Gálvölgyi János egy Hitchcock-filmből írt darabban kezd próbálni a Madách Színházban. És elutasítja a vagdalkozást, a gyűlölködést. Amitől tudja, távol tartja magát, teszi a dolgát, és ami ellen úgy érzi, hogy szólni kell, felemeli a hangját.
Eredetileg nem volt a műsortervben, később került bele, február másodikától próbáljuk. Hitchcock A 39 lépcső című filmjéből készült, a Broadwayn megy most nagy sikerrel. Nálunk Méhes László rendezi. Én még nem olvastam.
l Direkt ön miatt vették elő?
Azt nem tudom, de mindössze
négyszereplős, tehát nyilván jelentős
feladat jut benne nekem. Enélkül is van elég dolgom, például a Játékszínben éppen most volt az Édes bosszú kétszázötvenedik előadása, a Hotel Plaza ugyanott a háromszázadik felé tart. A Madách Színházban pedig látható a Ne most drágám, a Producerek, és hál’ istennek, a Jövőre, veled ugyanitt 2. is túl van a hatvanadik előadáson, ebben Hernádi Judit a partnerem.
l Hosszú ideig nagy örömmel játszott Arthur Miller Az alku című darabjában. Nem szeretne ahhoz fogható művekben fellépni? Valaha arról beszélt Szirtes Tamással, a Madách Színház igazgatójával, hogy ebbe az irányba lenne jó elmenni.
Csak a színház nem ebbe az irányba megy. Bár lehet, hogy a musicalekből majd most egy kicsit visszafordul prózába.
l Ezt miből gondolja?
Abból, hogy a 39 lépcsőben nem lesz zene.
l Ruszt József, a neves rendező mondta egyszer, hogy „szomorú az a kor, aminek a jellemző színházi műfaja a musical. El fog múlni.”
Szomorú, de ez világjelenség. Ruszt
nagy ember volt, szerettem, tiszteltem, igaza volt. De hát a világ ilyen.
l A musical sematikusabb, mint a próza?
Most már tapasztalatból mondhatom, hogy összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint prózát játszani. Amikor a Macskákban léptem fel, vagy most aznap, ha a Producerek van műsoron, már reggel a rémület jön rám, hogy megfelelően szól-e a hangom. Előtte be kell énekelni. Sokkal macerásabb, mint a próza. Minden tiszteletem azoké, akik ezt csinálják.
l Kevés az a musical, amiben sokoldalú, árnyalt szerepek vannak, ami igazán mélyre megy. Kevés a kiemelkedő színészt igénylő musical. Abszolút kicserélhetők a színészek egymással. Kell a musicaljátszáshoz egyfajta profizmus, ének- és tánctudás, és ha ezzel valaki rendelkezik, nincs szükség arra, hogy nagy egyéniség legyen.
Azért például A hegedűs a háztetőnben nem mindegy, hogy ki játssza Tevjét, a tejesembert. De mondjuk Az operaház fantomjának esetében, amiben a címszereplő fél arca még le is van takarva, már behelyettesíthetők egymással a színészek. Webber musicaljét három különböző időszakban láttam Londonban. Ma sem tudom, hogy kik játszották. Kazimír Károly mindig azt mondta, hogy olyan szerepet játsszam, amiben nem lehet lekettőzni. A Producerekben már le vagyok „háromszorozva.”
l Emiatt meg van sértődve?
Nem. Ez a musicalek sajátossága. Ha hétvégeken megy négy előadás, azt senki nem tudná egyedül eljátszani.
l Bent voltam, amikor éppen Haumann Péter próbálta a Producerekben ugyanazt a szerepet, amit ön is. Nem tűnt különösebben boldognak ettől a szituációtól. És ez nyilván fordított esetben is így van.
