Brüsszel helyesli a magyar válságkezelést

l Az Európai Unió vezetőinek komoly szerepük volt abban a pénzügyi segítségben, amelyet Magyarország kapott. Kit mentettek meg: Magyarországot, önmagukat, mindkettőt?
– Mindkettőt. Megmentettek a csődtől egy tagállamot, de a  27-ek tudják, hogy együtt sírnak, együtt nevetnek. Érdekük volt, hogy egy uniós tagállam ne kerüljön pénzügyi válsághelyzetbe. De közvetlen uniós tagállami érdekeket is védtek, hiszen Magyarországon jelen vannak több uniós tagállam bankjainak  leányvállalatai. Ha itt pénzügyi összeomlás következik be, az ezeket a bankokat is nehéz helyzetbe sodorta volna. A válság egyik tanulsága tehát az, hogy az uniós tagság védelmet jelent. Ennél nagyobb védelmet csak az eurozóna-tagság jelent. Ezt bizonyítja, hogy az eurózóna egyetlen államát sem próbálták Magyarországhoz hasonlóan támadni. Még a szlovák valutát sem érte olyan spekulációs támadás, mint a forintot, hiszen Szlovákia már bent van az euró előszobájában és január elsejével be is vezeti a közös pénzt.
l Ezek szerint az a vita, hogy az Európai Unión kívül is volna élet, egyszer s mindenkorra lezárult?
– Élet persze van, nagyon sok ország nem tagja az Európai Uniónak, de az európai országok szinte kivétel nélkül befelé törekszenek. Nem csak a Balkán és Kelet-Európa még kívül lévő országai, hanem például Norvégia is, ahol korábban népszavazás utasította el az uniós csatlakozást. Izland is szívesen csatlakozna, ha lehetne már holnap. Az is jellemző, hogy  Svédország, Dánia és Nagy-Britannia, ahol az euró bevezetését korábban többször elutasították, most komoly érdeklődést mutatnak az eurozónához történő csatlakozás iránt.
l Sarkozy elnök beszélt éppen a napokban arról, hogy azért itt a nemzetek Európájáról van szó és nagyon érdekelne, hogy  végül is Európa egységként fogható föl, vagy még mindig nemzetek mozaikjának összességeként?
– A kettő között van az igazság. Természetesen az Európai Unió nem egy egységes állam, még csak nem is föderális berendezkedésű, de az államoknak nagyon szoros szövetsége, nagyon szoros integrációja. Amikor a pénzügyi válság első hulláma meglegyintette Európát, akkor az unió néhány tagállama, például Írország gyors intézkedéseket tettek. Ezek azonban csak a nemzeti szempontokat vették figyelembe, és arra sem voltak tekintettel, hogy intézkedéseik más tagállamok számára nehézséget okoztak. Az Európai Bizottság föl is hívta a tagországok figyelmét, hogy tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amelyek kizárólag a nemzeti érdekeket veszik figyelembe. S nagyon rövid időn belül kialakult az egyetértés abban, hogy ha nincs is mindig lehetőség és talán sokszor szükség sincs egységes lépésekre, de egyeztetett döntésekre és összehangolt lépésekre igen. Alig telt el pár hét és a pénzügyminiszteri tanács a bizottság javaslatára elfogadta, hogy a tagállamok kormányai adjanak garanciát a bankok betétjeire, ami nagyon sok kisbetétest érintett. Jó néhány további közös döntés is született. Ugyanakkor abban is egyetértés alakult ki, hogy a tagállamok a közösen kijelölt irányokat úgy kell kövessék, hogy az összhangban legyen a saját lehetőségeikkel.
l De például a közelmúltban zajlott le, s még tart is egy elég komoly vita az angol és a német kormány között, a német pénzügyminiszter élesen bírálta Londont. Tehát a nemzeti ellentétek azért léteznek. Hogy élik meg ezt Brüsszelben, ahol ön tagja az „európai kormánynak”, de azért a hatalom mégiscsak a miniszterelnökök tanácsáé?
