Néha nagyon is ijesztő, ha valóra válnak a vágyaink – erről tudna
mesélni Vicky (Rebecca Hall), aki esküvője előtt kisebb kapuzárási
pánikot él át, hála egy tüzes spanyol asszonybűvölőnek (Javier Bardem)
és a napfényesen simogató barcelonai fuvallatoknak, melyek azt
sugallják, hogy itt és most bármi megtörténhet.

A Vicky, Christina, Barcelona története egy nyári flört, mely ígéretes és magával ragadó, mentes minden hétközna-piasságtól és épp ezért átmenthetetlen a hétköznapokba. Talán csak arra jó, hogy a későbbi, romantikában ínséges időkben bizsergető nosztalgiával emlékezzünk vissza arra a forró, egzotikus (amerikaiaknak: európai) éjszakára.
Vicky racionális lány, öntudatos és büszke, de még őt is ki lehet pöccinteni tökéletesen megtervezett és biztonságos kis életéből. Barátnője, Cristina (Scarlett Johansson) ezzel szemben alig várja, hogy beleugorhasson egy kalandba és erőseket érezzen, emiatt környezete felszínesnek, vagy legalább érzelmileg labilisnak tartja. A két barátnő egyformán megtetszik a festőnek, akinek lerázhatatlan, öngyilkos hajlamú ex-neje (Pénelope Cruz) mellett egyetlen hibája, hogy nem aktokat fest, hanem középszerű „Rorschach pacákat”, legalább is Vicky vőlegénye szerint. Ő meg bezzeg valami rémes házicipőt (még jó, hogy nem zoknit) hord még az ágyban is. Igazi bimbózó amerikai nyárspolgár, unalmas, sznob, fapofa, aki viszont Vickyhez hasonlóan „hisz az elkötelezettség szépségében”. Miután találkozik a festővel, a lányban persze megszólal a kis vészharang: lehet, hogy aprólékos terveik Douggal csupán kapcsolatuk hiányosságait hivatottak elfedni? Ez a házasság boldogságot ígér, vagy csak kényelmet?
Szegény Vicky, vajon ha minden úgy történik, ahogy eltervezte a vőlegényével, rájön-e valaha, hogy rosszul döntött? És ha rádöbben, egyáltalán tesz-e valamit? Vagy marad a „langyos lábvízben”, egy érzelmi fogyatékos kapcsolatban, mint vendéglátója, Judy? De vajon ez mennyivel rosszabb, mint az örökös testi-lelki életveszély azon a hullámvasúton, amelyen Juan Antonio és Maria Elena kapcsolata száguld? Mi van, ha elmúlik nyár és vele a zsongító szerelem is? Kell-e néha érzelmi kockázatot vállalnunk, és megússzuk-e, ha sosem kockáztatunk? Bárhogy is döntsön, még mindig könnyebb azt választani, amit szeretünk, és sokkalta nehezebb szeretni, amit választottunk.
Ki-ki elgondolkodhat ezekről és dönthet vérmérséklete és bátorsága szerint, az író-rendező Woody Allen csak felteszi a kérdéseket, kíméletlenül (és) szórakoztatóan. (Vicky, Cristina, Barcelona – forgalmazza a Best Hollywood.)
Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!