Régiónként és szakmánként is más a hiánytérkép

„… alig van háziorvos. Az orvosszövetségek véleménye szerint a kormány az állami alapellátásban kirajzolódó nehéz-ségek ellenére nem tesz elegendő lépést annak érdekében, hogy gondoskodjon a megfelelő ellátásról. Az elkövetkező hét évben a háziorvosok fele nyugdíjazás miatt elhagyhatja szakmáját, jelenleg is többségük heti hetven órát dolgozik. Ugyanakkor gond, hogy nem képeznek elegendő háziorvost. Néhány éven belül sok vidéki lakosnak nem lesz lehetősége arra, hogy baj esetén lakóhelye közelében konzultáljon egy családorvossal…” – Nem, kérem, nem nálunk jelentek meg e sorok, s nem a magyar helyzetet taglalják. Tavaly februárban Írországban, a „zöld sziget” orvosi szaklapjában volt mindez olvasható. (Házi)orvoshiány van amúgy világszerte. Tovább élünk, speciálisabbak a nyavalyáinkra – immár egyre inkább egyénre, személyre szabva – adagolt terápiák, s magunk is többször kívánunk találkozni házi- és szakorvosainkkal. „Orvoshiánnyal küszködik a megyei mentőszolgálat. Jelenleg három dolgozik főállásban, egy pedig félállásban, holott a megye öt mentőállomásán 21 orvosnak kellene dolgoznia. De nem sikerül orvost toborozni, mert háziorvosnak mennek inkább, vagy külföldre dolgozni.” – Ezt sem nálunk írták! Erdélyben, Kovászna megyében részesítik előnyben a családorvosi praxist a doktorok, ugyanis jobban megélnek belőle a sok munka mellett, mint más szakterületeken.
Olyannyira, hogy Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára – a Magyar Orvosok Szövetsége szakszervezet elnöke – szerint megindult a szülőföldre való visszavándorlás is. Azon magyar nemzetiségű orvosok közül – akik már nem érzelmi és családegyesítési okokból érkeztek Magyarországra, mint a korábban, a 70-es, 80-as években jöttek, hanem gazdasági megfontolásból, vagy, mert hazánk előbb lett uniós tagállam, mint Románia – egyre többen térnek vissza szülőföldjükre. A szakember szerint a magyar orvosok külföldre vándorlása még nem égető, de elébe kell menni a jelenségnek. Egyelőre mintegy ötszáz kolléga kérte ki jó hírnevének nemzetközi igazolását a szaktárca háttérintézményétől, ám a papír megléte nem jelenti azt, hogy távoztak is volna. Van, aki csak figyel, kedvezőbb lehetőségre vár… A fiatal rezidensek szándékai mindenesetre erről vallanak! A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársai három éve félezer szakorvosjelölt körében végeztek felmérést terveikről öt egyetemen. Az orvosok sok éven át tartó képzése ma is hierarchikus, a hatéves egyetemi oktatásra épül a szakorvosképzés 34 különböző alapszakma közül választva. Ez kétéves törzsképzést, majd három-négy évnyi szakgyakorlatot takar, s szakvizsgával zárul. Ennyi év tanulás után nem meglepő, ha az ifjú orvosok úgy érzik, a tanulásnak meg kell hoznia a gyümölcsét – anyagi szempontból is. Gyenes szerint ma egy már a harmadik X-én túl lévő orvos gyakorta bruttó 120 ezer forintot keres, persze nem kapja a hálapénzt sem, egyetlen pluszforrása az ügyeleti díj, a helyettesítés lehet. Magát kizsigerelve, ám még az uniós direktíváknak és a Munka törvénykönyve heti korlátainak eleget téve. Heti 48 óra tölthető el munkával, de önkéntes alapon még plusz 24 órányi vállalható. Az „önkéntesség” erősen kérdéses – éppen a kollégák hiánya miatt persze. Így azért az sem ritka, ha plusz 30-32 órát vállalnak így-úgy-amúgy. Ez megterhelő szakmailag, emberileg, egészségileg és éppen a családalapítás körül – családilag is. Talán ezért is van