A Mission Impossible 3. 2006-os bemutatója óta Tom Cruise leginkább kirohanásai, szcientológus meggyőződése, Katie Holmesszal kötött házassága, kislánya, Suri születése és a Paramount stúdióval történt szakítása okán került reflektorfénybe.
melyben Kenneth Branagh,
Bill Nighly és Tom Wilkinson
voltak partnerei. A Bryan
Singer (X-Men, Superman
visszatér) rendezte thriller
az Adolf Hitler elleni 1944-es
merényletkísérletet dolgozta
fel. Tom Cruise a renegát
Claus von Stauffenberg
ezredest alakítja, aki
megpróbálja megbuktatni a
nácikat, ezért összeesküvést
szervez a Führer megölésére.
Cruise a megrázó és izgalmas
berlini forgatásról az amerikai
CinemaConfidential filmes
portálnak beszélt.
l Egyetért azzal, hogy ez a mostani film az ön nagy visszatérése?
− Nem, én nem így látom. Az elmúlt években is dolgoztam filmekben, akkor is, amikor kislányom, Suri megszületett. Például szerepeltem a Trópusi viharban, amit nagyon élveztem (nevet). Hihetetlen volt az a forgatás. A Valkyrie forgatókönyvének olvasásakor egyébként először az izgalmas történet fogott meg. A film egy nagyszerű thriller. Bryan Singerrel, a rendezővel már nagyon rég óta szerettem volna együtt dolgozni. A Közönséges bűnözők című munkája nagy benyomást tett rám. Személyesen először a Mission: Impossible első részének premierjén találkoztunk, és már akkor mondtam neki, hogy szeretnék vele dolgozni. Miután elolvastam a Valkyrie forgatókönyvét, azt gondoltam, hogy kitalált történetről van szó. „Mennyi a valóságtartalma a történetnek?” – kérdeztem Bryan Singertől, amikor leültünk beszélgetni a filmről. Kiderült, hogy ez a történet, amit remeknek tartottam, teljes mértékben valós. Ez csak megerősített a szándékomban, hogy részt vegyek a filmben.
l Fontosnak tartja az ilyen történetek elmesélését? Ön szerint van a filmnek mélyebb mondanivalója az előítéletekről?
− Határozottan fontos történetnek tartom, amelyet meg kell ismertetni az emberekkel, hiszen én magam sem ismertem. Azonban azt is tudtam, hogy a közönség számára szórakoztatóan kell elmesélnünk. Fontos tudni, hogy a második világháborús Németországban nem mindenki került a náci ideológia befolyása alá. Számomra ez meglepő volt. Úgy nőttem fel, hogy szenvedélyesen gyűlöltem a nácikat. Gyermekként csak azt kérdeztem magamban, vajon miért nem lőtte le valaki Hitlert?
l Mit tettek annak érdekében, hogy a film inkább thriller legyen, mint holokausztfilm?
− Hónapokig dolgoztunk rajta. Megpróbáltunk a holokausztról és a különböző karakterekről minél többet beletenni a történetbe, de a film elsődleges célja a szórakoztatás. Egy izgalmas thriller, amely a Hitler elleni merényletet dolgozza fel. Minél többet tudnak a nézők a történelemről, annál több mozzanatot fognak felismerni a filmben. Ilyen például az a megrázó jelenet, amikor Stauffenberg kislánya náci karlendítéssel köszön apjának. Azok a németek, akik jól ismerik a történetet, érteni fogják ezt.
l A filmben fél szemére vak és jobb alkarját elveszítette. Milyen kihívásokat jelentett ez a szerep megformálásában?
− Meglepően nagy kihívást jelentett, főleg sötétben, amikor gondjaim akadtak a mélységérzékeléssel és az egyensúlyozással. A szemvédő azt is meghatározta, hogy a kamera milyen szögből vehette az arcomat. Tehát különböző profiljaim voltak a szemvédő és a hiányzó jobb kéz miatt. Részletes kutatást végeztünk Stauffenberg sérüléseivel kapcsolatban, arról, hogyan történtek, és hogyan élt együtt ezzel. Kimondottan kihívást jelentett, hogyan nyitott be a szobákba, és hogyan lőtt a szemvédőt viselve, a sérült jobb kezével.
l Mi volt a legjobb, amit kapott ettől a filmszereptől?
− Számomra az volt a legnagyszerűbb, hogy részt vehettem ennek a hihetetlenül izgalmas filmnek az elkészítésében. Jutalom volt nap mint nap bemenni a forgatásra és legyőzni a kihívásokat. Amint említettem, én szórakoztatni szeretném a közönséget, és lenyűgözőnek tartottam ezt a történetet, amelyből nagyszerű filmet készíthetünk. Ezeket a tulajdonságokat keresem és szeretem egy filmben. Az én filmjeim rólunk és nem rólam szólnak. Az együtt megtett közös útjainkról és a közben elhangzott beszélgetésekről szólnak. Berlinben forgattunk azokon a helyszíneken, ahol a szereplők éltek, dolgoztak és meghaltak. Nagy hatással volt rám, hogy ott lehettünk és közben világot láthattunk. Gyerekkorom óta szeretném bejárni a világot. Kalandos életre vágytam, és sokszor bizony több kalandban volt részem, mint amennyit szerettem volna [nevet], de ez olyan lehetőség volt, amit nem akartam kihagyni.
l Önnek mit jelent a siker?
− Nagyon szeretem a filmeket, és szeretnék életem végéig ezzel foglalkozni. A Takarodó vagy a Kockázatos üzlet forgatásán még úgy éreztem, szeretném kiélvezni ezeket a pillanatokat, mert nem tudni, mikor ér véget ez az álom. Lehetőségem volt Paul Newmannel, Dustin Hoffmannal és Gene Hackmannel együtt játszani, és olyan rendezők filmjeiben szerepelni, mint Martin Scorsese, Oliver Stone és Steven Spielberg. Részem volt abban a kreatív szabadságban, amelyet ezek a hihetetlen lehetőségek kínáltak, és erre büszke vagyok. Karrierem során számtalanszor feltették nekem a kérdést, hogy miért vállaltam el ezt vagy azt a szerepet. Olyan korai filmjeim esetében is, mint a Top Gun vagy a Született július
4-én. Dustin Hoffmannal rengeteget dolgoztunk az Esőemberen, végül négy rendező és két év után sikerült befejeznünk. Az Interjú a vámpírral is jó példa arra, hogy mindig olyan filmeket választottam, amelyek kihívást jelentettek a számomra és a közönségnek szórakoztatást biztosítottak. Kiváltságnak tartom, amit teszek, és szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen sikereket értem el. Személyes sikeremnek tartom a családomat és a gyermekeim nevelését. Bármennyire is szeretem a filmeket, a család mindig is első volt a számomra. Jó érzéssel tölt el, hogy a családom egészséges és boldog. Ez a legfontosabb.
l Milyen érzés újra apának lenni?
− Imádom. Szeretek apa lenni, és mindig is szerettem volna gyerekeket. Gyerekként alig vártam, hogy felnőtt lehessek. Emlékszem, hogy négy- vagy ötévesen minden vágyam az volt, hogy felnőtt legyek és dolgozhassak és mindig szerettem volna apa lenni. Mindhárom gyerekem nevelésében minden egyes pillanatot élveztem. Szerencsésnek érzem magam, hogy a kamasz gyerekeim mellett van egy kisgyermekem is, és mindezt egyszerre tapasztalhatom meg. Minden gyerekemet imádom.
Fordította: Kántor Zsána
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!