Keleti veszedelem? (ism.)

Pár hete a jobboldali vezér a „keleti veszedelemről” szónokolt, s – amint ma egy hete írtam – valójában nem annyira az újra „terjeszkedő” birodalom okán kongatta a vészharangot, hanem hazai ellenfeleit próbálta, amolyan ötödik hadoszlopként bemártani a nyugati hatalmaknál. S aztán, amint hajdanán, beindult a gépezet, emberei és sajtósai siettek a vezéri szavakat igazoló ügyeket találni, mondhatnám: kreálni.
Ebben a sakkpartiban most egy titkosszolgálati tábornok lett a leszedendő gyalog, s lévén az igazi cél sakkot a kormányfőnek adni, észérvek persze mit sem számítanak. Mint ahogy az elemi logika sem. Egy sajtóhírből megtudtuk, hogy a NATO-nagykövetek és Fidesz-politikusok beszélgetésén biztonsági aggályok hangzottak el, ám a figyelmesebb olvasó rájöhetett: azokat történetesen a magyar ellenzékiek pendítették meg. De mit sem számítanak a közismert tények: hasonló „szovjet végzettségűek” jócskán akadtak az Orbán-kormány kulcsposztjain is, élükön a kinti katonai akadémiát végzett nemzetbiztonsági tanácsadóval, akinek a szolgálatok „bedolgoztak”.
Utóvégre az effajta besározó játszmáknál a látszatteremtés a fő, s azt – stílszerűen – titokban maradó aggodalmaskodók emlegetésével is el lehet érni. Holott történetesen a titkosszolgálatoknál mindent kötelező dokumentálni (erre hivatkoznak a már fellelt iratokat említve a múltfeltárók is), tehát biztosra vehető, hogy bármi nyugati „megkeresésnek” nyoma lenne. S az is logikus, hogy a kampányszerűen gyanúba keverni próbált kormányzat mindent megtett az esetleges nyugati aggodalmak megismerése végett, ha tehát azt állítja, hogy olyanokkal nem találkozott, akkor a józan ész szerint hihetünk neki. Kivéve, ha nem is akarunk hinni.
S miközben módszeresen  igyekszik befeketíteni a baloldali kormányzatot, a nagyobbik jobboldali ellenzéki párt – ezzel párhuzamosan és hozzá kapcsolódóan – lázasan próbálja feledtetni a saját kormányzása során róla kialakult, felettébb negatív nyugati képet. Elnöke amerikai körútra indul, miután nincs sok jele annak, hogy az európai hatalmi központokban sok sikert ért volna el hasonló pótvizsgájával (kínos fejleménye a szeptemberi, kissé lerövidült Orbán–Sarkozy találkozónak, hogy a francia államfőtől állítólag kapott meghívás egy októberi pártkongresszusra, annak hiánya miatt, mintha nem realizálódott volna…) S e próbálkozás talán azért sem tűnik túl sikeresnek, mert a nyugati fővárosokba eljutnak a jobboldali média olykor elképesztő írásai, amelyek nem arra vallanak, hogy a Fidesz-kormánynak felrótt hibák és vétkek, nacionalizmus, populizmus, miegymás már nem volnának jellemzők. Ugyanakkor, amint a Budapestről távozó brit nagykövet e heti lapinterjúja – és abban az őszödi beszéd meglepő méltánylása is – tanúsítja, a lejáratási kampány sem látszik hatni a mérvadó nyugati körökre.

A. J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!