A magyar társadalom sorsfordító időszak előtt áll. Lényegében két
lehetőség közül választhat: Magyarország felzárkózik a fejlett
EU-tagállamokhoz, vagy végleg leszakadva, belecsúszunk a balkáni
körülményekbe, tönkretéve még az unokáink életét is.


Az első eset kapcsán két dolgot tudomásul kell venni. A kormány a jelenlegi helyzetet egyedül nem tudja megoldani. Ehhez kell a társadalom megértő segítsége. Az idő rövidsége és az átalakítások mélysége miatt, az elkerülhetetlen beavatkozások széles rétegeknek fájdalmas kellemetlenségeket fognak okozni. Nincsenek olcsó és fájdalommentes megoldások, mert az ország létfeltételei alapjaiban megváltoztak, és egy világválság közepén kell az országot egy másik, fenntartható növekedési pályára állítani.
Ha a társadalom úgy dönt, hogy a fejlett Európát választja, akkor a következő tennivalója lenne. El kell fogadnunk, hogy az információs forradalom és a globalizáció megváltoztatta a világot. Vége van az egyszerű, áttekinthető viszonyoknak, a gépezet mintájára szabályosan működő rendszereknek. Ezek helyett átláthatatlan, az egész ország működését befolyásoló komplex hatásokkal kell számolni, amelyeket nem tudunk elkerülni. Fel kell adni azt a régi tévhitet, hogy a kis beavatkozás kicsiny hatással jár. A világ bármely táján jelentéktelennek tűnő beavatkozás tomboló orkánt és tornádót válthat ki Budapesten. 
El kell gondolkozni azon, amit a szakemberek állítanak: nem megfelelő az alkalmazkodó képességünk, nem élünk tudatosan, a jövőre gondolva, nem vagyunk tisztában saját helyzetünkkel, és nem akarjuk tudomásul venni, hogy nagy lesz a baj, ha nem változtatunk, ha nem változunk.
Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a régi értékek egy része ma már nem érvényes, és az új értékek még nem alakultak ki. Ezért egyre kevésbé értjük, hogy mi történik környezetünkben, mert a régi szokásaink helyére új, ismeretlen szokások léptek, amelyek kényszerítő erővel hatnak a mindennapjainkra.
A mai események ismeretében még egyszer végig kellene hallgatnunk a miniszterelnök úr őszödi beszédét, és meg kellene érteni ennek a beszédnek a szenvedélyességét, a veszélyre és a helyzet tarthatatlanságára, valamint az ebből következő problémákra való figyelmeztetését. Ezt a beszédet a Fidesz hathatós közreműködésének eredményeként, és politikai haszonszerzése miatt teljesen félremagyarázták.
A miniszterelnök úr a nemzeti csúcs összehívásával a magyarországi állapotokat egy másik dimenzióba transzformálta. Ennek eredményeként az egész ország előtt világos lett, hogy Navracsics kifejezése, mi szerint a miniszterelnököt a reform dühe hajtja, nem állja meg a helyét, mert a reformok véghezvitele az egyetlen esélyünk a válság túlélésére. A reformok elindítása lassan-lassan országos üggyé növi ki magát, és ez elé keresztbe feküdni kész politikai öngyilkosság. Megdöbbentő volt az ellenzék vezérének beszédét hallgatni, aki ebben a hallatlan nehéz helyzetben is az ország pénzügyi, gazdasági összeomlására spekulál, a saját hatalmi érdekében. El kellene gondolkodnunk azon is, hogy egy ilyen helyzetben, egy ilyen viselkedési sorozat nem meríti-e ki a hazaárulás fogalmát.
A helyzetre való tekintettel a magyar társadalom a következő cselekedetekkel tudná segíteni a saját boldogulását. Elfogadjuk, hogy a kormány a mi alkalmazottunk, és a mi érdekünkben dolgozik, még akkor is, ha ezt a hatalom megszerzése érdekében egyesek félre akarják magyarázni. Nem támogatjuk a politikai megrendelésre szervezett sztrájkokat, megértve, hogy most az ország stabilitásának megőrzése mindennél előbbre való. Mindenki, minden esetben, mindenhol, kiáll a reformok szükségessége mellett, még akkor is, ha ez pillanatnyi érdekünket sérti.
A választáskor nem azokat a képviselőjelölteket jutalmazzuk meg szavazatainkkal, akik azt mondják, amit mi hallani szeretnénk, hanem azokat, akik arra hívják fel a figyelmünket, amit nekünk is tudnunk kellene. Olyan képviselőket küldünk a parlamentbe, akik elsődlegesen az ország, és nem pedig pártok érdekeit képviselik.
Dr. Spáth Tivadar, Budapest              

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!