Az én kedves unokám – 17. évében van –, s annak ugyanilyen korú
barátnője felment Budapestre. Beszálltak a metróba, majd kiléptek a
vagonból, s mert nem nagyon tudták, hol vannak, csak azt sejtették,
hogy a Keleti pályaudvarra kell menniük, ha látni óhajtják még
árvalányhajas kis falujukat, felszálltak egy másik vonat vagonjába.

Jegyet… no, azt nem váltottak újra. Egyet vettek ugyan, hiszen – mondom, vidéki lányok, s tudták, ha utaznak, az pénzzel jár, de arról, hogy az ugyanazon alagútban közlekedőre is kell, fogalmuk sem volt. Mint kiderült, mintegy egész szakaszt – no, mondjuk 5 km-t – utaztak a Keletiig, azaz irdatlan károkat okoztak mind a négy lábukkal a metró padlóján, mi több, levegőt is mertek venni… na ez azért már sok…..
A két lány kiszállt a Keletinél, felment a lépcsőn, s ekkor ért a történet a maga csúcspontjához. Két BKV-díszekkel felruházott ember lépett eléjük, s igazoltatta őket. Ha mondjuk a csajok vannak olyan dörzsöltek (teszem azt pestiek), mint sokan mások, s eszük ágában nincs megmondani, kik is ők, lehet, hogy megússzák az egészet, de nem. Ők tisztességes „parasztok” lévén, azonnal minden papírjukat a „hatóság” rendelkezésére bocsátották, s mutatták a jegyeket, amik persze az elsőnek elhagyott vonatra voltak érvényesek, a másodikra már nem.
Hohó! Hát itten kérem a jegyvétel és kezelés elmaradásának tényálladéka forog fenn, állapította meg a pszichoanalitikus diplomával rendelkező két jegyvadász, hisz azonnal látták, hogy ezek sunyi tekintetű metrójegyüzérek, majd korántsem udvariatlanul, annál kíméletlenebbül kiállítottak a két csajnak 12-12 ezer forintos büntetési csekket, s lelkükre kötötték, hogy nyolc napon belül fizessék be, mert ha nem……
És itt álljunk meg! A jegyvadászok mindent szabályosan  csináltak, semmi udvariatlanság, semmi szóváltás nem történt. No mondjuk karácsony előtt 17 éves vidéki lányokat „,megszabadítani” ennyi pénztől nem nagy élmény, nekik ez egy vagyon. A jegyvadászoknak meg az a feladatuk, hogy szedjék azt a pénzt a bliccelőktől. Abszolút egyetértek az eljárással. Hanem azért van mégis egy megjegyzésem. A két lány előtt egy 6-7 tagú, 16-18 éves suhancokból álló társaság harsogva vonult ki a metróból. Ez a két nagyon szigorú, de igazságos ellenőr annyit nem szólt hozzájuk, hogy bakfitty. Hozzájuk nem! Megesküszöm látatlanban, hogy annak a 6-7 srácnak már évek óta nincs jegye sem a metróra, sem a villamosra, ha együtt vonulnak üvöltve itt is, ott is.
És eszembe jutottak a régi szép idők, amikor  rendőrök  mondták – csak úgy, egyszerű emberségből –, máskor azért ilyet ne csináljon, na menjen! Ismét máskor – jogosan – úgy megbüntettek, hogy arra a hétre a kutyám se kapott zsebpénzt legkedvesebb feleségemtől.
Az ember nem attól dolgozik jól, hogy kíméletlen, hanem ha emberségesen teszi a dolgát. Megismétlem: emberségesen…
Hány, de hány „kiscsaj” bűnhődik semmiért, s hány, de hány gazember röhög a markába! Ha nem tudnám, hogy az unokámtól elvettek egy karácsonyi ajándékot, amit hónapok óta tervezgetett megvenni, s végre összejött a pénz, s úgy gondolta vidéki „liba” létére, hogy azt csak a fővárosban tudja megvenni, azt mondanám, nem kötelező jegy nélkül utazni, s így is azt mondom, megérdemelte a büntetést. Amikor azonban tudom, hogy a mafla kölkök nem csalni akartak, hanem maflák voltak, akkor egy kicsit mérges leszek.
A BKV meg legyen boldog a 24 ezer forinttal! Csak egyszer hallanám, hogy jól végzik a munkájukat! Persze ez sem igaz, hiszen megtesznek ők mindent – gondolom én, vagy 130 kilométerre onnan. De megutáltatni magukat azért nem feltétlen szükséges, vagy ez is vállalati piárfogás?  Így, karácsony előtt és után? A szeretet ünnepén?
Parraghy László, Mezőtúr

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!