Felértékelődött az emberi segítségnyújtás

Elmondta, nehezményezi, hogy a cégek adományai már az idén is áfakötelezettek voltak, s a cégautók üzemben tartását január 1-jétől fokozottabban terhelő új adószabályok őket is sújtják. Ami a gazdasági megszorítások hatását illeti: a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet vezetője szerint nem érezni a szorító nyomorúságot, s azt, hogy hátrálás lenne az adakozó kedvben.

Kérését Kállay Krisztián Miklós orvos, egyetemi adjunktus így tolmácsolta a héten: „Kedves Barátaim! Amint azt talán páran tudjátok, én egy gyermekcsontvelő-transzplantációs osztályon dolgozom. Ide olyan gyerekek kerülnek, akiknek vagy hagyományos kemoterápiával gyógyíthatatlan leukémiája van, vagy valamilyen veleszületett halálos immunhiánya, csontvelő-elégtelensége. Mi a beteg csontvelőt kiirtjuk, és egészséges, más donortól származó őssejtekkel helyettesítjük. Bármilyen brutális beavatkozásnak hangzik, az esetek kétharmadában sikerül így meggyógyítanunk a gyerekeket. Képzelhetitek a kezelés körülményeit, a szenvedést, a szörnyűségeket, a haláleseteket. A gyerekek hónapokig steril szobában vannak, ahova az édesanya is csak műtős ruhában, bemosakodva léphet, és természetesen nem aludhat bent. A vidékről érkező nagyszámú gyereknél ez komoly gond, ezért alakítottuk ki kórházunk Déméter Házát, ahol a szülők éjszakára megszállhatnak, így a hosszú kezelési folyamat alatt a gyermekek mellett állhatnak. Most a TV2 gyűjtést rendez számunkra, ahol a 1771-es telefonszám felhívásával mindenki 200 Ft-al hozzá tud járulni a ház fenntartásához, bővítéséhez. Ha szívügyednek érzed, szólj másoknak is!” Az adományvonal december 16-án éjfélig élt. – Nagyon, de nagyon sokan telefonáltak! A beteg kicsik szüleinek a jövőben is lesz hol álomra hajtani a fejüket, hiszen minden energiájukra szükség van…
– Bocsi, nem érek rá, december 8-a
óta már a harmadik nagy doboznyi cuccot szedtem össze, viszem a rádióba… – így a mindig pörgő, háromgyermekes-kétkutyás szomszédasszony, Kata. S valóban a rádióba vitte az öreg Corsával a kisrádiót, a zsáknyi rugdalódzót, az evőeszközkészletet, a CD-ket, játékokat, járókát, lábosokat, vasalót stb. Ugyanis a Magyar Rádió, azaz az MR1 Kossuth Rádió e napon kezdte meg jótékonysági gyűjtését a Székesfehérvári Egyházmegye által fenntartott és a Lea Alapítvány által működtetett Lea Otthon számára, amely csodálatra méltó küldetést vállalt magára: a reményvesztetteknek ad reményt 2005 óta. A rádiósok még karácsony előtt, holnap adják át a hallgatók által összeszedett rengeteg mindennapi használati tárgyat – újat és régit, de jót. 

Fiatal nők válsághelyzetben
Az otthon a gyermekvállalás időszakában krízishelyzetbe került fiatal nőknek – elüldözött-elmenekült férjeseknek, lányanyáknak nyújt segítséget, otthont és szakmai képzést, hogy életüket, immár anyukaként is, rendezhessék. Az adománygyűjtést idén Budapesten rendezték meg, de Vizy Dorottya műsorvezető-szerkesztő és Varga-Hegyi Eszter, az otthon vezetője szerint a rádiósok tervei között szerepel, hogy 2009-ben a gyűjtést az egész országra kiterjesszék. Azok a fiatal anyák, akik megkeresik őket az otthonban, gyakran súlyos lelki válságban és anyagi szükségben, fedél nélkül vannak, lehetetlen körülmények között élnek. Bántalmazó párjuk elől bujkálnak, kitagadta őket apjuk-anyjuk; a babák sorsát is véglegesen megpecsételheti, ha így kell megszületniük. A Lea lehetőséget nyújt az édesanyáknak és kicsinyeiknek, hogy együtt, szeretetben élhessenek és fejlődhessenek. Náluk két tucat töredékcsaládnak jut hely, étel, jó szó – ám az otthon adatai szerint Magyarországon évente körülbelül 14 ezer anya szül szinte kitaszítottan gyermeket a 16-24 éves korosztályban.

