Kifullad az anti-Laborc akció?

Az előzmény: az NBH vezetőjének megürült posztjára az illetékes miniszter, Szilvásy György, a szervezet megbízott vezetőjét jelölte. A Nemzetbiztonsági Bizottság ülését, ahol meghallgatták volna Laborc Sándort, a Fidesz az utolsó utáni pillanatban mondta le, s egyidejűleg a pártközeli sajtó össztüzet zúdított a dandártábornokra.
A sajtókampány szervezői azzal kezdték, hogy megszellőztették: biztosan tudják, hogy Martinusz Zoltán brüsszeli magyar NATO-nagykövet útján az USA NATO nagykövete aggodalmát fejezte ki a magyar kormánynak a főigazgatónak jelölt személy korábbi moszkvai tanulmányai miatt. (Laborcot fiatal tisztként a moszkvai állambiztonsági egyetemre  küldték  tanulni.) A luftballon akkor pukkadt ki, amikor Martinusz közölte, egyáltalán nem tárgyalt erről az ügyről a szóban forgó amerikai diplomatával. (Egyidejűleg kiderült: más informális beszélgetéseken viszont  Laborc neve szóba került. Budapest tudtára adták a NATO-országok ilyen ügyekben járatos tisztségviselői, hogy jó titkosszolgálati szakemberként nagyrabecsülik Laborcot, nincs ellene semmi kifogásuk.) Amikor a „Martinusz sztori” befulladt, azoknak, akik hazugságban  maradtak, bocsánatot kérni eszük ágában sem volt, a vádaskodás pedig folytatódott. Részben azért, mert  nemcsak Laborcról van szó, egyébként pedig a titkosszolgálatokat a Fidesz mindig gleichschaltoni kívánta, ha hatalmon volt, ha nem. Az ilyen epizódok között tartják nyilván az ún. megfigyelési ügyet, amelyet egy Fidesz-vezető azonnal elkeresztelt magyar Watergate-nek, mihelyt Orbán elterjesztette a hírt pártja vezetőinek közpénzen való titkos megfigyeléséről.

Történetesen előbb állítottak valamit, aztán ellenőrizték. Íme Kövér László sorai: „A miniszterelnök úr 1998. augusztus 25-én levélben kérte fel a szabadságon lévő tárca nélküli minisztert helyettesítő Demeter Ervin államtitkár urat, hogy osztályvezetői szintig bezárólag írásban nyilatkoztassa a nemzetbiztonsági szakszolgálat munkatársait arról, kaptak-e utasítást az előző kormány működése alatt a Fidesz politikusainak és családtagjank megfigyelésére, velük kapcsolatban környezettanulmány elkészítésére vagy egyéb adatgyűjtés elvégzésére, vettek-e részt ilyen munkában, illetőleg jutott-e tudomásukra ilyen tevékenység folytatása”. Az írásbeli válaszok valamennyi esetben nemlegesek voltak, valamennyi nemzetbiztonsági szolgálatnál. Még valaki kapott utasítást az „utóellenőrzésre”: Gyuricza Béla, Orbán főtanácsadója, a nemzetbiztonsági és katonapolitikai kérdésekkel foglalkozó MeH-államtitkár. „Államtitkárságunk olyan dokumentumokat, amelyek politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés kivizsgálására létrehozott vizsgálóbizottság hatáskörébe, vagy illetékességébe tartozna, nem kezelt” – jelentette Gyuricza.
A katonai berkekben köztiszteletnek örvendő Gyuriczánál maradva: 1962-ben avatták tisztté, 1968–71-ben a Frunze Katonai akadémián tanult, majd az ugyancsak moszkvai vezérkari akadémiát végezte el. 1985-ben lett tábornok, nyugdíjba vonulása, 1994 után kezdett politizálni a Fidesz színeiben, amelynek két cikluson át volt országgyűlési képviselője. Orbán 1998 júliusában javasolta kinevezését a már említett államtitkárság élére. Ebben a minőségében látókörében voltak a polgári és katonai titkosszolgálatok, a haderőfejlesztés és a katonadiplomácia. Senkinek egyik oldalon sem jutott eszébe az a bárdolatlanság, hogy kételyeket támasszon alkalmasságával kapcsolatban holmi célzásokkal: nem jelent-e biztonsági kockázatot Moszkva, a vezérkari akadémia, ahol tanárai és évfolyamtársai szovjet katonai vezetők voltak és ahol a Nyugattal való összecsapásra készültek. Nem jutott ilyesmi Demeter eszébe sem, aki ma állítja, méltatlan dolog, hogy egy szolgálat élén a régi kor embere álljon.
A Fidesz, amely ma kompromittálhatónak minősíti Laborc Sándort, saját embereinél sosem táplált hasonló aggodalmakat: „oszt’ akkor mi van…” Nem olyan rég Kövér László egy baloldali kritikára válaszolva  „vállalható és jó döntésnek” nevezte egy korábbi miniszteri elhatározását. Ez arra a személyre, H. úrra vonatkozott, akit ő neveztetett ki az NBH első számú műveleti posztjára, s aki az ő javaslata alapján lett tábornok. H. úr, aki jelenleg a polgári életben tevékenykedik, a III/III. osztály fennmaradt  sémája szerint a nyolcvanas évek végén  a 4/B alosztályon teljesített szolgálatot, feladata a „balosok” és „trockisták” elhárítása volt. Akkor még alhadnagy volt. Egyesek mostanság azt állítják, tagja annak a szűk közösségnek, amely nemzetbiztonsági ügyekben a Fidesz elnökének ad tanácsot. Siessünk hozzátenni: ezt fenntartással kell fogadni, az ilyen állítás nehezen ellenőrizhető. Így természetesen azt sem tudjuk, vajon részt vesz-e esetleg a volt műveleti helyettes az „anti- Laborc” műveletben.

 B.B.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!