Így karácsony körül Orbán Viktor szózatot szokott intézni magához és
fele királyságához. Természetesen – „stílusosan” – egyházi közegben
szól. A mennyei orációt évértékelésnek becézi. (Nem is tudtam, hogy ő a
miniszterelnökünk

. Ugyanis ilyet azok szoktak.) A helyszíneket váltogatja, mint „mexikói” gólya a lábait. Hol református, hol katolikus és sohasem zsidó egyházi körbe járogat értékelősdire. Vagy és netán iszlám körbe? Igen, mert másfele is orientálódni kellene („Világ fundamentalistái egyesüljetek”!), ugyanis lassan közeleg a választási nyúzakodás. A becsvágy nárcisztikus szerelmese azonban inkább az itthoni felhőtlen ajnározásnak örül. Ezért jár a jelzett két egyházhoz. Meg áldásért, s feloldozásért meneget hozzájuk.  Talán a „térdre csuhások”-ért.)
 S még, hogy ők lettek volna a rendszerváltók!?  Észre sem vettem. Az elmúlt húsz esztendőből mindössze négy évig voltak „váltóőrök”. Meg is látszik az összeveszett családokon és a gazdaságon. (Nem a mostani válsággal terhesen, az Orbánnal terhesen) S hogy most jön az ő idejük? „Úgy tűnik” – mondja (remélem, csak tűnik). Évek óta tudjuk, nagyon uralkodhatnék. Alig várja. Reszket érte. Naponta ígérgeti magának, mint kisgyermeknek a Jézuska ajándékát. De ha a dakota lóra ismét felül, abból mi, kicsi indiánok semmi jót nem várhatunk. Hiába kémleljük sasszemünkkel a nagy magyar égboltot. Csak hazafiaskodó frázispufogtatókat, s ősködöt látunk. Meg itt-ott füstgomolyt. Füstjeleket. Azt üzeni a Fehérlófia, hogy jenki csapatok jönnek s vigyázzatok, tüzes vizet hoznak (felcsúti lepárlás) dörgő puskák kíséretében. „Úgy tűnik”.
Ám, aki hanyatt fekszik a vízen, s úgy búvárkodik, az sohasem fog ehető halat adni rézbőrű társainak. Aki meg közben a történelmi tegnappal bíbelődik, az korszerű jövendőt sem hozhat a békességért sóvárgó magyar népnek. A családokról már nem is beszélve. (Pedig mire intenek az egyházak a családdal kapcsolatban?! Alázatosan tanulni kéne!) De aki a történelem kurzusos, és kirekesztős pocsolyájában fetreng, attól tisztaságot várni merő „mexikói” mószerolás (Indián-magyar közös alliterációs mondás, tehát „hiteles”.)
Ami pedig a „politikai szabadságharcukat” illeti: tudtommal az MSZMP kompromisszumra kész balszárnya „vívta ki” történelmi konstellációban, történelmi vereségével, a SZU megroppanásával, Gorbacsov toleranciájával, stb. Az ifjú magyar szereplők ebben fölöttébb statisztaszerepet kaptak, vittek. S most ezek egy része (a fideszes része) magas – dakota – lovon csücsül. De ha jól megnézem, kehes póniló az.
Négyessy Lajos, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!