Szélsőjobb kacsintás keletre

 „…Nem ismerünk felekezetnélküliséget. Az istenetelenség minden formáját elvetjük, a vallástalanságot megszüntetjük. Nemzetünk minden tagjának valamely bevett, vagy elismert tekintett vallás keretébe kell tartoznia.” Az első számú  magyar háborús bűnöst idéző szerző Domokos Endre János,  a Pax Hungarica Mozgalom vezetője. (Akit a  szorgalmas olvasó úgy ismerhet, mint a 2003-ban betiltott Vér és Becsület, valamint az azóta is megtartott SS-emléknapok főszervezőjét).

Szálasi idézése jó elrugaszkodási pont volt a némely  újnyilasok által első emberüknek tekintett Domokos számára, hogy kifejtse vezéréhez hasonló saját tanait a zsidóságról. „A kereszténység és a judaizmus kölcsönösen kizárja egymást, a mai zsidóság istenképe szöges ellentétben áll a mi istenképünkkel. Nem is beszélve a két vallás erkölcséről és gyakorlatáról. A zsidó ugyanis vallása és a talmúd tanítása szerint cselekszik, amikor egy gojt (nem zsidót) megkárosít, rabságba dönt és meggyilkol.” (Domokos Endre Jánosnak vélelmezhetően nem kell tartania attól, hogy hasonló termékei nem láthatnak napvilágot –  mondjuk mához egy évre. Egyelőre nem olyan szelek fújnak. Az ellenzék nem akarta a törvényt a gyűlöletbeszédről, amelyet elfogadása után a köztársasági elnök megvétózott. Ezt követően az Alkotmánybíróság 2007 júniusában alkotmányellenesnek minősítette. Az átdolgozott törvényt a köztársasági elnök ez év végén ismét megvétózta, most újra az Alkotmánybíróság jön majd).
Lehet tudatos szerkesztői döntés, lehet véletlen is, hogy melyik  a szélsőjobb portál publicisztikai rovatában az ezzel szomszédos cikk. Ez utóbbi  írást  egyébként az ellenzék vezető pártjához közel álló napilap  hasábjairól vette át az internetes hírportál (egyébként a Kuruc.info főszerkesztője ellen a múlt hónapban – személyes adattal való visszaélés és rágalmazás miatt – vádat emelt az ügyészség). A Globális leltár című év végi írás szerzője szerint a világ közvéleményének nagy része örömmel fogadta Barack Obama győzelmét „McCainnal szemben, akinek kijelölt alelnökjelöltje Sarah Palin alaszkai házának hátsó udvarából »látta« Oroszországot  és azt hitte Afrikáról, hogy az egy ország.  Ugyanaz a közvélemény később meglehetős fenntartással kezdte figyelni a megválasztott elnök stábjának összetételét, amelyet sokan a nem jó irányba remélt gyökeres változás szempontjából nem igazán optimistán ítélnek meg. Minden bizonnyal azok – az emberek túlnyomó többsége –, akik legfőbb reménysége az, hogy békében élhessenek, bíznak az Egyesült Államok kezét megkötő korlátokban és Amerika gyorsan csökkenő erejében.” Az önkényes diagnózis torz következtetéshez vezet: hiszen az évtizedek óta nem látott erejű recesszióval szemben az elemzők  – és nemcsak ők – világszerte éppen abban reménykednek, hogy Amerika képes lesz gazdasági és politikai erőit mozgósítva a kilábalást nemzetközi méretekben előmozdítani. Talán nem teljesen véletlen, hogy a szerzőt egyesek úgy tekintik, mint az Amerikával szemben előítéletes  „pró Moszkva” véleménycsoportosulás megmondó emberét. Amely tömörülés erejét vélhe-tően nem a  tényleges súlya adja meg, hanem az a tény, hogy az illetékes jobboldali döntéshozók tudomásul veszik.
Ezért is érdemes az elemzőknek végigolvasni a Vona Gáborral készített interjút a jobboldali napilap szombati számában egy teljes lapoldalon. Az újságíró első kérdése a szélsőjobb vezető moszkvai útjáról szól, amely – mint mondja – a sajtóban nem kapott semmilyen színtű nyilvánosságot”. Vona egy meg nem nevezett tudományos konferencián való részvételéről beszél, majd leszögezi: „Európa politikai centrumát a jelenleginél keletebbre kellene tolni, s ha ez megvalósulna, abban Magyarországnak kitüntetett szerepe lehet, mint közvetítőnek… Ha a Jobbiknak beleszólása lesz a magyar külpolitika irányításába, akkor az orosz–magyar kapcsolatok komoly átalakítását szorgalmazzuk majd. Azt tapasztaltam egyébként, hogy az orosz emberek értik a magyarok problémáit és én is sokkal inkább átlátom egy orosz, vagy német  ember gondolkodását, mint egy angolét, vagy fran-ciáét”. Megállapítja ezt is: nem gondolja, hogy Oroszország „a világ  megmentője”, de azt sem, hogy „az Egyesült Államok a béke nagy védelmezője”.
Néhány kérdés azért nyitva maradt. Ilyen az, hogy kinek és mit üzen az interjú és  tálalásának  módja. Azután az is, hogy Vona, aki, mint mondja,  ellenzéki parlamenti szerepre készül,  amelynek során „a vállalható kérdésekben” támogatná a polgári kormányt, vajon miként képzeli ezt a „beleszólást” a jövendő külpolitikába.B.B. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!