Will Smith nem csak a filmekben akarja jobbá tenni a világot

 Ben egy napon eldönti, tesz valami hasznosat, de ez legyen az utolsó cselekedete is. Kiválaszt hét vadidegent, akiken halálával segíteni fog, köztük egy elragadó, szívbeteg lányt (Rosario Dawson), aki viszont alaposan megnehezíti a terve végrehajtását. A filmet Gabriele Muccino rendezte, akivel Will Smith A boldogság nyomában című drámában is együtt dolgozott. Smith a kanadai MoviesOnline.com portálnak arról beszélt, hogy a csúcson állni néha nagyon is ijesztő.

l Az elmúlt évben többször is a Föld bolygó legnagyobb színészeként utaltak önre. Milyen érzés ezt a címet viselni?
– (nevet) Azt olvastam, bárcsak emlékeznék rá, hogy hol… A feleségem, Jade mindig emlékszik, mit hol olvasott, és olyan jól hangzik, amikor az idézetekhez hozzáteszed az írót, a címet és a megjelenés helyét. No de a lényeg, hogy olvastam egy hegymászóról, akinek a Mount Everest megmászása volt minden vágya. Sikerült megmásznia a hegyet, felért a csúcsra, de ott nem tudott lélegezni. A Mount Everest csúcsán az egyetlen gondolata az volt, hogyan juthat le a hegyről a leggyorsabban. Ekkor az ugrott be, hogy vigyáznunk kell azzal, hogy mit kívánunk, mert a hosszú küzdelmes út végén lehet, hogy nem is fogjuk olyan jól érezni magunkat. És valóban, az utóbbi másfél év kissé ijesztő és frusztráló volt a számomra. Akár sztárként néznek rám az emberek, akár nem, azt szeretném, ha olyan emberként emlékeznének rám, aki törődött embertársaival és arra tette fel az életét, hogy jobbá tegye a világot. Ezért miután felértem a csúcsra és körülnéztem, én azt vettem észre, hogy mennyi tennivalóm van még. Ez a szemlélet érzelmileg számomra sokkal inkább megfelel.
l Ezek szerint mostantól már csak olyan filmeket készít, amelyeknek van üzenetük?
– Nos, nem feltétlenül. A Seven Pounds sem azért tetszett, mert volt egy remek egysorosa, amelyet a világ bármely részén könnyen el lehet adni. A benne rejlő gondolatok, érzelmek miatt keltette fel az érdeklődésemet. Voltak a főszereplőnek olyan vonásai, amelyeket mélyen rejtegettem magamban. A Seven Pounds felért egy alapos önvizsgálattal. Jade jegyezte meg néhány hónappal ezelőtt, hogy meny-
nyire elutasítom ezt a szerepet. Azzal folytatta, hogy „Ugye tudod, hogy te is Ben vagy? Azért vagy olyan kedves, és azért kell annyira küzdened, hogy jókedvű legyél, mert harcban állsz a belső éneddel.” Na, ez jól betalált! Korábban olyan filmeket tudtam csak vállalni, amelyekben a végén minden jóra fordult, különben rettenetesen megviselt a dolog. Most már nem érzem magam ennyire érzékenynek, és talán eljött az ideje, hogy messzebbre merészkedjek érzelmi és művészi téren. Lehet, hogy ettől sokkal hitelesebb leszek, miközben ez épp olyan félelmetes számomra, mint egy gyermeknek a felnőtté válás.
l Mit mond az ön számára ez a film?
– Már foglalkoztam korábban a lelki traumát átélő emberekkel és a trauma utáni élettel. A Legenda vagyok és a Hancock című filmjeimhez hasonlóan, a Seven Pounds esetében is egy traumahelyzetből indul a történet. Feltettem magamnak a kérdést: „mi a különbség egy depressziós ember és Nelson Mandela, Muhammad Ali, Gandhi vagy Teréz anya között?” Ezek az emberek folytatják a küzdelmüket az emberiségért, és nem adják fel. A különbség a céltudatosság. Ha van egy célod, amely túlmutat önmagadon, és amelyre felteheted az életed, akkor bármit képes vagy elviselni! Ez a film is erről szól. Ha volt egy film a karrierem során, amely megváltoztatta az életem, az a Seven Pounds!
l Nem a Függetlenség napja?
– Nem a Függetlenség napja. Bár tagadhatatlanul hatalmas érzés volt, amikor behúztam egyet a földönkívülinek és azt mondtam: „üdvözöllek a Földön!”
l Rosario Dawson szerint szégyenlős volt a szerelmes jelenetek felvételekor. Ez igaz?
– Nos, a szerelmes jelenetekkel kapcsolatban a legrosszabb rémálmom az, ha a forgatáson a partnerem azt hiszi, hogy kihasználom a helyzetemet és rámozdulok, mintha végre legálisan csalhatnám a feleségem. Számomra fontos, hogy a nők kellemesen érezzék magukat a társaságomban. Nem azon gondolkodom, hogy épp egy intim jelenetet forgatunk, én vagyok a férfi, és nincs rajtunk ruha. Ha ezt érzem, akkor bezárkózom, és az nem tesz jót a játékomnak sem. Meg kell találni azt a helyzetet, amikor nem érezzük kényelmetlenül magunkat, és nem akarunk azonnal elnézést kérni, amikor a kezeink összeérnek.
l Mit szólt ehhez a felesége, Jada? Nem nézi rossz szemmel az ilyen jeleneteket?
– Jada azt mondta, „tudom, hogy ez kényelmetlen neked, de jobb, ha nem hozol rám szégyent. A szerelmi jelenetben is mutasd meg, mit tudsz.”
l Nem volt ott a forgatáson aznap?
– Nem, aznap nem jött el a forgatásra. Megkértem, hogy jöjjön el, mire azt mondta, hogy „hülye vagy???”
l Fizikai felkészülést igényelt a film?
– Fogytam vagy hét kilót. Kicsit összeesett látszatot akartam kelteni. Napi két edzésprogramot csináltam végig hosszú ideig.
l Milyen az étrendje, most, hogy nem forgat?
– Most annyit eszem, amennyi belém fér, és nem valami szép, amit a hasam tájékán látni. Most nem „Legenda vagyok”, hanem „Szalonna vagyok”.
l Mik a tervei az ünnepekre?
– Jada általában már karácsony előtt három hónappal elkezdi figyelni, hol van a legtöbb hó. Aztán az ünnepek előtt néhány héttel kiválasztja azt a helyet, ahol a legtöbb hó esett. Idén Utah, Montana vagy hasonló hegyvidék lesz az úti célunk.
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!