Hol vannak már azok a szép idők, amikor az ember fia megvett vagy tíz
darab borítékot, levélpapírt meg képeslapokat bélyeggel, aztán
használta éveken át, amíg azok el nem fogytak. Ugyanis nem lett hűtlen
a bélyeg a borítékhoz, képeslaphoz, megmaradt az ára ennek is, annak is
stabilan.

Manapság – persze már jó ideje – ez a hűség a múlté.

A boríték, a képeslap ára még csak-csak, de a bélyegé, bizony változó. Így aztán nem is tanácsos hosszú időre bespájzolni belőle. Különösen a jövő évre igaz ez. Akkor ugyanis szinte menetrendszerűen – na, nem úgy, mint mostanság a vasúti menetrend, annál precízebben: megváltozik a bélyeg ára.
Ez történik most is. Jó, nem horribilis az összeg, ki is lehet bírni, meg hát ki is kell bírni, amennyiben a posta ilyesfajta szolgáltatását kívánjuk igénybe venni.
Apropó, szolgáltatás.
Lehet, hogy a bélyeg árának emelkedése nem is annyira az inflációval függ össze, mint inkább a „szolgáltatással”. Elképzelhető, hogy környékünkön azért is tűntek el a tavaly még büszkén pirosló postaládák, hogy a kedves kuncsaft fáradjon csak be a postára és ott nyalja rá a megemelt árú bélyeget a levelére és ne otthon, esetleg egy szivaccsal tetesse meg ugyanezt ?
Persze, mondhatja bárki, mit nyavalygok itt, az internet korában, amikor egy-kettőre akár száz levelet is küldhetek szét a világ bármely pontjára „ingyen”.
Csak hát a megszokás. Az ünnep, az ünnep. Ilyenkor mégiscsak illendőbb a kézzel írott, szép karácsonyi lap, amire már jó előre rányomták a szöveget, hogy „Kellemes karácsonyi ünnepeket!”, hogy azután mi is ráírjuk golyós tollunkkal szinte szóról szóra, szép-csúnya betűinkkel ugyanezt.
És hogy miért fecsegek én itt és most a bélyegárának emelkedéséről?
Egyszerű az indok. Egyrészt szeretet ünnepe hangulat leng körül mindenkit, másrészt várakozó álláspontra helyezkedett a világ, mert elnökváltás lesz az USA-ban. Így aztán olyan csekélységek, hogy a Hamász már megint rakétákat lőtt Izraelre, Izrael meg légicsapást mért a nem is tudom hová, meg kérte ezzel a hacacáréval kapcsolatban valamire az ENSZ főtitkárát, már nem is újság. Mint ahogyan az sem az, hogy Irán orosz pajzsot vásárolt légtere védelme érdekében, hiszen manapság már a felnőtteknél egy-egy „pajzs” vásárlása, rendszerbe állítása legalább annyira egyértelmű, mint az, hogy a gyerekek irányítható autót kapjanak karácsonyra...
Válság ide, válság oda, akinek pénze van – még ha nincs is – csak vásárol, vásárol. Merthogy a szükség törvényt bont.
És fegyverekre aztán tényleg szükségünk van.
Balogh Lajos, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!