Az autóipar válsága nagyon mély és várhatóan sok időbe telik, amíg
helyreáll az egyensúly ebben a szektorban – vélik egybehangzóan a
közgazdászok.

Csak egyetérthetünk velük. Azt, hogy valójában mennyire mély és súlyos ez a válság a gépjárműiparban, nem is igazán a kereslet nagymértékű visszaesését bizonyító számadatok, hanem  a nehéz és bizonytalan helyzetben megfigyelhető reakciók mutatják meg leginkább. A legkörnyezetpusztítóbb autótorzókat gyártó GM vezetői cseppet sem érezték kellemetlennek, hogy amikor többmilliárdnyi közpénzért mennek kuncsorogni az amerikai kongreszszusba, azokkal a céges repülőgépeikkel utaznak, amelyeknek a megvásárlása helyett már réges- régen takarékos és szép autók fejlesztésére kellett volna elkölteniük a részvényesek – és az adófizetők – pénzét. Egyetlen mentségük az lehet, hogy fel sem fogják, hogy éppen a repülés és az autózás az a két tevékenység, amely legnagyobb mértékben felelős a környezet pusztulásáért és bár megszüntetni egyiket sem lehet, szerényebben, takarékosabban azért vezetni és repülni is lehet. Mondjuk, nem magángéppel, például nem több ezer köbcentis bumfordi benzinfaló szörnyetegekkel. Itthon sem sokkal jobb a helyzet. Bár kínos erről beszélni, de mindenki pontosan tudja – az őszintébb kereskedők, közgazdászok, újságírók már többször le is írták –, hogy ami a magyar autópiacon az elmúlt évtizedben történt, az nem siker, hanem ámokfutás volt. Reklámok és hitelek hatására egyrészről rendszeresen belehajtottak olyanokat autóvásárlásba, akiknek erre abszolút nem volt pénzük. Másrészről szükségtelenül nagy és drága kocsikra beszéltek rá tömegesen olyanokat, akiknek lehetőségük – és a legtöbb esetben szükségük is – legfeljebb kicsi és takarékos autókra lett volna. Harmadrészt akivel csak lehetett, lecseréltették – néha alig – használt autóját teljesen feleslegesen egy újra. Ebből bankok, kereskedők gazdagodtak meg, amivel semmi baj sem lenne és egyszerűen képtelenek tudomásul venni, hogy ennek a mentalitásnak most – és reméljük mindörökké – vége.  Ezt persze néhány márkaképviseletnél és autókereskedésben képtelenek tudomásul venni, és úgy vélik: eljött az az időszak, amikor még nagyobbat kell hazudni, ahhoz, hogy a korábbiakhoz hasonlóan rá lehessen sózni minél több emberre azt, amire valójában semmi szüksége.
Miközben az emberek egy része – sajnos nem elsősorban a jobb belátása, hanem a rosszabb anyagi helyzete miatt – végre megfontoltabban dönt az autóvásárlásról és nem rohan azonnal a „soha vissza nem térő” lehetőségeket megragadni, ezt az autópiac néhány szereplője az anyagi helyzetére veszélyes tendenciaként értékeli. Ezért néhányan – azért nem nevesíteném, nehogy kifelejtsek valakit – kitalálták azt a szemenszedett hazugságot, hogy most aztán tényleg nagyon gyorsan kell autót venni, mert nagyon meg fognak drágulni az új járművek. Sőt, az egyik márkaképviselet vezetője egyenesen azt tanácsolja, nehogy elhalasszuk az autóvásárlást, mert nem sokáig lesznek ilyen kedvező lehetőségek.
Többek szerint érdemesebb megvárni 2009 közepét, amikortól már csak Euro5-ös motorral szerelt autókat fognak árulni. Ezek könyezetbarátabbak, többet fognak érni a használtautó piacon és takarékosabbak is.  Bóday Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!