Egyfajta „városi legendaként” terjed újabban – vidéken is –, miszerint
„jaj, a gazdáknak”, mert már értük szól a harang – ugyanis egyre több
vet véget életének a kilátástalanság okán, ezt jelzi a statisztika is…
Na persze, a gonosz EU, meg a még gonoszabb kormány, s ugye dehogy is
létezik mostanában minden idők legnagyobb agrártámogatása. Meg persze
csal a szemünk, bizonyára a hortobágyi délibáb az oka annak, hogy John
Deer traktorokat látunk mindenütt, s nem faeke elé fogott nyeszlett
ökröcskét…


Az öngyilkosság valóban az emberi élet talán legtragikusabb eseménye. Minden korban és kultúrában előfordul, bár eltérő gyakorisággal. A férfiak öngyilkossági halálozása mindig és mindenütt a világon két-háromszorosa a nőkének – állítja Rihmer Zoltán professzor tanulmányában is. A munkanélküliség, az egzisztenciális problémák, az identitáskrízisek és az ezekből eredő reménytelenség érzése miatti totális depresz-
szió ugyanis elsősorban férfiaknál észlelhető. Márpedig a gazdák – többnyire férfiak. Ám a tények makacs dolgok, s ezek ellentmondanak a „városi legendárium” ezen részének, amelynek immár szájhagyomány útján terjesztői élén – a 2006-os választásokat megelőzően a „nemzet orvosának” elkeresztelt – ellenzéki honatya áll. Aki amúgy belgyógyász, infektológus – nem pszichiáter.
Vidéki háziorvosok csodálkozásukat fejezték ki nem egyszer a rémhír hallatán, így a VH utána nézett a hazai statisztikáknak. Már csak azért is, mert Buda Béla orvos, pszichiáter – aki negyedszázadnál is tovább vezetett kórházi pszichoterápiás osztályt is, s a rendszerváltás után a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének volt igazgatóhelyettese s oktatott többek közt a Károli Gáspár Református Egyetemen is – néhány esztendővel ezelőtt szögezte le: a diktatúra megszűnését, azaz a rendszerváltást követően – még ha néhány szempontból csökkent is a társadalom valós vagy „áll” biztonságérzete – a hazai öngyilkosságok száma meredeken zuhant, már régen nem vagyunk a top közelében a mi jó öreg Európánkban. Még ha néhányan a magyart – pláne a gazdát –  öngyilok-, azaz suicid-hajlammal meg is vádolnák…
A Központi Statisztikai Hivatal sajtófőnöke, Kádas Viktória lapunk megkeresésére közölte: nem létezik foglalkozás szerinti nyilvántartás az öngyilkossági adatoknál – csupán év szerinti, s benne a további bontás korcsoport, nem, családi állapot szerint látható. Az öngyilkosságok száma pedig folyamatosan csökkent – az utóbbi esztendőkben is. 2000-ben összesen 3269-en vetettek véget önkezükkel az életüknek, 2004-ben 2742-en, 2005-ben 2621-en, s tavaly 2460-an. S vegyük a bontást is elő: 2000-ben 632-en voltak nőtlenek, illetve hajadonok, 1439-en házasok, 549-en elváltak, s 647-en özvegyek. Ugyanebben a bontásban a tavalyi, 2006-os öngyilkossági adatok így mutatnak: 537-en „szinglik” – közülük 457 férfi és 80 nő –, 964-en házasok, 561-en elváltak, s 398-an özvegyek. 
Amúgy – e sorok írója szerint – ez is sok. Még ha a statisztikai adatszám az 1 lenne – az is felesleges. Mert az élet – az élet. De felesleges ártatlan kék szemekkel előre megfontolt szándékkal valótlanságokkal riogatni.               – gündisch –

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!