Nyelvelő

Kemény Károly budapesti olvasónk a magyar nyelvben megjelenő és egyre gyakoribbá váló új kifejezésekről ír.  A „netrandi” például egy jelentéssűrítő összetétel. Az internet oldalain egyeztetett találkozót jelenti. Ha valaki „csetel”, akkor beszélget a világhálón másokkal. A „krekker” (cracker) ellenben kódokat, weboldalakat tör fel, az interneten elérhető adatokat lop el, majd pénzért ezeket tovább adja. A „hekker” (hacker) viszont általában kevésbé ártalmas, mert adatokat lop és oldalakat tör fel ugyan, de célja sokszor nem a pénz, hanem a dicsőség, lásd: amatőr foci, Robin Hood-legenda. Az egyik híres hekker az Amazonas egyik mellékágán egy laptoppal és egy műholdas telefonnal a csónakjában hajókázott hónapokig, és bankok tucatjaitól lopott információkat, adatokat, majd utalt át innen-onnan különböző összegeket jótékonysági szervezetek számláira. Más kérdés, hogy később persze visszaszerezték a pénzeket az eredeti tulajdonosok.
Az „intranet” nem az internet hibásan írt alakja, hanem egy olyan vállalati információs rendszer, amely összeköttetést teremt a cég számítógépei között. Az alapelv ugyanaz, lényegében az internet alapjaira épül az egész.
A „keresőprogram” az interneten fellelhető óriási mennyiségű információhalmazból segít válogatni. Ilyen pl. a Google és az AltaVisla, vagy a Yahoo.  Azért azt tudni kell, hogy a válogatási szisztémákat ismerők könnyen manipulálhatják a rendszert, így korántsem biztos, hogy rögtön megtaláljuk a keresett információt, sőt, lehet, hogy a program teljesen másfelé „terel” minket. A világháló szabadsága csodálatos dolog, de veszélyes is. Míg korábban a könyvtárban fellelt valamely lexikont fellapozva a korszak tudományos, művészeti eredményeit
figyelembe vevő, többszörösen ellenőrzött adatokhoz jutottunk, manapság az interneten téves, hamis információk sokaságával találkozhatunk. Nem szabad tehát mindent készpénznek venni.  
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!