Különleges pályaívet írt le Gergely István, az athéni és a pekingi olimpián aranyérmes, az idei év legjobb magyar csapatának választott vízilabda-válogatott kapusa: a 2004-es nyári játékokon győztes együttesből utóbb kikerült hálóőr tudniillik egyedül mondhatja el magáról az „aranyifjak” közül: győztes csapatból ment el és győztes csapatba tért is vissza.

Merthogy alapvetően már nem volt részese a – a 2004-es győztes olimpiai döntőt követő – sokak szerint „szerbfóbiás” időszaknak, vagyis a déli szomszédaink legjobbjai elleni, csupa vesztes meccsből álló világversenyes sorozatnak, amelybe elvétve még egy-két „alulról jövő”, azaz a horvátoktól és a montenegróiaktól elszenvedett vereség is becsúszott. Meglehet, amikor Kemény Dénes szövetségi kapitány a nyári, malagai, számunkra bronzérmet hozó Európa-bajnokság után a 13 fős spanyol keretet egyetlen ponton megbontó döntését meghozta, a Nagy Viktor-Gergely István cserénél azt is figyelembe vette, hogy a „mumus” délszlávokkal szemben a szlovákiai születésű magyar kapusnak rendre jól megy a védés. E tételt aztán Gergely az Eb-t követő olimpián tökéletesen „fel is mondta”: az egyik legfontosabb pekingi összecsapásunkon, a montenegróiakkal vívott elődöntőben – az amúgy az ötkarikás tornán alapvetően remeklő, de aznap önmagához képest bizonytalanabb Szécsi Zoltán helyett beküldve – valósággal brillírozott „ketrecé-ben”, a magyar háló előtt, jelentős érdemeket szerezve az ex-jugoszláv államok közül önállóságát utolsóként elnyert ország felettébb kiváló együttesének legyűrésében, ekként pedig a fináléba jutásunkban.
– Tényleg igaz, hogy nekem nagyon fekszik az a póló, amit a délszlávok játszanak, valahogy megérzem, mikor és hová lőnek, kimondottan szeretek ellenük vízilabdázni. Amellett az elődöntő napján Szecska, vagyis Szécsi Zoli már nem volt egészen jól, a csapaton végigvonuló betegség akkor érte őt utol igazán, engem a másnapi döntőre kerített hatalmába a rosszullét, így aztán jól sikerült kettősünk oda-vissza cserélése az olimpián, hiszen az amerikaiak elleni aranymérkőzésen meg már Szecska védett pazarul – emlékezett vissza a pekingi véghajrára a VH-nak nyilatkozva Gergely István.
Amikor alig pár héttel az olimpia előtt az Európa-bajnokságra nem vitt ki téged magával Kemény Dénes, nem érezted úgy, hogy a bővebb kerettagsággal véget is ért számodra az olimpia, még mielőtt egyáltalán elkezdődött volna? Vagy hittél abban, hogy kinyílik még egyszer a Pekingbe vezető kapu?
- Mivel Dénes azt mondta, hogy a Malagába utazók közül kimaradó öt játékosnak  idehaza kell edzenie és készülnie az olimpiára ugyanúgy, mint az Eb-szereplő tizenháromnak, én komolyan bizakodtam benne, hogy még kijuthatok az olimpiára, egyfelől mert a kapitány akkor még nem hirdetett pekingi csapatot, másfelől mert én mindig úgy készülök, hogy a kitűzött célért mindent meg kell tennem, s akkor el is érhetem azt, amit oly nagyon szeretnék. Ennek az évnek a nagy tanulsága éppen az, hogy megérte dolgoznom, lelkiismeretesen, teljes odaadással készülnöm, valóban minden mást alárendelnem a pólónak, mert megtérül a hittel végzett munka: visszakerültem a csapatba, és meglett az olimpiai bajnoki cím is.
Mekkora szerepe volt a visszakapaszkodásban annak a számodra nyilvánvalóan fájó fejleménynek, hogy jó két esztendeje kikerültél a válogatottból?
– Kis csalódást éreztem emiatt, de volt ebben jó is: két szabad nyárhoz jutottam, feltöltődtem, megtapasztalhattam, hogy a pólón kívül is van élet, hogy lehet tervezni, s például miután tökéletesen kipihentem magam mentálisan is, elkezdhettem tudatosan készülni a visszatérésre, amiről sosem mondtam le magamban. Sőt ösztönzést adott, hogy minden energiámmal arra törekedjek: kész és képes legyek újra elfoglalni a nemzeti együttes kapuját. És hogy van értelme az elszántságnak, a kitartásnak, a tudatosságnak, azt az élet 2008-ban tökéletesen visszaigazolta.
Te miben látod a siker magyarázatát, minek köszönhetően érhette el a magyar férfiválogatott a páratlan bravúrt? Azt, hogy megszakítás nélkül, 2000 és 2004 után 2008-ban is ötkarikás első tudott lenni, a pólós csúcsok csúcsára harmadik alkalommal is képes volt felérkezni?
– Mindig kell idő a beéréshez, az összecsiszolódáshoz, egy kapus esetében pedig, ami bizalmi poszt, az elfogadáshoz. Engem a srácok már Peking előtt elfogadtak mint megbízható, tapasztalt kapust, akinek adni lehet a véleményére, akire hallgatnak, s az egész csapatra igaz, hogy az amúgy különböző korosztályhoz tartozó játékosok között teljes volt az összhang, a beilleszkedés mindenki részéről végbement, s a kölcsönös bizalmon alapuló csapategység, no és persze a kellő szintű tudás együtt meghozta az olimpiai bajnoki címvédést.
Vannak fiatalabb és vannak tapasztaltabb, idősebb játékosok az ismét aranyérmes együttesben, amelyből eddig a csapatkapitány Benedek Tibor, továbbá a center Molnár Tamás, tehát két, egyformán háromszoros olimpiai bajnok mondta le egyértelműen a válogatottságot, ők már bizonyosan csak klubszinten folytatják. De mi lesz a többiekkel? Te hogy látod, hányan lehetnek ott a tizenhármakból még a 2012-es, londoni olimpián is, az általunk is remélt, sorozatban negyedik olimpiai arany várományosának tekintett csapat tagjaként? Kezdjük akár az egyenként ugyanúgy három ötkarikás elsőséggel rendelkező további „klubtagokkal”: Szécsi Zoltánnal, Biros Péterrel, Kásás Tamással és Kiss Gergellyel!
– Közülük maximum ketten maradnak, de neveket ne kérj!
Akkor csak számoljunk tovább… Gergely István, Madaras Norbert, Varga Tamás.
– A kétszeres olimpiai bajnokok közül ketten-hárman lehetnek ott Londonban is, a Pekingben először aranyérmesek – a Varga testvérek, Dániel és Dénes, továbbá Hosnyánszky Norbert és Kis Gábor – pedig mindanynyian játszhatnak a következő nyári játékokon is a magyar színekért.
És – hogy visszatérjünk a duplázók egyikéhez: – Gergely István?
– Nem vagyok feladós típus, én biztos, hogy folytatom Londonig, s továbbra is azon leszek, hogy védhessem a válogatott kapuját. Hogy így lesz-e, nyilvánvalóan nem csak rajtam múlik, de az biztos, hogy rajtam nem fog múlni, miközben tudom, hogy nagyon sok fiatal, tehetséges kapusunk van, akinek ugyanez a célja.(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!