Háromszáz ajándékjegy
a Diótörőre
„Legyen mindenki számára boldog a karácsony!” – mondta ki a jelszót a németországi Würth cég központjában Reinhold és Carmen Würth az idén is, s ez a nagyon is emberi mondat a magyarországi, budaörsi Ipari Parkban húsz éve működő Würth Szereléstechnikai Kft. révén hazánkig elért. A II. világháború után árva gyerekként intézetben felnőtt cégalapító, Reinhold Würth és mexikói származású felesége – aki maga is igen szegény volt gyermekkorában – alapítványukkal gondolnak a nehéz sorsúakra, a gyermekotthonokban vagy éppen az idősotthonokban élőkre. Vagy háromszáz gyerek nézhette meg az idén Csajkovszkij Diótörő című mesebalettjét, s mindenki kapott ajándékokat is. A múltjukat magukkal hordó, a régi sebeket nem felejtő gyártulajdonos házaspár – maguk is szülők, nagyszülők már – hazánkban összesen 800 gyerek és 2200 otthonban élő idős ember ünnepi megajándékozását vállalta magára, a gyerekek közül sokakat nyaranta ingyenes üdülésre, környezetvédelmi táborba is elviszik. Bolla Mariann szocio-
lógus tapasztalatai szerint a kis- és középvállalkozások az igazán fogékonyak az ilyen ünnepi, eseti adakozásra, meg a magánemberek – azok közül is leginkább olyanok, akik maguk is hiányt szenvedtek vagy szenvednek, akiknek nem egyáltalán nem mindegy, hogy forintjaikat – nagyon is meggondolva  – mire költik. A kiskeresetűek, a kisnyugdíjasok. Ők azok, akik elmennek akár a hajléktalanszállókra is néhány szatyornyi tartós élelmiszerrel, csokoládéval, tisztára mosott meleg holmival, maguk horgolta-kötötte sállal, sapkával, meleg kesztyűvel. Vagy – mint az előző hétvégén – az állatbarátoknak meghirdetett Zöldzebra Alapítvány rendezvényére, a XI. kerületi Fehérvári úti Művelődési Központba, ahol az állatmenhely segítő vásáron adományként felajánlott tárgyakból a bevételt a jobb sorsra érdemes jószágokra fordítják.
Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke, korábbi hajléktalanügyi miniszteri biztos szerint „a gazdaságfüggő szolidaritás nem képes helyettesíteni a lélekből fakadó együttérzést”, szerinte a legtöbb, amit az ember hajléktalannak és hajlékkal bírónak ma adhat, az az idő, amit reá szán. Az odafigyelés. Kozma Imre atyánál – az alapítvány elnökénél, a zugligeti közösségben tanulta meg ifjan: kereszténységünk nem merülhet ki hittanórákon való jelenlétben, hanem igenis az élet minden területén meg kell jelennie a könyörületnek, a felebaráti szeretetnek. Úgy véli, talán a tegnap nagy anyagiassága után maholnap átéljük azt is, hogy a törődés számít igazán. Mert most, hogy a pénzügyi és gazdasági válság szele megcsapta az embereket, azt látja, a Spar, Interspar, Plus és Kaiser’s üzletekben – ahol a máltai önkéntesek adományokat gyűjtenek –, az embereknek van egy-egy története is; idegenek sokszor elegyednek szóba egymással, mert a mély szakadékba zuhanás vagy csak a kis elesés élményét közelükben is többen megtapasztalták, a következők akár ők lehetnek a munkanélküliségben, a segítségre szorulásban. Talán ezért is van az adományok közt ezúttal sok-sok fontos, hasznos napi tartós élelmiszer, s nem drága csokoládé… Az alelnök nehezményezi – s  fontolóra vették, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak –, hogy a jövő évi adószabályok a cégautóadót rájuk, a karitatív szervezetekre is vonatkoztatják, márpedig egy utcai életmentő felszereléssel ellátott sürgősségi kocsit, egy forró teát szállító krízisautót nem az adómegkerülés céljából üzemeltetnek – ráadásul a cégek adományai már az idén is áfakötelezettek voltak, s ezáltal drágább lett, s megcsappant a jótékonykodás. „Különösen a nagy vállalatok vannak most a saját gazdasági gondjaikkal elfoglalva” – akár így is érzékelhetjük a helyzetet. A kicsik, s úgy általában az emberek viszont sokan gondolnak így ünnep tájékán másokra, a szenvedőkre, a nincstelenekre, a hátrányos helyzetbe beleszületettekre vagy az abba belecsöppentekre…

