Az euró bevezetésével Szlovákiai bekerült az Európai Unió gazdasági centrumába, mi pedig az ahhoz közel lévő perifériához tartozunk. Ennek
a centrumnak a legerősebb tagja Németország, az Európai Unió legfontosabb gazdasági tagállama, mondta a Vasárnapi Híreknek Balázs Péter, a Közép-európai Egyetem tanára, hazánk első uniós biztosa.
inkább a perifériának számított, később bizonyos értelemben ez megismétlődött a csehszlovák állam keretei között, most viszont az éppen tíz éve útjára indított közös európai pénz – a történelmi viszonylatokat háttérbe szorítva – a gazdasági centrumba helyezte Szlovákiát. Ami azt is jelenti, hogy a Szlovákiához fűződő összes gazdasági kapcsolat még az eddiginél is fontosabbá válik a számunkra. Hogy pontosan milyen hatást vált ki az új pénznem a gazdaság különböző területein, így például a külkereskedelemben, mennyire lesz árfelhajtó hatású – az euró több országban áremelkedést okozott –, miként hat a lakossági megtakarításokra, hogyan befolyásolja a hitelezést, tehát ezek fölméréséhez időre van szükség, mindenesetre nagyon kell figyelnünk a szlovákiai gazdasági folyamatokra. Azt persze már most tudni lehet, hogy az euró bevezetése kiküszöböli az átváltási költségeket, s azt is jelenti, hogy meg kell tanulni nagyobb egységben számolni, mint amilyen a szlovák korona vagy éppen a magyar forint.
A pénznem újévi bevezetése – mint Balázs Péter kifejtette – egy folyamat lezárása, betetőzése. Hiszen az euróhoz vezető úton a Dzurinda-kormány indult el; ez a kabinet egyensúlyozta ki a költségvetést, gondoskodott a sokszor fájdalmas reformok bevezetéséről, s nagyjából két évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy ezek az intézkedések sikeresnek bizonyulnak. A mostani Fico-kormány csak learatja annak gyümölcsét, amit a korábbi politikai vezetés elkezdett, ez a korábbi sikerek örömteli beteljesülése.
Ebben az értelemben magyar szempontból a tanulság nem nevezhető újnak, hiszen eddig is világos volt, hogy nekünk is az említett úton kellene járni, sajnos azonban mi meghátráltunk. Az egészségügy eléggé pontosan jelezte: az ügyetlen kormányzati lépések és a durva ellenzéki elutasítások miatt elmaradtak a kívánatos reformok. Most azonban – Balázs megállapítása szerint – jó irányba mozgunk, nagyon örvendetesen alakul a költségvetési hiány lefaragása, s ha ezen az úton haladunk tovább, akkor hamarosan beléphetünk az az euró előszobájának tekinthető ERM-2 árfolyalyam-mechanizmusba. Ha nagyobb „baleset” nem siklatja ki a szerelvényünket, akkor „belátható időn belül, közép távon, néhány év múlva” mi is követhetjük Szlovákiát – mondja hazánk első uniós biztosa, aki szerint ennél közelebbi pontosabb dátumot most még nem lehet felelősséggel mondani, annál kevésbé, mivel két politikai erőpróba is lesz – idén az európai parlamenti választások, jövőre pedig a hazai törvényhozás újul meg –, de arra is volt már példa, hogy a kiélezett belpolitikai erőtér előnyösen befolyásolta európai törekvéseinket, így 1994 áprilisában egy választási kampány részeként kértük felvételünket az intergációba. S milyen jó, hogy kértük – tette hozzá.
Hazánk különben nem áll egyedül eurós törekvéseivel. Az országokat nagyjából két csoportra lehet osztani: az egyik be tudná vezetni, de nem akarja, a másik csoportban meg azok találhatók, akik akarnák, de még nem tudnak áttérni az euróra. Az első csoporthoz tartozik – más-más okból – Dánia, Svédország és Nagy-Britannia, s meglehet, például Dánia a mai világgazdasági helyzetben egyszer csak meggondolja magát. A másik társaság tagja hazánk és jó néhány állam szűkebb-tágabb környezetünkből, itt jó esélye van a másfél milliós, Finnországgal nagyon intenzív gazdasági kapcsolatokat ápoló Észtországnak. Ám valójában ma még nem tudjuk, hogy ki lesz az euróövezet 17. tagja, azt viszont igen, hogy a világgazdasági megrázkódtatások közepette milyen sokat jelent az integráció; ezt most megtapasztalhattuk az uniós tagság révén, s persze az euróövezet ennél jóval többet nyújt, az ötmilliós Szlovákia január elsejétől már élvezi ezt az előnyt.
(mj)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!