Egy 22 éves magyar fiatalember az elmúlt időszakban szinte belovagolta az egész világot. Kalandozása során nemrég Stuttgartig jutott, ahol „aranyat zsákmányolt”, de pár hónappal korábban ugyanebben a városban ezüst jutott a birtokába. De ez az ezüst nem hozott örömet a számára, mert a Peking felé vezető úton elakadt a kínai nagy falnál, pontosabban egy kínai lovas megállást parancsolt a számára. De ne beszéljünk rébuszokban, mert az illető nem más, mint Berki Krisztián, az elmúlt évek legsikeresebb magyar tornásza, aki lovon aratja a sikereit, kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, nyolcszoros Világkupa-győztes, ebből négy Vk-sikert idén szerzett. Ami meg a Peking felé tartó utat illeti, az azt jelenti, hogy Berkinek a világbajnokságon aranyérem kellett volna ahhoz, hogy kijuthasson a jövő nyári ötkarikás játékokra.
– Vegyes érzésekkel tértem vissza az elmúlt héten ide, mert nem jó emlékek fűznek a városhoz, hiszen lehet, hogy többéves kemény munka ellenére nem lehetek ott a pekingi olimpián. Ugyanis a nemzetközi tornaszövetség szabályainak értelmében az ötkarikás játékokon csak az vehet részt, aki csapatával egy megadott helyen végez, és ugyanez vonatkozik az egyéni összetettben elért eredményre is. Nos én a vb-n csak lólengésben indultam, és ahhoz, hogy Pekingbe szerepelhessek, nyernem kellett volna.
Ez azt jelenti, hogy a világ második legjobb lovasa nem lehet ott a kínai fővárosban?
– Sajnos igen. Persze egy halvány remény még van, mert a nemzetközi szövetség négy sportoló számára úgynevezett szabadkártyát adhat az olimpiára.
Európa-bajnok, Világkupa-győztes, világbajnoki ezüstérmes. Ez nem elég egy „szabadjegyhez”?
– Sajnos ebben az esetben nem az eredmények és az érmek száma dönt, hanem a sportdiplomácia, vagyis hogy mely ország sportdiplomatái erősebbek, és ez fog dönteni az én sorsomról is.
Erről jut eszembe, hogy a korábban a 60-70-es, és még a 80-as években is igencsak meghatározó szerepet játszottak a tornasportban a magyar sportdiplomaták, akik a különböző szekciókban foglaltak el meghatározó posztokat. Mára azonban nemigen akad olyan sportvezetőnk, aki érdemben bele tudna szólni abba, hogy Berki ott lehessen az olimpián, s ez nagyon elkeserítő. Természetesen nemcsak az egyéni sorsokról van szó, hanem arról is, hogy nem elegendő egy jó eredmény, ahhoz háttértámogatásra is szükség van. Ráadásul a torna szubjektív, pontozásos sportág, amelyet egy siker esetén nem kell magyarázni, egy balsiker kapcsán általában igen. Arra szoktak hivatkozni edzők és versenyzők, hogy a pontozók másként látták. Véleménye szerint hogyan látták a pontozók a gyakorlatát a világbajnokságon?
– Szerintem jól ítélték meg, a kínai fiú jobb gyakorlatot mutatott be, mint én, és megérdemelten szerezte meg a világbajnoki címet. Sajnos én a leugrásnál kisebb hibát vétettem, és úgy érzem, ha hibátlan lettem volna, akkor döntetlenre futotta volna a háromszoros világbajnok Hsziao Csin ellenében. Aki emellett még három csapatvébé-elsőséggel is büszkélkedhet.
Most úgy tűnik, hogy nem vesz részt az olimpián. Ennek ellenére úgy készül, mintha ....
– Természetesen. Nem szabad leállni, hiszen 22 éves vagyok, ha most nem is, de a következő játékokon biztosan ott leszek. Ehhez Csollány Szilveszter példája ad erőt, aki a harmadik olimpiáján ért a csúcsra. Ennek ellenére az egész felkészülésemet az olimpia jegyében dolgoztuk ki edzőmmel, Kovács Istvánnal, és szeretném megvédeni májusban kontinenselsőségemet.
Szó volt róla, hogy a szabályok értelmében a csapat és az egyéni összetett révén lehet még kijutni az olimpiára. Meg sem kísérelte?
– Sajnos jelenleg nincs olyan erős csapatunk, amellyel Sttugartban lehetett volna belépőt váltani. Az egyéni összetettre pedig nem alapozhattam, bevallom őszintén a többi számban a lovon kívül átlagos teljesítményre vagyok csak képes, vagyis biztos, hogy nem sikerült volna kiharcolnom a részvétel jogát.
Mennyit edz naponta?
– Általában négy-öt órát töltök a szerek társaságában.
És ha éppen nem tornászik, mivel tölti az idejét?
– Ez alig pár hét egy évben, de ha módom van rá, akkor sokat vagyok szabad levegőn, szeretek kirándulni, kedvelem a labdás játékokat, moziba járok, és a barátokkal töltöm azt a kis szabadidőt, amim van.
22 éves kora ellenére idestova 18 éve tornázik. Van-e olyan sportág, amelyet szívesen néz, és kedvel?
– Imádom a technikai sportokat, az autó- és motorversenyzést. Szeretem a Forma–1-et és nagyon odafigyelek most a motorversenyre, izgulok Talmácsi Gáborért, hogy összejöjjön neki hétvégén a világbajnoki cím.
Ismerik egymást?
– Sajnos nem, de szívesen megismerkednék vele, mert minden egyes megmozdulása, kitartása igazi sportemberre vall.
Ült-e már motoron, és szeret-e autózni?
– Autózni imádok, igaz, csak két éve van jogosítványom.
Miért? Félt a vezetéstől?
– Szó sincs róla, ennek prózai okai vannak. Amíg nem volt annyi pénzem, hogy egy autót vegyek magamnak, addig feleslegesnek tartottam, hogy letegyem a vezetői vizsgát. Két évvel ezelőtt sikerült egy Seat Ibiziát vennem, és jelenleg egy Seat Leonnal közlekedem, amit az olimpiai felkészülésben résztvevők közül többen megkaptunk.
Szereti a sebességet?
– Imádom, de azért vaktában nem rohangálok az utakon, gyakran kimegyek megnézni a gyorsulási versenyeket, és szeretnék egyszer én is részt venni, persze ehhez olyan autó kellene, amellyel helyt lehet állni.
Mi, szurkolók pedig abban bízunk, hogy a magyar sportdiplomácia ezúttal aranyérmes lesz…Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!