Új központ
a hajléktalanoknak
Azért persze a „nagyok” közt is akad adakozásra kész – olyan is, amely ezt folyamatosan teszi. Vagy 6 millió forinttal támogatja meg most a 2003 óta működő Vodafone Magyarország Alapítvány a hajléktalanok egészségügyi ellátását. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei új járóbeteg-ellátó egészségügyi centrumot nyit januárban a Könyves Kálmán körúton a világcég alapítványának támogatásával. A rendelőben nem csak a fővárosban élő – 20-25 ezer főre tehető – hajléktalanok speciális igényeihez és szükségleteihez igazodó alapellátására lesz lehetőség, de pszichológiai, bőrgyógyászati szakorvosi ellátás és új, szemészeti prevenciós szűrő program is indul. Az orvosi rendelő a fővárosi önkormányzat szociális ellátó irodájával azonos helyen működik majd: az így létrejött centrumban egy helyen lesz lehetőség a háziorvosi alapellátás igénybevételére, a segélyigénylésre, igazolványok beszerzésére. Az alapítvány nevéhez fűződik a legutóbbi a Többet Érsz program, melynek négy nyertese 2008 októberében kezdte meg munkáját az általa választott civil szervezetnél. Így például Domszky Zsófia ifjú gyógypedagógus, terapeuta a lelkiekben is sérült gyerekekért létrehívott Mosoly Alapítványnál, ahol most karácsonykor is művészetterápiával próbálnak segíteni azokon a kicsiken és kamaszokon, akiknek otthonában a gondoskodás és a karácsonyfa ritka vendég. Amúgy a Mosollyal akar mosolyt fakasztani a Tesco Global multinacionális áruházlánc is. A Quimbi együttes most például együtt zenélt, együtt rajzolt-festett a gyerekekkel – megrajzolták együtt az álmaikat, mindenki kapott egy saját, személyre szabott dalbéli versszakot, s végre a magukat kívülállóként kezelő – pedig csupán kirekesztett – gyerekekre is figyeltek, s ők is örülhettek a műsornak. Az alkotásokból kiállítás látható még januárban is a cég budaörsi áruházában. A K&H bankcsoport gyógyvarázs programja ötödször gondolt a kisbetegek gyógyulására – karácsonykor is öt gyermekgyógyító intézménynek vásárolt műszereket a korábban az  ügyfeleik megajándékozására szánt summából. Ezek az eszközök – legyen szó életmentő, vagy éppen további kutatásokat segítő műszerekről – nélkülözhetetlenek. A támogatást nézve eddig  209 millió forinttal segített a gyermekgyógycentrumokon; az idei öt kiválasztott közt három mentőállomás is szerepel, így a martonvásári, a balkányi és a sarkadi.
A MikulásGyár nem nevesít
A gazdasági válság ellenére újra üzemel már egy hete Budapesten, a városligeti ’56-osok terén – vagyis a Felvonulási téren – a MikulásGyár, ahol a Magyar Vörös Kereszt piros Mikulás-ruhába öltözött aktivistáival Presser Gábor zenész – ő a MikulásGyár nagyköveti posztját vállalta el – s a Magyar Televízió jól ismert arcai, köztük kisgyermekes anyukák, így D. Tóth Kriszta és Novodomszky Éva az adományozók előtt csomagolják, szortírozzák még ma késő estig a mások, idegenek, rászorulók ünnepére szánt ajándékokat.
