Értelmesen élni csak a mában lehet

Mindenkinek van egy olyan küldetése, ami egész élete során elkíséri. Véghezviteléhez belső erőnk segít bennünket. Sokszor úgy tűnhet, ez lemondással jár, pedig koránt sincs így, hiszen elfogadni a feladatunkat, és ezáltal úrrá lenni minden más vágyon, ami letérít erről az útról, a legnagyobb erő és boldogság forrása.
Miből tudható, hogy az ember egyensúlyban van? A buddhisták úgy mondják, olyankor egészséges, boldog és a vágytalanság állapotában van. Mai világunkban mindig vágyunk valamire, ez motivál bennünket. Ám ez nem lehet cél, mert általában mulandó dolog. Hányszor vagyunk úgy, hogy azt gondoljuk: ha ezt és ezt elérjük az életben, boldogok leszünk. Ha leérettségiztem, ha befejeztem az egyetemet, ha megtalálom a páromat, ha újra egészséges leszek, ha megveszem álmaim autóját... Ha csak a vágyak, a belső késztetések vannak bennünk jelen, és magának a célnak a tudatosítása hiányzik – vég nélküli újrakezdéseket eredményez, ami mindenkori kudarcaink forrása. Szükséges persze, hogy az életünket valami összefogja, értelmet adjon neki. Az erős céltudatossággal rendelkező ember életét egy általánosabb célhoz, mint például hivatás, politika, példamutatás, család stb. igyekszik igazítani, és mellette töretlenül kitart. Gyermekkorban inkább csak tekintélykövetésről van szó, mintsem életcélról. Először önmagát kell az embernek megismernie, a hivatástudat később alakul ki. A célok egyértelmű körvonalat nyerhetnek, ami az elhivatottság érzését adhatja. Azt az igényt képviseli, hogy kilépjünk a világba, és hozzátegyünk a közösséghez valamit – és ez már az elismerés igénye. A sikerért való fáradozás énünk értékét, jelentőségét bizonyíthatja önmagunk számára. Ez a belső erő, tudás szerényen jelentkezik az emberben, nem a nagy nyilvánosság előtt és tényleg csak önmagunk számára. Ez a hit adja azt a belső biztonságot, ami átsegít az élet nehézségein. Ez pedig nem más, mint a jelenre való összpontosítás.
A fél életünk eltelik, míg rájövünk, hogy kizárólag a jelen áll rendelkezésünkre: élni igazán és értelmesen csak mában lehet. Nem a mának, hanem a mában! Nem a „szakítsd le minden napnak a maga virágát” önző filozófiájára gondolok. Szó sincs arról, hogy ne törődjünk a holnappal, afféle mesebeli tücsök módjára. Törődni kell a holnappal, de a holnap miatt ne törjön össze a jelen pillanatunk. Legjobb mindig magunkba nézni, mit hoz elénk az élet, és akkor nem kell aggódnunk azért, hogy éppen mi a feladatunk. Ne irigyeljünk senkit azért, amije van, vagy azért, mert elérte a célját, Te érd el a sajátjaidat! Mindenkinek kemény munkája fekszik abban, ahol éppen tart. Mindannyian keresők vagyunk, a célunk ugyanaz: belső békét és örömöt elérni, elválaszthatatlanul eggyé válni forrásunkkal és valódi elégedettséggel teli életet élni. (Sri Chinmoy) Ne feledjük, minden szeretet nélküli pillanatunk elvesztegetett idő.
Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!