Jövőre újratermelődhet a magyar pénzügyi válság

A küszöbön álló új esztendő azért különösen kockázatos, mert az amerikai hitelezési válságból szép lassan globális reálgazdasági krízissé változó események jobban elérhetik a mindennapjainkat. Nézzük a legfontosabb hatásokat! 2008-ban komoly veszélye volt az államcsődnek. Október második felében a forint gyors ütemben gyengült. Ha a bizalomvesztés, illetve a forint elleni spekuláció miatt ezt a folyamatot nem sikerült volna megállítani (láthattuk, Izlandon nem sikerült), akkor olyannyira meggyengülhetett volna a forint, hogy a devizában fennálló hiteltartozásaink már elviselhetetlen terheket jelentettek volna. Magyarországon ugyanis sajnos mindenki devizában van eladósodva, a lakosság, a vállalatok, a bankok, maga az állam is. Az IMF, az EU és a Világbank 25 milliárd dolláros hitelkerete ugyan a közvetlen államcsőd veszélyét elhárította, hiszen Magyarország adósságfinanszírozási játéktere nagymértékben kitágult, ami az adósságok törlesztését, illetve a forint árfolyamvédelmét is könnyítette. A következő feladat azonban nehezebb, a magyar gazdaság középtávú átsegítése a válságon, vagyis a súlyos recesszió elkerülése.
Ézékeny iparágak
Melyek a legnagyobb veszélyek? Magyarország ipari szerkezete sajnos kifejezetten válságérzékeny. Nyugat-európai piacainkon – a recesszió folytán – az embereknek kevesebb jövedelmük lesz. Nyugat-Európa ugyanakkor kellően gazdag ahhoz, hogy az emberek ne a kóla-, a szappan-, vagy éppen a csokoládé-fogyasztásukat fogják vissza, erre azért marad pénz, inkább a nagyértékű vásárlásaikat (lakás, autó, nagyobb elektronikai berendezés) halasztják el. Számunkra ez azért nagyon kellemetlen, mert a magyar ipar legéletképesebb része az autóipar, az autóipari beszállítás és az egyéb gépipar. Vagyis olyan ágazatokban vagyunk erősek, amelyeknek a kereslete jobban visszaesik.
Négy-öt százalék
A kormány a költségvetés tervezésénél egyszázalékos gazdasági visszaeséssel számol 2009-re. Sajnos ez még optimista jóslatnak is tekinthető, akkor várható ugyanis egy-százalékos gazdasági visszaesés, ha az európai, illetve a magyar belső kereslet megcsappan ugyan, de a bankrendszer betölti feladatát, azaz pénzzel látja el a gazdaságot. Korántsem biztos azonban, hogy ez így alakul. Jelenleg a bankok – teljesen racionálisan – menekülnek a kockázatoktól. Meglevő forrásaikat inkább fialtatják 10 százalékos hozammal, például a magyar állampapírpiacon, minthogy kikölcsönözzék a vállalatoknak 13-14 százalékos forintkamatok mellett. A bankok ugyanis joggal mondhatják, hogy recessziós környezetben nagy a kockázata a vállalati hitelezésnek, az olyan adós, amelyik 14 százalékos kamattal is hajlandó eladósodni, elég rossz helyzetben lehet, márpedig egy ilyen kétségbeesett adósnak nem szabad kölcsönözni. Ha pedig a vállalati hitelpiac nem indul be, akkor sajnos az egyszázalékos gazdasági visszaesés helyett akár 4-5 százalékkal is csökkenhet az ország gazdasági teljesítménye. Ilyen ágazatokra már látunk példákat, például az ingatlanfejlesztést. A szektorban annyira eltűntek a projekthitelek, hogy bár 2009 első felében még befejeződnek a beruházások, mert ezekre már korábban megállapodtak a felek a finanszírozásról, de 2009 második felétől akár 40-50 százalékkal is csökkenhet az ágazat kibocsátása.
Munkahelyek veszélyben
Minden recesszió, minden nehezedő környezet a foglalkoztatásra is veszélyes. Különös és most kifejezetten kellemetlen összefüggés, hogy mivel Magyarországon nagyon magasak az élőmunka-terhek, ezért a vállalatok sokat tudnak megtakarítani az elbocsátásokkal. Vagyis, ha egy nyugati multi több régióbeli országban is rendelkezik céggel, többet spórol, ha magyar munkaerőt bocsát el. Ha pedig a munkanélküliség 9-10 százalékra bővül, ha valóban százezrek kerülnek lapátra, akkor az nemcsak egyedi tragédiákat jelent, de boríthatja az államháztartás kiadási és bevételi terveit is, hiszen többen szorulnak támogatásra és kevesebben fizetnek bérterheket. A külső kényszer, a válság és az IMF-hitel hatására azért egyelőre úgy tűnik, hogy a magyar állam szigorúbb lesz önmagával, és a hiányt 3 százalék alá is szorítja. Mindez nagyon fontos, hiszen egy csökkenő gazdaságban éppen nem „kinőjük” az államadósságot, hanem az már önmagában is egyre súlyosabb terhet jelent.
Védelem 17 hónapig
A válságot nem csak elszenvedni lehet, de igyekezni kell kihasználni, amúgy szükséges reformlépéseket előre lehetne hozni, állami intézkedésekkel mérsékelni lehet a károkat. A kormány egyelőre mindezt európai pénzekből, az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretein belül képzeli el: állami mikrohitelek, garanciák, konkrét vállalatösztönzés szerepel a sok százmilliárdos csomagban. A növekedést elősegítő, foglalkoztatást támogató bértehercsökkenés azonban lekerült a napirendről (mondván, válságban nincs tere az adócsökkentésnek), s ez azért veszélyes, mert elmélyítheti a válságot, illetve a környező országokkal szemben versenyhátrányba hozhat bennünket. Rendkívül fontos lenne továbbá az alapkamat, a kamatszintek gyors csökkentése. Amíg világszerte nulla felé konvergálnak a kamatok, addig a magyar alapkamat 10 százalékos. Mindennek megvan az az óriási veszélye, hogy továbbra is csak devizában érdemes eladósodni, a forinthitelek terheit egyszerűen lehetetlen kigazdálkodni. Csakhogy ez éppen a magyar pénzügyi válság okát termeli újra, vagyis azt, hogy az erején felül vállaló állam, illetve lakosság a külföldnek adósodik el végzetesen. Tizenhét hónapig véd ugyan minket az IMF-hitel, de ki kell találni, hogy mi lesz utána!B. G.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!