Izrael állam a hanuka, meg a karácsonyi hangulat után, december 27-én
délelőtt két hullámban repülőkkel rakétatámadást intézett a gázai gettó
lakói ellen. A célpontok ugyan a Hamász fegyveresei voltak, csak éppen
„civilek” is keveredtek a halottak, sebesültek közé.
Ez a támadás a több mint hatvan éve folyó izraeli–palesztin civódás csúcspontja, amely palesztin részről a legtöbb áldozatot követelte.
A támadás szorosan összefügg a Bush- adminisztráció kétarcúságával. Ismert, hogy a Bush-kormány szorgalmazta a palesztin–izraeli megbékélést, ami – főleg a szélsőséges vallási vezetők miatt – meghiúsult. A béke érdekében szorgalmazta az újabb zsidó települések építésének leállítását is, amely szintén izraeli ellenállásba ütközött.
Ugyanakkor jelentősen hozzájárult az Iraktól való izraeli „félelem” az Irak elleni USA vezette háborúhoz, az Irán elleni gazdasági szankciók meghozatalához.
A Bush-adminisztráció az utóbbi időben ugyan óvta Izraelt egy Irán elleni támadástól, ugyanakkor nemrég bunkertörő bombákat adott el Izraelnek bizonyos iráni célpontok leküzdésére, és egy 120 fős amerikai egységet telepített Izrael sivatagi részén egy esetleges iráni támadás felfedésére. Nyilvánvaló, ha ezt az egységet valamilyen valós, vagy színlelt támadás érné, az USA-nak oka, ürügye lehetne a „támadó fél” elleni fellépésre.
Ezzel a háttérrel történt az izraeli légicsapás. És ez a légitámadás nemcsak az izraeli politika, de egyben a nemzetközi zsidóság tehetetlensége és szégyene is, mivel a megegyezés és szomszédaival való békére törekvés helyett, az erőszakot választja.
Mindenesetre az arab világban és a komolyabb konfliktustól óvó emberekben jogosan él a döbbenet attól a háborús tűzfészektől, amely a vallási szélsőségesek „közbenjárására” a Közel-Keleten napjainkra kialakult.
Balogh Lajos, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!