A napenergia Szilícium-völgye

Persze lehet, hogy a világszervezet inkább csak megelőlegezte a jövőt. Azt, hogy az itt élők nem törődnek bele abba, hogy Ohio államra, amely a szomszédos Michigannel együtt még nem is olyan régen az amerikai gépkocsigyártás fellegvárának számított, mostanában rossz idők járnak. Egymás után zárnak be a kisebb beszállító üzemek és cégek, miután a három detroiti óriás, a General Motors, a Ford és a Chrysler egyre elképesztőbb válságba kerül. Vezetőik december elején Washingtonban lobbiztak egy 38 milliárd dolláros szövetségi gyorshitelért, amely nélkül az előrejelzések szerint a GM és a Chrysler már az év végére a teljes pénzügyi összeomlás szélére kerül. Dodd szenátor, a szenátus bankbizottságának az elnöke ugyan azzal mozgósította társait, hogy egy ilyen csőd következménye „súlyos és elsöprő” lenne, és aki hezitál megadni a segítséget, az „orosz rulettet játszik az amerikai gazdasággal”. Ám a szkeptikus vélemények szerint a mentőcsomag így is, úgy is csak legfeljebb egy-két évre elég. A benzinfaló acélmonstrumok kora lejárt, és az amerikai autóipar jóvátehetetlenül benne ragadt az óriási jeep-ek és a sportterepjárók csapdájában. A Detroiti Hármaknak nem elég széles a választékuk az üzemanyag-takarékos modellekből, a lemaradásuk több évre szóló, az amerikai fogyasztó pedig, akit egyszer már megcsapott a gallononkénti négy dollár feletti benzinár sokkja, tanult a dologból, még ha a válság hatására – valószínűleg átmenetileg – vissza is zuhant a nyersolaj ára. Elkerülhetetlen az is, mondják a közgazdászok, hogy az amerikai autógyártók és szakszervezeteik jócskán visszavegyenek az eddigi bérekből, kiterjedt juttatásokból és szerződéses garanciákból, mert így gépkocsinként ezer dolláros hatékonysági hátrányban vannak a japán és más ázsiai gyártókkal szemben.
A válság valószínűleg megtöri a korábban erős szervezett érdekvédelmi ellenállást. Az Egyesült Autóipari Munkások szakszervezete, amelynek a taglétszáma az elmúlt öt évben amúgy is megfeleződött a Detroiti Hármaknál, egymás után teszi az engedményeket. Többé már nem érv az, hogy Amerikában az átlagbérek évi négy százalék körüli gazdasági növekedés mellett is reálértékben csak stagnáltak 2001 óta. A munkahelyek megmentése lépett az első helyre.
Toledóban, ahol az elmúlt évtizedekben az autóipar és a beszállítói kör biztosította a fő megélhetést, jelenleg is az országos átlagnál nagyobb, nyolc százalék körüli a munkanélküliség. Sok a csalódott ember. „Apám azt mondta nekem: ha keményen dolgozol, mindig lesz munkád. Ez nem így van. Most még áruházi eladóként sem tudok elhelyezkedni. Ez az amerikai gazdaság igazi tesztje, amikor még egy áruházban is leépítenek, és nem találsz állást”, mondja keserűen Debbie, egy középkorú toledói nő, aki csak abban bízik, hogy Barack Obama majd változtat a helyzeten, de legalábbis jól megadóztatja azokat az amerikai vállalatokat, amelyek külföldre viszik a munkát.
A jól fizető autóipar helyett a városban a korábbi években nagy tömegében csak alacsonyabb órabért kínáló munkahelyek teremtődtek. A fizetőképes kereslet beszűkülése pedig itt is, mint országosan, kihatott a fogyasztás vezérelte gazdaság egészére, utolérte az áruházakat is. Nehezebb lett az élet. A közepes és alacsony jövedelmű családok Amerika-szerte különböző túlélési stratégiákkal próbáltak a felszínen maradni az elmúlt években. Ennek egyik következménye, hogy 1970-hez képest az iskolás korú gyerekkel rendelkező, dolgozó anyák aránya megkétszereződött, jelenleg több mint hetven százaléknyi. Drasztikusan emelkedett a ledolgozott órák száma is: ma az amerikaiak évente átlagosan 350 órával többet dolgoznak, mint az európaiak.
