Mint tudjuk, a törvények „nagyon jók”! Csak éppen van, akire vonatkoznak, van, akire nem.

Személyes példám: a közalkalmazotti törvény szerint 8 hónap felmentési
idő jár annak a közalkalmazottnak, aki megfelel a nyugdíjazásához
szükséges feltételeknek.

A debreceni önkormányzat gazdasági vezetői, a munkahelyi vezető („jóindulatú” báb), jeles ügyvéd segítségével úgy döntöttek, nem feltétlenül fontos betartani a törvényt, lehet spórolni. Elég nekem két hónap is. Így megspórolhatták kéthavi fizetésemet. Remélem, hozzájárultam ezzel „kiadásaik” finanszírozásához.
Áprilisban kértem a felmentésemet, május 1-jétől. Júniusban kaptam meg a választ, hogy kérjem meg újra a szolgálati időm megállapítását, holott 2004-ben már megkértem, amit a munkahelyem is megkapott a Nyugdíjfolyósító Intézettől. Ezért csak hozzá kellett volna adni az eltelt néhány évet (4 év!), 30 évet dolgoztam ezen a munkahelyen! De az ügyvéd úr szerint a 2004-es megállapítás már régi!! (ez egy vicc), hivatalosan megállapított munkaviszony hogyan lehet régi?! Még 2006-ban több hónapig táppénzen voltam (ennek nincs köze a munkaviszonyomhoz?!)
Ugyanis azt mondták, hogy meg kell vizsgálni, van-e annyi munkaviszonyom, hogy kérhetem a nyugdíjazásomat, mivel táppénzen is voltam!! Május 1-jétől december 31-ig tartott volna a felmentési időm, amibe beszámított volna a nyári szabadságom is, tehát négy hónapot kellett volna megoldani. A gyermekek, akiket neveltem, szeptemberben elmentek iskolába. Nem akartam befogadni az új kicsiket, s utána 3 hónap múlva otthagyni őket. Szakmailag ez nonszensz lett volna. Így inkább aláírtam, hogy lemondok a közalkalmazotti jogviszonyomról. Mehettem volna munkaügyi bírósághoz, de elegem volt már a cirkuszból. De lehet, hogy ott sem lett volna fontos a törvény, az igazság? Végeredményben ezeken a dolgokon már túlléptem, mert nekem sokkal több jutott, a gyerekek szeretete, a szülők bizalma, megbecsülése.
Oláh Istvánné Debrecen,
nyugdíjas óvodapedagógus

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!