF – képviselői, több független és négy fideszes képviselő is támogatta a javaslatot. Öt éve, a filmtörvény megszavazása óta nem volt arra példa, hogy a parlament ekkora többséggel szavazzon meg egy belpolitikai természetű törvényjavaslatot. „Most kezdődhet a rendszerváltás a színházakban” – mondta a Független Színházak Szövetségének elnöke, Hudi László a szavazás után. Több kérdést tovább tárgyalnak a szakmai szervezetek, illetve az adókedvezményre vonatkozó részeket az Európai Uniónak is jóvá kell hagynia versenyjogi szempontból. Mindenesetre az előadó-művészeti szervezetek abban egyetértenek, hogy a törvény komoly előrelépést jelent a szakmának.
Bálint László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!