De – és ez az irigylésre méltó misztériuma az amerikai életformának és a politikai rendszer működésének – az érzékelhetően növekvő országos elégedetlenséget a reménynek és nem a szélsőségeknek sikerült becsatornáznia. Ohio nyolc, és négy éve is még George Bushra és a republikánusokra szavazott, holott John Kerry ennek az államnak az elhódításába fektette a legtöbb energiát. Most Obama könnyedén nyert Ohióban is úgy, hogy ehhez még nagyon populistának sem kellett lennie. Mindössze a szabad kereskedelemmel szembeni fenntartásainak talán a kelleténél többszöri nyomatékosítása volt némiképp váratlan engedmény a közhangulatnak. Igaz, az átlag amerikaiak körében tavaly egy felmérés szerint 47 ország közül a legnagyobb mértékben nőtt a globalizáció elutasítása, s a 2002-es 78 százalékról majdnem húsz százalékkal esett vissza azoknak az aránya, akik szerint a nemzetközi kereskedelem hasznos az országnak. Ám ez mellékes a megkülönböztető lényeghez képest, amit Peter Ujvagi, ohioi állami demokrata képviselő úgy fogalmaz meg, hogy „Obama különleges valami az ország számára. Meg tudja testesíteni mindazokat a kilátásokat, víziókat, amelyek iránt alapjában minden réteg lelkesedik egy olyan országban, ahol valamikor mindenki emigráns volt.”
A megújulásra való igény igen erős motívum. Toledo városa előbbre tart, mint az amerikai autóipar, elkezdte leírni a múltat. „Persze visszaütött ránk a jeep-eladások visszaesése, de szerencsére a Chrysler és a GM is jelentős pénzeket ruházott be a helyi egyetemeken és főiskolákon. Legalább a tudás megmarad” – látja meg a válságban is a lehetőséget Carty Fingbeiner polgármester. A rendszer részének tartja, hogy a munkahelyek egy része elveszik Amerika számára, mert máshol olcsóbban végzik el ugyanazt a feladatot. A tanulság szerinte nem az, hogy Amerikának el kell szigetelnie magát a világ többi részétől. Toledóban „azt tudjuk tenni, hogy olyan versenyképesek leszünk, amennyire az csak lehetséges. S megpróbáljuk a jövőben jobban diverzifikálni a gazdaságunkat, mint a múltban.”
TOLEDÓT MA MÁR úgy tartják számon, mint Észak-Amerika tíz leginkább perspektivikus városának egyikét, ahol az adózás, a munkáltatói kötöttségek leépítése és a szakképzett munkaerő biztosítása szempontjából az ország egyik legkedvezőbb, üzletbarát környezetét teremtették meg. Különösen az alternatív energiákkal foglalkozó cégeket és a technológiai innovációkat látják szívesen. A CNN jellemzése szerint Toledo „a napenergia Szilícium-völgye” – a városban, illetve a régióban települt meg a világ legnagyobb, napkollektor-gyártó cégei közül több is.
Ezek ma még nem tudják felszippantani az autóiparból elbocsátottak tömegeit, ám minden előrejelzés szerint az alternatív energiák előállítása lehet a jövő egyik húzó iparága. A világméretű recesszió közepette kevés iparág és vállalat tekinthet olyan bizakodva a jövőbe, mint ez az ágazat. A válság sokféle választ kikényszeríthet. Azt mondják, hosszú távon mindig az nyer, aki képes tanulni a múltból.Lambert Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!