Ügynökügy

Az nem érdekli őket, hogy maga a besúgás undorító. Nekik egyes ügynökök kedvesek, míg mások megvetendőek. Azok, akik az elmúlt rendszerben voltak besúgók. Pedig érte már őket egy pár kínos meglepetés.
Az ezt megelőző „átkosban” valóban működött egy besúgó-, azaz ügynökrendszer. Csak halkan jegyzem meg, hogy olyan, amilyen a világ minden országában működött és működik ma is.
A rendszerváltás nem érte váratlanul a hazai titkosszolgálatot, mert azért nem voltak olyan hülyék. Valószínűleg (sőt, biztos) gondoskodtak az értékesebb akták likvidálásáról. Már csak azért is, mert nem voltak hülyék.
Az így kiherélt akták még mindig tartalmaztak elég anyagot, amin csámcsogni lehet. A rendszerváltás után az új „elit” valószínűleg (sőt, biztos) szintén ejtett egy-két sebet az amúgy is csonka listán, mert azért ők sem voltak annyira hülyék.
A titkosszolgálatok szakértőinek az a véleménye, hogy az a titkosszolgálat elveszett, amelyik nem védi meg a neki dolgozó ügynököket. Mert ezek nélkül munkájuk fabatkát sem ér, de biztos, hogy hatványozottan nehezebb, bizonytalanabb.
Hát, tessék hölgyek és urak! Folytassák csak kisded játékaikat a többszörösen kiherélt aktákkal, önöknek való, mert  túl sok gondolkodást nem igényel.
Nekem változatlanul maga a besúgás (na és az arra való kényszerítés) a gyomorforgatóan undorító. Politikai pártállástól, társadalmi  rendszertől függetlenül!
De tudomásul veszem, hogy vannak olyanok, akiknek nem olyan kényes a gyomruk. Mint ahogy azt is tudomásul veszem, hogy így működik a világ, és erről (sem ez ellen) nem tehetünk.
Tehát további jó csámcsogást – már akinek van gyomra hozzá!
Salga István, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!