Vajda Attila nem tartotta meg a milliót

 Egyébként Vajda Attila volt az az ember, aki 13 napos rémálom után a 14.-en végre megszerezte hazánknak az első olimpiai aranyérmet a kínai fővárosban. Attila esélyesként utazott Pekingbe, de az egész magyar kenusportra rányomta a bélyegét az a tragédia, amely Kolonics Györggyel történt. Ekkor vizes sportolóink azzal a jelszóval szálltak vízre, hogy Gyuriért is lapátolnak. S Vajda sportemberi mivoltjára mi sem jelemzőbb, mint az, hogy az olimpiai sikeréért kapott pluszpénzét szétosztotta azon társai között, akik segítették a felkészülését.

Milyen érzésekkel készült az ezerméteres döntőre?
– Edzőmmel, Vécsi Viktorral felépítettük azt a taktikát, amelyet jónak gondoltunk a fináléra.
A taktika végül is bevált, ám a honi sportkedvelőkre a frászt hozta, amikor esélyesként még 500 méternél is a vert mezőnyben lapátolt. Megfordult a fejében, hogy nem sikerülhet?
- Egy pillanatra sem, bíztam magamban, és abban, hogy az a taktika, amelyről korábban szóltam, be fog válni. Igaz, egy kicsit meglepett, hogy Vagyim Menkov úgy bekezdett, hogy száz métereken át csak a hátát láttuk. Fél táv után növeltem a csapásszámomat a spanyol Callal együtt. Mert előre éreztem, sőt tudtam, hogy kettőnk között fog eldőlni az elsőség sorsa.
Ezt miből szűrte le?
– Végignéztem mindegyik előfutamot, és ennek alapján készültem fel a döntőre, meg aztán a korábbi versenyek és eredmények ismeretéből.
Milyen érzés olimpiai bajnoknak lenni?
– Fantasztikus, és nem frázis, nem is tiszteletkör, de ebben nagyon nagy szerepe volt Kolonics Gyuri szellemének, akinek akaratereje és a sporthoz való hozzáállása nagyban segített abban, hogy első legyek.
Az 1000 után volt egy 500 méter is, ami bizony sokak számára keserűséget hozott. Így utólag elmondaná, mi volt az oka annak, hogy ott a vártnál jóval gyengébben teljesített?
– A kedvenc számom az ezer méter, és most azon gondolkodunk közösen mesteremmel, hogy miként kéne felépíteni az 500-as versenyt is, mert mind a két számban arra készülök, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Ami meg a konkrét kérdését illeti, nem akarok senkit sem megbántani, mert nagyon jólesett az a hallatlan érdeklődés, és szeretet, ami felém irányult az aranyérem után. Sajnos az egy kicsit kizökkentett a megszokott ritmusból, mert mindenki engem keresett, mindenki velem akart beszélni, így nemigen volt módom a pihenésre, meg arra a koncentrációs időre, amire pedig szükségem lett volna. Tudom, a vártnál gyengébben produkáltam, és higgyék el, nekem is ugyanúgy fáj, mint azoknak, akik ebben a számban is érmet reméltek tőlem.
Meddig tart a pihenője?
– Nincs pihenő, folyamatosan edzésben vagyok, nemcsak fizikálisan, szellemileg is, mert bizony megkezdődnek a vizsgáim a fogorvosi szakon.
Vajda Attilát a bohém, könynyed, laza emberek közé számították. Változott Peking óta az életvitele?
– Úgy érzem, hogy belül semmit sem változtam, de lehet, hogy kívülről többen nem így ítélik meg, de semmire sincs időm, nincs magánéletem, mert minden percemet lefoglalja a tanulás és a tréning.
Korábban szívesen gitározott a társaknak. A zene is abbamaradt, a gitár le lett téve?
– Már nemigen pengetek a többiek előtt, de ha nagyon fáradt vagyok otthon, akkor kikapcsolódásként magamnak zenélek egy kicsit.
Hogyan látja a jövőt?
– Nagyon nagy súly került a vállamra azzal, hogy olimpiai bajnok lettem. Korábban úgy volt, hogy én akartam megverni az olimpiai bajnokot, most meg úgy látom, hogy mindenki az olimpiai bajnokot, azaz majd engem akar legyőzni. De úgy érzem, kemény fából vagyok faragva, és állok elébe a kihívásoknak.
Miért osztotta szét a pluszjutalmát?
– Mert a fiúk nélkül, akik segítették a munkámat, nem biztos, hogy sikerült volna az aranyérem. 
Az oldalt Fluck Miklós írta

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!