– Ez pontosan így van. A bizottságnak kezdeményező, összehangoló és a végrehajtást ellenőrző szerepe van. Míg a döntéseket a miniszterek tanácsa, beleértve a csúcsszintű európai tanácsot, az állam és kormányfők tanácsát, valamint az európai parlament hozzák meg. Az Európai Bizottság, a pénzügyi válság idején és a gazdasági válság kezdetén is rögtön kezdeményező szerepet vállalt. Arra törekedett, hogy a tagállamok a saját lehetőségeik figyelembevételével keressék a megoldást. Nyilvánvalóan más ugyanis a mozgástere Németországnak, amely Európa legnagyobb gazdasága, és amelynek költségvetése egyensúlyban van és például a magyar gazdaságnak, amely jóval kisebb teljesítményű és bár két év alatt a kormány példátlan mértékű csökkentést hajtott végre, az államháztartás hiánya még mindig 3 százalék fölött van. Ami pedig a brit–német vitát illeti, ez azért robbant ki, mert míg Németország nagyon nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az adócsökkentés nem lehet eszköze a válság megoldásának, a britek első intézkedéseinek egyike a 17,5 százalékos általános áfakulcs 15 százalékra történő csökkentése volt. Emiatt bírálta a német pénzügyminiszter Nagy-Britanniát. Mint adóügyi biztos mondhatom, hogy a britek szabályosan jártak el. Ugyanis az áfatörvény az unió-
ban csak azt mondja ki, hogy a standard áfakulcs nem lehet 15 százaléknál alacsonyabb. Ők 17,5 százalékról 15-re csökkentették. Luxemburgban emberemlékezet óta 15 százalék az áfa, mégsem bírálja senki. A britek nem vétettek a közösségi szabályok ellen, legfeljebb a német ízlésnek nem felelt meg, amit csináltak.
l Itt máris hazajöhetnénk: nálunk az ellenzék azonnali adócsökkentést követel, a kormány pedig ezt nem akarja. Az ellenzék arra hivatkozik, hogy Európában mindenütt csökkentik az adókat. Ezt brüsszeli irodájából, az európai kormány magyar tagjaként hogyan látja?
– Tény, hogy vannak országok, éppen Nagy-Britanniát említettem, amelyek az adócsökkentést látják alkalmas eszköznek a kereslet élénkítésére. A brit lépés szabályos volt, de nem célszerű. Ugyanis a bizottság kezdettől azt hangsúlyozta és ezzel a miniszteri tanács, majd az állam és kormányfők tanácsa is egyetértett, hogy az igazán hatékonyak a célzott intézkedések. Az általános áfakulcscsökkentés azonban nem célzott intézkedés. Ez ugyanis minden termékre és minden szolgáltatásra, valamennyi termelőre és fogyasztóra egyaránt vonatkozik. Sokkal hatékonyabb a csökkentett áfa-kulcsok célzott alkalmazása, bizonyos termékekre és szolgáltatásokra. Ezzel lehet például foglalkoztatáspolitikai, szociálpolitikai, egészségpolitikai vagy környezetvédelem politikai célok elérését segíteni. Megjegyzem, vannak olyan országok, például a baltiak, ahol viszont most éppen adót készülnek emelni.
l Ha Magyarország az ellenzék adócsökkentési receptjét valósítaná meg, azt hogyan fogadnák Brüsszelben?
– Meglepődnének és bírálnák, ahogy bírálták annak idején a magyar kormányt, amikor a 25 százalékos általános áfakulcsot 20 százalékra csökkentette. Ugyanis amikor ez történt, a magyar államháztartási hiány közelítette a 10 százalékot. Nem kell közgazdasági egyetemi végzettség annak belátásához, hogy ha egy ország költségvetésében a hiány magasabb az elviselhetőnél, akkor ezt a hiányt csökkenteni kell, mégpedig vagy a bevételek növelésével, vagy a kiadások csökkentésével, vagy mind a kettővel. Magyarországon az állami kiadások növelése és az adók csökkentése akkor lenne megvalósítható, ha a költségvetés többletet mutatna. Sajnos nem mutat többletet. Egyébként érdekes, hogy a brit baloldali kormánynak az előbb említett áfacsökkentési döntését a brit konzervatív ellenzék hevesen támadta, felelőtlennek minősítette.
l Hogyan értékelik az unióban Magyarország válságkezelését? Mit hall Brüsszelben, nem a hivatalos fórumon, amikor kollégáival, a többi biztossal, vagy más európai szakértőkkel beszélget?
