Ifjabb Bush tevékenységének következményei

A szuperhatalmi USA mellett a földön hat nagyhatalom van: Oroszország, az Európai Unió, India, Kína, Japán és Brazília. Vajon véletlennek tekinthető-e, hogy az Egyesült Államok, egy kivételével, ezekkel nincs jó viszonyban. A volt Szovjetunió felbomlásával létrejött Oroszországot tekintette legfőbb versenytársának, és elsősorban arra törekedett, hogy annak együttműködését az Európai Unióval megakassza, vagy legalább is meglassítsa. E cél érdekében arra akarta az uniót kényszeríteni, hogy Ukrajnát és Törökországot vegye fel tagjai sorába. Oroszország négytagú államszövetséget igyekszik létrehozni (Oroszország, Fehér-Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán), ami Ukrajna nélkül lehetetlen. A két állam felvétele ellen szól, hogy mind két országnak egészen más a múltja és a körülményei, mint az EU-nak. Törökország területének csupán 5%-a fekszik Európában. Ez az állam – Ciprus miatt – állandó rossz viszonyban van Görögországgal és üldözi a területén élő kurdokat.
Noha Iránnak és Észak-Koreának jelenleg nincsenek atomfegyverei, az elnök azzal az indokkal állítana fel Csehországban megfigyelő állomást, Lengyelországban pedig elhárító rakétákat, hogy e két országból támadás fenyegetheti az uniót. A baloldali cseh pártok nem ok nélkül tiltakoztak ez ellen. A valóságban e létesítmények Oroszország ellen irányulnak, amit az jelez, hogy erre válaszul, a kalinyingrádi területen az oroszok rakétaállásokat akarnak telepíteni.
Az amerikai kormányzat az unió számára létfontosságú olaj- és gázvezetékek létesítésének ügyeibe is állandóan beavatkozik. Bush elnök az Európai Uniót versenytársnak tekinti.
A volt Szovjetunió ázsiai területein létesített amerikai támaszpontok mind Oroszország, mind Kína ellen irányulnak.
Az elnök gyanakodva nézi a gyorsan fejlődő Kínát. Ennek vezetői rossz néven veszik, hogy az USA évtizedek óta akadályozza a 20. század közepén elszakadt Tajvan anyaországgal való egyesítését. Rohamosan mélyülnek Oroszország, illetve az EU gazdasági kapcsolatai Kínával. E három hatalom együttműködése nem kisebb súlyú, mint maga az Egyesült Államok.
Az egyetlen jelentős és nagy állam, amellyel az USA kapcsolatai zavartalanok, India. Az atomfegyverrel rendelkező nagy államok az atomsorompó-egyezmény révén megakadályozzák, hogy más államok is atomfegyverhez jussanak. Ennek ellenére az USA Indiát atomfegyverekkel szerelte fel, hogy Kínával szemben ellensúlyt képezzen.
A 2. világháborúban az Egyesült Államok győzelmet aratott Japán felett, amely azóta teljesen talpra állt és mindenben követi az USA irányelveit. Ám – ismerve a japánok gondolkodását – bizonyos, hogy vereségük tudata mélyen él bennük.
Brazília minden szempontból jelentős állam, ahol – Venezuelához és Bolíviához hasonlóan – baloldali kormány alakult. A dél-amerikai kormányok között jelentős gazdasági együttműködés van kialakulóban. Bush elnöknek nem volt hozzá ereje, hogy e változásokat  megakadályozza és az Egyesült Államok befolyása alatt tartsa.
Az al-Kaidának a világkereskedelmi épületek elleni 2001. szeptember 11-i támadása méltán keltett az Államokban hatalmas felháborodást. Ezt a hangulatot használta fel az elnök az Irak elleni támadásra, noha sem akkor, sem később semmiféle bizonyíték nem merült fel Szaddám és az al-Kaida kapcsolataira vonatkozóan. E háborúnak az volt a valódi célja, hogy az USA az iraki olajmezők feletti diszpozíciót megszerezze, és újabb támaszpontokat létesítsen a Közel-Keleten.  
A háború az Egyesült Államoknak sok százmilliárd dollárjába került, de győzniük nem sikerült és igen valószínű, hogy az új elnök záros határidőn belül kénytelen lesz visszavonni a csapatokat. Bush más területen is megmutatta, hogy nála csak a hatalom számít.
Dr. Vajda Dezső, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!