Nagyon régi mondás: minden szentnek maga felé hajlik a keze. Talán
egyidős a magántulajdon kialakulásával, a harácsolási lehetőség
megszületésével, a vagyongyűjtéssel, az önzéssel, azzal, hogy „mindent
magamnak, szerezzen más is magának, a lényeg, hogy nekem legyen”.

Mi lenne, ha ezt megfordítanánk?

Mi lenne, ha az ember keze nem mindig csak maga felé hajlana? Ehelyett elsősorban csakis arra törekedne, hogy másoknak jót tegyen, hogy másokat segítsen a fejlődésben, az előrejutásban.  Nem hiszem, hogy attól kellene tartani, hogy talán ő maga fog áldozatul esni. Mert feltételezhető – ha most még nem is –, ha én segítek, vagy támogatok valakit, akkor ő is támogatni fog engem.
Így az emberek barátságban élhetnének egymással. Milyen jó is lenne, ha kis közösségek, faluközösségek, vagy országos baráti közösségek alakulnának, aztán később az országok egymás között is létrehoznák ezt a támogató rendszert. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen valósítani, elsősorban fel kell számolni a magántulajdont, erős közösségi társadalmat kell kiépíteni, ahol minden termelőeszköz társadalmi tulajdonban van. Így sohasem lenne válság, mert a társadalom mindig szükségletre termel. Még az országok között sem, mert termékeiket szükség szerint egymás között cserélnék. Azért cserélnék, mert a bankok, amelyek a romlást, a válságot okoznák, megszűnnének.
Az emberek pedig konfliktusok, háborúk nélkül, boldog közösségben élnének.
Fáni Lajos, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!