Pontosan a kicserélhetőség miatt kell ennek így történnie. De aztán, amikor én játszom a szerepet, az nem Haumann és nem Szerednyey Béla, az én vagyok. Egy idő után nem néztük egymást. Egyiküket sem láttam előadáson, hogy még véletlenül se vegyek át tőlük valamit.
l Nem is kíváncsi rá, hogy ők hogyan játszanak?
Isten bizony, hogy nem, mert különben óhatatlanul megtetszene valami, és akkor átvenném.
l A Madách Színházban meg sem mondják a pénztárnál, hogy mikor melyik szereposztás megy. Ha valakit egy adott színész érdekel, nem tud rá jegyet venni. Ez már tényleg a totális becserélhetőség. Miért van ez így?
Nem tudom. Annak idején Feleki Kamill azért hagyta ott az Operett Színházat, mert a Kabaréba beugrattak helyette egy főiskolást. Megkérdezte, hogy „teljesen mindegy, ki játszik?” Az felelte neki Vámos László főrendező, hogy teljesen mindegy. Azért is van ez így, mert a musical igen költséges műfaj, nem lehet megkockáztatni, hogy elmarad az előadás.
l Visszasírja a régi Madách Színházat?
Vissza. Éppen rendezgettem a vi-
deóimat, és kezembe került a Madách Színház 1961-es Koldusopera előadásának tévéfelvétele. Ültem, néztem és
csodálkoztam. Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Márkus László, Körmendi János, Gábor Miklós, Vass Éva egyaránt játszottak benne. Azt gondoltam, hogy édes istenem, de jó lenne ilyen produkciókban szerepelni.
l Biztos, hogy reménytelen visszatáncolni?
A közönségnek arra van igénye, amit kap. A Jövőre, veled, ugyanitt 2. kétszemélyes darab, telt házzal megy, Hernádi Jucival játsszuk, pedig nincs benne zenekar, énekkar, tánckar.
l Ez egy jól megírt, de mégiscsak bulvárdarab. Összedőlne a világ, már nem mennének be a nézők, ha szintén Hernádival eljátszanának egy nem bulvárt?
Meggyőződésem, hogy akkor is bejönnének a nézők.
l A Jövőre, veled, ugyanitt 2. az öregedésről szól, arról, hogy a kor előrehaladtával rengeteg mindent el kell fogadni, bizonyos dolgokba bele kell törődni. Már öregnek érzi magát?
Ha nem kérdez így rá, akkor eszembe nem jutott volna, hogy az vagyok.
l És, ha rákérdezek?
Akkor pipa vagyok, hogy öregszem. De nem érzem magam annyinak, mint amennyi az anyakönyvi kivonatom szerint vagyok. Az agyam még működik, fizikálisan rendben vagyok. Pedig emlékszem, valaha egy fiatalabb kolléga a negyvenévesekről is azt gondolta, hogy már el kellene húzniuk a búbánatba.
l Önről is vannak, akik azt gondolják, miért nem húz már el a búbánatba?
Ó, hát nagyon sokan szeretnék, ha az egész országból elmennék.
l Ez a politikai állásfoglalása miatt van így?
Hernádi Juci azt mondta, hogy akik minket most nem szeretnek, azok korábban se szerettek, de már valamibe belekapaszkodhatnak, hogy miért nem. Én mindenkivel szívesen szóba állok, leülök beszélgetni. De a vagdalkozást és a gyűlölködést elutasítom.
l Nagyon felhúzza magát azon, ami mostanában történik?
Olyan rossz irányt vettünk, hogy ez ellen az ember hiába üvölt, pofázik. Amitől tudom, távol tartom magam, teszem a dolgomat, és ami ellen, úgy érzem, hogy szólni kell, felemelem a hangomat. Megteszem, ami tőlem telik. Manapság az is nagy dolog, hogy az ember játszhat. Sok kollégámnak nincs munkája, és nem feltétlenül azért, mert kutyaütő színészek. Kevés a színházaknak a pénzük, szűkülnek a lehetőségek.
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!