Fejtő Ferenc portrészobra Budapesten

Engedtessék meg az alábbi – ma is tanulságos és érdekes – mondatokat – Fejtő Ferencnek a „Polanyana” című filozófiai folyóirat szerkesztőségének felkérésére, az antifasiszta Arthur Koestler születése századik évfordulója alkalmából rendezett budapesti konferenciára küldött visszaemlékezéséből idézhessem:
„Az 1978-as európai tanulmányi körutamnak, amelyet arra használtam fel, hogy anyagot gyűjtsek a szociáldemokrata népjóléti politika történetéről szóló könyvem megírásához, Londonban volt a végállomása”. Fejtő londoni tartózkodásának reggelén felhívta Koestlert. Tudatta vele, hogy mielőtt elutazik, látni szeretné, ezért ha lehet, próbáljon meg időt szakítani számára. „És ha délben eljönne hozzám lunchre? – vetette fel Koestler.” Fejtő elfogadta a meghívást, mivel az utolsó londoni napját eleve arra szánta, hogy elbúcsúzzon a három legkiválóbb magyar disszidenstől; a két lord közgazdásztól, a szocialista kormány főtanácsosaitól, Baloghtól és Káldortól, valamint a híres angol nyelvű humoristától, Mikes Györgytől. „Itt meg kell jegyeznem” – írja Fejtő –, „hogy amikor Thatcher asszony egyik főtanácsosával találkoztam, tréfásan a következőket mondta nekem: arra kérem, adja át a következő üzenetemet a magyar kormánynak: tartsák vissza a magyar közgazdászokat az Angliába való disszidálástól, mert ha továbbiak is jönnek, akkor teljesen tönkreteszik az ország gazdaságát!”
Fejtő a két közgazdásszal a Westminster gótikus kávézójába beszélt meg találkozót, vacsorára pedig Mikes hívta őt egy művészklubba. „Pontosan déli 12 órakor megjelentem a Montpellier utcai villában, ahol Koestler és felesége nagy barátsággal fogadtak”. A két – egymást és József Attilát „még” Budapestről, a „Szép Szó” szerkesztőségéből ismerő, és nagyra becsülő, sokat átélt férfi beszélgetésének lényegét Fejtő Ferenc a „Csak azért is szociáldemokrácia” címmel megjelent könyvében írta le. Koestler kiábrándult volt, érezhetővé tette: nem bízik abban, hogy van, vagy lesz-e az ő gondolkodásmódjának és élettapasztalatának megfelelő baloldali út, ami az igazságosság társadalmába vezet.
A még „jó formában lévő” (az olajválságtól ugyan kissé megtépázott, és a hidegháború ellenére Európában működőképes) szociáldemokrata ihletésű „jóléti társadalom” képe szerinte – történelmi mércével – „gyorsan múló álom” volt, illetve lesz. Fejtő nem értett egyet, és érvelt ellene: csak azért is szociáldemokrácia.
Én is bízom benne, de azért be kell látnom, hogy a nyugat-európai „jóléti modell” (remélem nem mindenkorra, mert „van másik”, vagy lesz) befuccsolt, az európai (brit) neoliberalizmus vagy az Amerikában neokonzervativizmusnak nevezett gazdaságpolitika pedig éppen Fejtő Ferenc elhunytának évét választotta pénzügyi, majd gazdasági, és most már globális válsággal történő agóniájának elkezdéséhez.
Visszatérve Londonba, Fejtő Ferenc a két közgazdászt a brit kormányzat gazdaságpolitikájának „lassúsága miatt” (ezt ők mondták!) elégedetlennek találta. Este Mikes Györggyel ugyancsak az érzélkelhető angliai „tespedésről” beszélgetett. Mikesnek akkoriban jelent meg, és óriási sikert aratott a „Hogyan legyünk dekadensek” című könyve. Fejtőnek arra a kérdésére, hogy 30 év elteltét követően, vajon teljes egészében otthon érzi-e már magát Angliában, Mikes így válaszolt: „Hát, mind a ketten megöregedtünk. Anglia is, én is. Valahogy összeöregedtünk. Itthon vagyok.” Szülőhazája nem tette ezt lehetővé. Talán ezért volt ő (Koestler szerint) a „világ legszomorúbb humoristája”.
A műalkotás felállításával és felavatásával közkinccsé vált, és én azt kívánom, hogy Fejtő Ferenc életműve és szobra emlékeztesse, sőt figyelmeztesse a mindenkori utódokat: tegyenek meg minden emberhez méltót azért, hogy egy kedvesebb haza tisztességes leányaival és fiaival békességben „összeöregedjék”.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!