A rendszerváltás óta voltak és vannak olyan
vélekedések, hogy „Trianon a hírhedt Tanács-köztársaság következménye”.
Kétségtelen, a Tanácsköztársaság idején súlyos hibákat, sőt, bűnöket is
elkövettek, de azt nem lehet tagadni, hogy a diktatúra hadserege a
túlerővel szemben védelmezte az ország területi integritását. Tehát
ennyiben pozitív szerepet töltött be.
Talán ma már kevesen tudják, hogy az első világháború alatti magyar királyi honvédség katonai elitjéhez 414 tábornok és főtiszt tartozott, s közülük 112 teljesített szolgálatot a Vörös Hadseregben. Ezek az emberek akkor fiatal tisztek voltak, és vállalták a harcot az ország védelméért. Az sem volt közömbös számukra, hogy olyan beosztásokba kerültek, amelyeknek eléréséhez normál viszonyok között hosszú évekig kellett volna szolgálniuk.
Azt pedig bizonyára még kevesebben tudják, hogy olyan, később ismertté vált tisztek is voltak közöttük, mint például Lakatos Géza, Bartha Károly, Nagybaconi Nagy Vilmos, Szombathelyi Ferenc, Werth Henrik, Vörös János, Beregffy Károly, Jány Gusztáv, későbbi vezérkari ezredesek és mások.
A bukás után Horthyék megbocsátottak nekik, mert szükségük volt jól képzett és harci tapasztalatokkal is rendelkező tisztekre. Többségük katonai karrierje később elég szembetűnő volt: honvédelmi miniszterek, vezérkari főnökök lettek, sőt, Lakatos Géza rövid ideig, elég kritikus időben (1944. augusztus 29-től október 16-ig) miniszterelnök is volt.
A felsoroltak közül Jány volt például a parancsnoka a Donnál 1943 januárjában elpusztult 2. magyar hadseregnek, Beregffy pedig a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere volt. A háború után mindkettőjüket kivégezték.
Mindazokat, akik 1919-ben védelmezték hazánk területét a külső agresszióval és nyomasztó túlerővel szemben, aligha lehet felelőssé tenni Trianonért. Akik ezt állítják, vagy teljesen tájékozatlanok, vagy a végletekig elfogultak.Nemes József, Orosháza
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!