Elkelt a kétszeres Aranylabda-győztes Ronaldo

Januárra, jelesül 17-re, a Pacaembú Stadionba már az ő tiszteletére szervezi a Sao Pauló-i Corinthians vezetősége azt a gálameccset, amelyen Ronaldo is pályára lép – amennyiben kedve tartja, vagy ha úgy tetszik: egészsége, erőállapota engedi. Merthogy a felgyógyulása érdemben megtörtént, az edzéseket is újrakezdte, még ha fényévnyi távolságra van is egykori csúcsformájától. Amit tán sosem ér már el, de pompás alakításokra még nagyon is képes lehet. Akár már a jövő év eleji hazai debütáláson, amikor is az argentinok egyik leghíresebb klubcsapata, a Boca Juniors lehet az ellenfél. A hivatalos bemutatáson mindenesetre már túl van, tegnapelőtt „pro forma” is a közkedveltséget illetően második számú brazil együttes labdarúgója lett az egykori duplán aranylabdás csatár – vagy hatezer ”korinthoszi” üdvrivalgása közepette.
– Szeretném megköszönni a Corinthiansnak a lehetőséget, jó újra itthon – csalogatta elő a könnyeket az ilyesmire fogékony focihívekből Ronaldo, amikor felráncigálták, na jó: felhúzták rá új együttese mezét, amely azért kissé nehézkesen ment fel, de ne legyünk gonoszkodó kedvünkben: volt már rajta a mostaninál jóval tekinlyesebb súlyfelesleg is. És legkésőbb az új esztendő elejére le kell, hogy dobja magáról a jelenlegi pluszt, mert nagyon – tán túlságosan is sokat – várnak tőle új klubjában.
Ahol amúgy sem ígérkezik könnyűnek a visszatérés a futballpályára, mert hovatovább egy éve, 2007 februárjában parancsolta le őt onnan a rendkívül súlyos térdsérülés: a Milan játékosaként a Livorno elleni bajnokin kapott kőkemény rúgást a lábára, s úgy festett, vége is a karrierjének. Hosszú hónapokba telt, mire kiderült, mégis sikerült – a korábbi térdbajait is eredményesen műtő specialistának köszönhetően – operációval játékra újfent alkalmassá tenni a Fenomenót, ahogy varázslatos tudásának elismeréseként elkeresztelték és becézték-becézik világszerte mind a mai napig. Aki nem verte ki a fejéből a gondolatot, hogy ha rendbe jön, visszatér az öreg kontinensre, és ha már a Milan nem hívta, akkor példának okáért a Sienához, de végül kútba esett a terv, s állítólag nem az élvonalbeli itáliai kiscsapat miatt. Ronaldo tudniillik változatlanul nagycsapatra vágyott, olyanra, mint amilyen például a Manchester City. Itt úgy hírlik, a honfitárs Robinho erőteljesen egyengette az útját, ám az angolok nem tartottak igényt a szolgálataira. Ennél fogva ama szomorú ténnyel kellett megbarátkoznia: jelentősebb európai kluboknak nem kell, főképpen a mindvégig igen magasan tartott anyagi igényei miatt, maradt hát a 32 éves extraklasszis – vagy már csak exklasszis? – számára a szülőország, Brazília.
„Nagyon hiányzott már a hazám és a családom” – nyilatkozta a pénteki hivatalos bemutatón Ronaldo, aki a hazai testi-lelki felépülés biztos jeleként, mihelyst állapota engedte, nekifogott az edzéseknek – na nem a Corinthiansnál, hanem Brazília legnépszerűbb futballklubjánál, a riói Flamengónál. Pedig előtte úton-útfélen dicsérte befogadóit, hogy aztán most mégis az első osztályba újonnan visszajutott Corinthianshoz igazoljon. A Flamengónál és a csapat hatalmas szurkolótáborában nem kevesen árulást emlegetnek, Ronaldo verzió-ja szerint azonban nem ő, hanem a Flamengo a hibás, merthogy – állítja – nem tettek neki ajánlatot, pedig az ott eltöltött hónapok közben bőséggel nyílt volna lehetőség szerződést kínálni neki. A Brazília válogatottjával kétszer is világbajnok támadó, aki három focicsúcson szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb vb-szereplője, a hirtelen váltással, hogy ne mondjuk pálfordulással persze nem csinált rossz üzletet, hiszen a Corinthians a világfutballban azért még mindig márkának számító brazil futballistának királyi gázsit biztosít: havi – mintegy 32 millió forintnak megfelelő – 127 ezer eurós fizetést, amit azért már el lehetett fogadnia még egy Ronaldónak is, még ha karrierje zenitjén ennek sokszorosa dukált is neki. Csakhogy azok az idők már elmúltak.
A játékos, aki azt ígérte a brazil farsangot idéző bemutatásán, hogy a pályán fog méltó választ adni a benne kételkedőknek, mire – értsd: milyen sokra – képes, egy esztendőre írt alá a Sao Pauló-iakhoz, akik kegyesek, sőt kifejezetten nagyvonalúak voltak vele: a kontraktus szerint tudniillik akármikor egyoldalúan felbonthatja szerződését. Vagyis választott klubja, és amit ott alákanyarított, tökéletesen megfelelő ugródeszkául is szolgálhat számára, ha netán mégis érkezik egy mesebeli ajánlat Európából… E változat akkor is valószínűsíthető, ha azt nyilatkozta a brazil Globo televíziónak: „Tizenöt évig éltem Európában, de már nem vágyom vissza, s az sem jár az eszemben, hogy egy nap még visszatérek oda. A Corinthians számomra nem trambulin, úgy tervezem, hogy most már végleg maradok Brazíliában. A kihívást az jelenti számomra, hogy játékommal minél inkább segítsem csapatomat.”
A legvége egészen hihetően hangzik, ezt speciel akár meggyőződésből is mondhatta.(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!