A tavalyi  eredmény amúgy a szervezők minden várakozását felülmúlta: bár minden gyár így működne hazánkban, mint a MikulásGyár, amelynek nyitva tartása alatt tízezer láda – száz kamionnyi! – adomány gyűlt össze. Az országossá fejlődött „céghálózat” a budapesti Csepel és Duna Plazában, valamint az alábbi 14 város plázájában is várja még a lelkes és jólelkű embereket: Debrecen, Győr, Kaposvár, Miskolc, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Pécs, Sopron, Szolnok, Szombathely, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém, Zalaegerszeg. Szépsége a „gyárnak”, hogy senkit nem nevesít. Aki 2005 decemberében ajándékozni jött az akkor még „újszülött” MikulásGyárba, nem vágyott dicséretre, vállonveregetésre – tudta jól, hogy egy számára láthatatlan emberhez jut el ajándéka, s ő, az ajándékozó is láthatatlan marad… Talán ezért is adakoztak jó szívvel börtönkeresményükből ezúttal a rabok is háromszáz kilónyi élelmiszert.
Már onnan is tudni lehet, hogy közeleg a karácsony, hogy ismét ellepték a hidretőtáblákat a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet adventi országos pénzadománygyűjtő akciójának törött mézeskalácsos, „szeretetéhség” mottójú óriásplakátjai.
– Idén már tizenharmadik éve hirdetjük meg az adventi gyűjtést, s azóta egyrészt bővült a támogatói körünk – több tízezer magánszeméllyel – másrészt nőtt az adományok nagysága is; tavaly csaknem ötvenmillió forint gyűlt így össze – mondja Lehel László, a segélyszervezet lelkész-igazgatója. – Most azt látjuk, hogy viszonylag nagy a szóródás a jótékony célra felajánlott összegek között; a legnagyobb adomány idén 200 ezer forint volt, a legkisebb 300 forint. A számunkra mindkettő egyformán becses. S mindkettő magánszemélytől eredt, ami azért nagyon megkapó, mert aki 300 forintot adott – bizonyára nem futotta neki többre –, az ugyancsak részt akar venni ebben a mély emberi együttérzésen alapuló nagy összefogásban. Mi azt érezzük, hogy a mostanában nehezedő körülmények ellenére is megnyílik az emberek szíve, és képesek áldozni a jó célok érdekében. A gyűjtésből származó összegből a fővárosban és a 18 intézményünknél vidéken is ingyenkonyhákat működtetünk, különösen karácsonykor, amikor mintegy tízezer adag ételt és az intézményeknél élelemcsomagokat osztunk szét a rászorulók között. Ezen felül az egész éves munkánk bővítésére fordítjuk az adományok nagyobbik részét, hiszen nem minden intézményünknek jut az állami finanszírozásból és bővíteni is szeretnénk a számukat, a tevékenységüket. Gyermekjóléti szolgálatot, nappali és éjszakai melegedőket, roma gyermekeknek felzárkóztató intézményt, drogambulanciát is  működtetünk, s három családi krízisotthont, amelynek a lakóiról folyamatosan mi gondoskodunk. Nem tudjuk, s nem is tartjuk nyilván, hogy kik adakoznak, de nem is tulajdonítunk ennek különösebb jelentőséget, hisz’ akárki legyen is az adományozó, jó szívvel, szeretettel segít másoknak, akiknek szükségük van rá.
S hogy a gazdasági válság hogyan hat a jótékonyságra? Ez majd januárban derül ki, amikor összesítjük az idei adatokat. Egyelőre nem érezni a szorító nyomorúságot, azt hogy visszahátrálás lenne az adakozó kedvben. Az évek során azt tapasztaltuk, hogy egyre nagyobb figyelmet kap a jótékonyság a magánszemélyek és a cégek részéről is. A társadalmi felelősségvállalás felértékelődött; mind többen gondolják úgy, hogy ha tulajdonosok, akkor másokért is felelnek – s ez a tetteikben is megnyilvánul. Én bízom benne, hogy a gazdasági krízis nem vet majd véget ennek a folyamatnak, s nem veti vissza a karitászt.
 (gündisch–vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!