– Helyeslik az intézkedéseket. Ezt jelzi a pénzügyi csomagra vonatkozó magyar kérés gyors jóváhagyása is. Az Európai Bizottság 6,5 milliárd eurót hagyott jóvá, igen kedvezményes feltételekkel. Az Európai Bizottság ugyanis igen kedvezményes kamatfeltételekkel tud felvenni a pénzpiacon hitelt, és ezt mindenféle felár nélkül engedte át Magyarországnak. A bizottság kedvező döntése ösztönözte a Nemzetközi Valutaalapot arra, hogy 12,5 milliárd eurót ítéljen meg Magyarország javára, szintén kedvező feltételekkel. Egymilliárdot pedig a Világbank tett hozzá, összesítve így jött ki a 20 milliárd
euró. A magyar válságkezelés eddigi lépéseit Brüsszelben azért fogadták egyetértéssel, mert ezek megfelelnek annak, amit a bizottság javasolt, a pénzügyminiszteri tanács támogatott, az állam- és kormányfők tanácsa pedig jóvá is hagyott. Eszerint a válságkezelés vegye figyelembe az országnak az adottságait, ne lépje túl a lehetőségeit. A beruházások elsősorban a munkahelyek megőrzésére és új munkahelyek teremtésére, a kis- és közepes vállalkozások támogatására, az energiahatékonyság fokozására, az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák elterjesztésére, kutatásra, fejlesztésre és innovációra, valamint az infrastruktúra korszerűsítésére irányuljanak. A bizottsági javaslat két iparágat említett konkrétan, amit az állam- és kormányfők is jóváhagytak, az autóipart és az építőipart. Részben a foglalkoztatottak nagy száma miatt, részben pedig azért, mert a versenyképesség és az éghajlatvédelem szempontjából mind a két iparág döntő fontosságú.
l Ez a recesszió nagyon érinti a kisebb országokat. Tapasztalható-e az, hogy Brüsszelben és a vezető európai fővárosokban törődnek azzal, hogy az ő piacaira ráutalt kisebb országokat valahogy fokozottabban kellene segíteni, hogy átvészeljék ezt az időszakot?
– A józan ész is ezt kívánja. Ha a Huszonhetek közül bármelyiknek a gazdasága nehéz helyzetbe kerül, ez a többi huszonhat országra is kihat. Nem véletlenül hozták például évekkel ezelőtt azt a szabályt, hogy egyetlen tagállam – legyen az euróövezet tagja, vagy azon kívüli – államháztartási hiánya sem haladhatja meg a nemzeti össztermék három százalékát. Az államadósság pedig nem haladhatja meg a nemzeti össztermék 60 százalékát. Az infláció nem lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb inflációjú tagállam átlaga, plusz másfél százalék, a hosszú lejáratú állampapírok kamata pedig nem lehet több, mint a legalacsonyabb kamatú három ország átlaga plusz két százalék. Ezek közös érdekű követelmények. Amikor Magyarország tíz százalék körüli hiány-
nyal küszködött, komoly figyelmeztetést kapott. Általános elismerés és elégedettség fogadta viszont azt, hogy ma már a hiány nem sokkal van három százalék fölött, jövőre pedig csak 2,6 százalék  lesz.
l A legutóbbi igazán nagy gazdasági világválságban, az 1929–33-as években épp az volt a baj, hogy egyes országok a többivel nem törődve próbáltak kikecmeregni. Fenyeget minket az a veszély, hogy az Európai Unióban, ha a recesszió elmélyül, egy aki kapja marja helyzet jön létre, amelyben a kicsik nyilván rosszabbul járnak?
– Én azt gondolom, hogy nem. Ahogy említettem, a pénzügyi válság első napjaiban voltak ilyen lépések. Aztán, nemcsak a bizottság felszólítása, de a saját tapasztalat is azt mutatta, hogy a kizárólag nemzeti szempontok figyelembevételével hozott intézkedések nemcsak a többi országra nézve károsak, hanem végső soron visszahatnak arra az országra, amely ezt teszi, annál is inkább, mert az egyedi lépések nem hatékonyak. Hamar kialakult az egyetértés a pénzintézetek, a nemzetközi pénzpiac szigorúbb szabályozásának és alaposabb felügyeletének szükségességében is. Jó jel, hogy a gazdasági válság első napjaiban már nem voltak egyedi intézkedések. Kezdettől egyetértés volt a bizottság javaslatáról: a 200 milliárdos gazdaság talpra állító csomagról, amiből 170 milliárdot tesznek ki a tagállamok saját országukban végrehajtott lépéseinek a költségei és 30 milliárd jön a közös kasszából.  Egyetértés van az említett főirányokkal, s azzal, hogy az intézkedéseknek időben korlátozottnak és célzottnak kell lenniük, hogy a válságkezelés nem kerülhet ellentétbe az unió hosszú távú stratégiai céljaival. Azt gondolom, hosz-
szabb távon a válság egyik kedvező következménye lehet az, hogy a tagállamok a nemzeti önzés és a közösségi érdekek dilemmájában éppen a válság tapasztalatai alapján a közös érdekek érvényesítése felé mozdulnak el.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!