„A fotográfia abban hasonlít a focihoz, hogy mindenki ért hozzá, így
természetesen én sem. Ezért aztán valamenynyiünk megkönnyebbülésére
eltekintek a műelemzéstől, pusztán annyit jegyzek meg, a képeken
látható személyeket olyannak ismerem, amilyennek itt látszanak.”
Arató – már bocs’ aratott fényképező masinájával: mérnöki precizitással (merthogy eredendően az), ám írói-újságírói és (Klub)rádiós érzékenységgel nyomta meg gépén – sok van neki, ősrégi is, „modern” is – a gombot. Aratóra kéne bízni az atombomba-kioldót. Amilyen érzékenységgel megy rá az emberi arcokra, nem lenne képes a gyilkos döntést meghozni. Képi döntései ugyanis éppannyira emberiek, mint emberei. Művészek, tudósok, sportolók, közéleti emberek – nők, férfiak, ifjak és idősbek. Akik mernek fekete-fehéren önmaguk lenni grimaszaikkal, ráncaikkal, bambulásukkal, morgásukkal, röhögésükkel, szembe-félre- és elnézésükkel – a szavak legigazabb értelmében. A hozzájuk tartozó novellettek – figyelem: diszleksziások is elolvashatják, mert rövidek és jók – szintén copyright AA.
Aki az iwiw-közösségi portálon az „ezt csinálom, amikor dolgozom és ezt csinálom, amikor nem dolgozom” kérdésre így felel: „Beszélgetek, kérdezgetek, írogatok, rádiózgatok”, illetve „Beszélgetek, írogatok, FÉNYKÉPEZGETEK (kiemelés tőlem), pingpongozgatok, rádiózgatok.” Lehet, hogy versenyszerűen kéne asztaliteniszeznie IS. Mert lehet, hogy abban is ennyire profi.
S egy vallomás. Aki ismer, tudja, kedvelem a szakállas orcákat. Itt „bővelekedhetek”. Ugye Vágó, a tévés kvízmester-szerkesztő, Vámosi Nagy Szabolcs volt APEH-elnökhelyettes, Mundruczó Kornél és Sándor Pál filmrendezők, Gerő András történész, Parti Nagy Lajos író, Nádas György humorista, Presser Pici zenész, meg a sajnos már elmentek, Darvas Iván színművész és Pege Aladár, a „nagybőgő Paganinije”. S maga az Arcnovellák szerzője…
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!