az, hogy a megkérdezettek 66 százaléka – a fogorvosok 53 százaléka – kedvelne inkább egy külföldi állást, tőlünk nyugatabbra. Közpénzből kiképezve… Az egészségügyi szakszemélyzet áramlása egyirányú világszerte: keletről nyugatra és délről északra. Sokaknak a tengerentúl a végső célpont – mivel ott is szakemberhiány van. Hozzánk is ma már legfeljebb Ukrajnából jönnek magyar ajkú szakemberek, tehát az elvándoroltak száma aligha pótolható velük, s azon kevesekkel – arab vagy afrikai országból itt tanultakkal, akik új család, házasság miatt választják Magyarországot praktizálásuk helyének…
Gyenes Géza úgy látja, nagy a különbség a főváros és vidék, illetve az utóbbin belül az ország különböző területei közt. A bejegyzett mintegy 37-38 ezer hazai orvos harmada, úgy 12-13 ezer dolgozik Budapesten. Mert míg Budapesten bizonyos „állásmizéria” miatt is akad jó néhány szabad orvos, aki állásra vár, de marad, addig az ország észak-keleti részében valóban sok helyütt lasszóval is fognának háziorvost, s néhány jól behatárolt szakterületről hiányzó szakembert, így aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvost, patológust  vagy – úgymond – „kisszakvizsgás”, tehát kevés műtétet végző orvost a szemészetekre, fül-orr-gégészetekre. Mint elmondta: a radiológusokat nagyon viszik, úgy mint a cukrot! Világszerte hiányszakma. A szakmai főtitkár-elnök szerint az egészségügy fontos gazdasági tényező is, hiszen garantálni igyekszik az egészséges munkaerőt az országban, ezért is kellene hathatósabban az egészségügyben a humán erőforrás teljes vertikumában többet tenni a szakmai képzésben, a javadalmazásban, de a munkavégzés feltételeiben is, hiszen ma átlagosan 10-12 százalékkal dolgoznak kevesebben a fekvőbeteg intézményekben és a szakorvosi hálózatban a kelleténél. A friss diplomások egy része pedig eleve a jól fizető „orvoslátogató” állást választja egy gyógyszercégnél, illetve másik, mondjuk jogi egyetemre jár még évekig. Praktizáló, ágy mellé álló, ügyelő doktor aligha lesz belőlük később… Az orvosi kamara egyébként bérharcot indított, s kérte, mielőbb szülessen az egészségügyi dolgozók jogállásáról törvény, s vezessék be végre az orvosi életpályamodellt a kiszámítható jövő érdekében.
Kertai Aurél, a Magyar Orvosi Kamara Háziorvosi Tagozatának vezetője – a főváros egyik külső kerületében, Kőbányán él s dolgozik – a tudója annak, hogy a 6800 hazai háziorvosi praxis közül tartósan betöltetlen 120-150, s ebből bizony 50 olyan nagyobb lélekszámú területen, ami pedig önmagában is életképes tudna lenni. Ez mintegy 1200-11300 beteget jelent a területen, számításai szerint cirka 1500 beteg kell ahhoz, hogy a praxisban az orvos önmagán kívül egy körzeti ápolónőt, s egy „fél” takarítónőt el tudjon tartani – persze mind „kettő és felüket” alapfizetésen… Ezért is van – nem csupán a hiány miatt –, hogy nem is ürülnek meg olykor praxisok. A háziorvosok átlagéletkora 54-55 év, de nem egy körzetben, különösen vidéken 68-70 esztendősen is dolgozik az orvos, ugyanis nem tudott kitermelni magának egy 100-120 ezer forintos nyugdíjat megélhetéséhez… Az alulfinanszírozott praxisok között is élen jár Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya aprófalvas része… Kellene tehát több családorvos, amúgy a friss diplomások közül akadnak is, akik vállalnák, ám az egyetemek családorvosi tanszékein a létszámnak 15-20 főnél általában már ez idáig korlátot szabott az állami finanszírozás. Ugyanez a helyzet a házi gyermekorvoslásban is.
Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke, Ari Lajos – a budakeszi Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgató-helyettese – a VH-nak elmondta, amiről ma hozunk döntést, annak a hatása úgy 10-15 év múlva  lesz érzékelhető. Ha „lent”, érettségi után kevesen lépnek be, még kevesebben fognak diplomával  kijönni az egyetemekről, ezért ahogy fogalmazott, „globális humánpolitikával” kell ezért a napi 24 órás üzemű, mindannyiunkat valóban a bőrén érintő ágazatért lépni. Igen, bérrel és bérlakással is, hiszen ma rengetegen azért nem mobilizálhatóak, ha – mondjuk - Egerben adódna állás, de Szekszárdon már meg is kapta az elbocsátást, mert nem tudják: lesz-e óvoda/iskola a gyerekeknek, állás a feleségnek/férjnek, s igen, hogy mi is lesz az „öröklakással”, mert Magyarországon ma a lakás egyenlő egy életművel…
Az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, Vojnik Mária – pszichiáter, illetve aneszteziológiai és intenzív terápiás, tehát háromszorosan hiányszakmás szakorvos – lapunknak elmondta, hárommilliárd forintnyi európai uniós forrás lesz bevethető a szakmában, s a szakorvosképzés átalakításán is dolgoznak. Három szakmai kollégium – a sebész, patológus és onkológus – a molekuláris-diagnosztikai munkacsoportok, teamek létrehozásáért lobbizik. Mert ahogy változik, fejlődik az orvoslás, úgy bővül a szakemberigény is. Amúgy szűkebb pátriájából, Szabolcs-Szatmárból jó hírt is fel tud mutatni: ahol ő a ’80-as években aneszteziológusként dolgozhatott, a nyíregyházi Jósa András Kórházban előre mentek az időben: patológiai rekonstrukcióra kértek forrást, s itt nincs is szakemberhiány. Közölte: az Új Magyarország Fejlesztési Terv legnagyobb egészségügyi beruházása, a 75 milliárd forint keretösszegű „Infrastruktúra-fejlesztés az egészségpólusokban” pályázat lezárult, általa minden régióban létrejön egy az ellátás legmagasabb szintjén szolgáltató csúcsintézmény; az orvos- és egészségtudományi képzést folytató egyetemek illetve régióként a legnagyobb aktív fekvőbeteg-szakellátási kapacitással rendelkező kiemelt kórházak pályázhattak erre. A pályázat teljes keretösszege 75 milliárd forint, az elnyerhető maximális támogatás mértéke 11 147 millió forint. Még januárban döntés is születik. Az a bizonyos – egész pontosan –  3,043 milliárd forint összegű „Foglalkoztatás támogatása egészségügyi intézmények részére” pályázat kiemelten a hiányszakmák körében, a járó- és fekvőbeteg-szakellátó intézmények számára tesz lehetővé fejlesztést. A pályázatokat 2009. március 3-tól lehet beadni, a határidő június 2-a; az elnyerhető támogatás összege 4 millió  és 50 millió forint közt lehet. A pályázaton a közfinanszírozott egészségügyi járó- és/vagy fekvőbeteg-szakellátó intézmények, otthoni szakellátást nyújtó szolgálatok, háziorvosi szolgálatok vehetnek részt, a summát elsődlegesen a szakdolgozók, orvosok „ágazatban tartására”, a „kapacitáshiányok betöltésére”, a struktúraváltást követően megnyíló, bővülő szakellátási formákba, az elöregedő korfájú-, illetve hiányszakmák betöltésére fordíthatják majd a nyertesek. Vojnik Mária 200-500 pályázóval számol.
(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!