Sófi József
– Gratulálunk! Most kapta meg az oktatási tárca által 2000-ben alapított elismerést, a Kármán Tódor-díjat, mint a magyar gazdaság olyan szereplője, aki szívén viseli a jövő magyar tudományának s egyáltalán: tudásalapú társadalmának sorsát.
– Köszönöm. Társaim díjazottként az idén az Electrolux Lehel Kft. és az E.ON Hungária Zrt, valamint magánszemélyként Németh Béla, a Pécsi Diagnosztikai Központ ügyvezető igazgatója. Tudja, a történetem úgy indult, hogy 1990-ben diplomáztam. De már előtte, négy éven át, diákként kutathattam szülővárosomban, az MTA Szegedi Biológiai Központjában, amikor is egyik professzorom, Benedeczky István és jó barátja, Somogyi Péter – Peter Somogyi –, az egyik legkiemelkedőbb magyar származású brit tudós közbenjárására kaptam egy meghívást Oxfordba. Kimehettem – volna! Mert a kutatást, a tanulást biztosították számomra, ám a létfenntartásomról magamnak kellett volna gondoskodnom. Hát ez nem ment. A megélhetési költségek óriásiak lettek volna egy olyan „szögedi” diák számára, akinek a szülei rokkantnyugdíjasok voltak, rám szorultak, s ráadásul még ott volt Sándor öcsém taníttatása is… Akkor még se nyílt határ, se Erasmus ösztöndíj nem létezett. Nem mentem ki. Sőt: rendszerváltozáskor diplomázva, pályamódosításként rögtön szögre is akasztottam az oklevelet. Kis pénzmagból az öcsémmel élelmiszer-kereskedésbe fogtunk, beletanultunk, csináltuk tíz éven át; ma már ingatlanügyekkel foglalkozik a cégünk. 2001. január 2-án jegyeztettem be a Szegedi Tehetségekért Közhasznú Alapítványt – először arra gondolva: legyen a biológushallgatóknak jobb sorsuk, mint nekem volt. Mert a „nincs”-et borzasztó megélni. Visszatekintve, ma már szerencsésnek mondom magam: az egyetemről a problémamegoldó képességet, gondolkodást hozva dolgozom, s én tudok támogatást nyújtani. Ki tudja, kutatóként mi lett volna belőlem? Aztán 2006 óta már nemcsak biológus hallgatók pályázhatnak, sőt a határon túlról jött diákok is ösztöndíjhoz juthatnak. Korrekt értékelési rendszert sikerült kialakítanunk, a lényeg a tanulmányi eredmény, a tudományos munka, a nyelvismeret és igen, a rászorultság, a családi háttér – a kuratóriumban ott vannak a professzoraik, akik ismerik a pályázókat.
– Jó érzéssel töltheti el, hogy a nem nyerők is igazságosnak tartják állítólag a mindenkori végeredményt.
– Az ösztöndíj, a pénz csak egy a segítségek közül. Megkérdezzük, mire van szükségük, s „összegyúrjuk” az igényeket; Szabó Gábor rektor és Badó Attila, a helyettese rengeteg támogatást ad mindehhez. Személyes kapcsolati tőkével elérjük, hogy a legjobbak a legkiválóbb műhelyeket kereshessék föl, hogy otthonteremtéshez, kisvállalkozáshoz kedvezményes hitelekhez, ingyenes jogi és befektetési tanácsokhoz jussanak. A „klubtagság” már cirka négyszáz főre tehető, s reményeim szerint az „évgyűrűk” szaporodásával később, úgy 20-30 év múlva majd ők tudnak segíteni az utánuk következőkön…(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!