Himmer Éva
– Még néhány nap, s november 17-én, szombaton újra ingyenes jótékonysági koncertjük lesz a budapesti Szent István-bazilikában…
– Igen, amúgy Puskás Ferenc – „Öcsi”– halálának első évfordulóján, este hétkor. A művészek ezen az estén azért vállalják a fellépést, hogy tisztelegjenek a világhírű labdarugó emléke előtt, s hogy újfent felhívják a figyelmet az egész földkerekségen egyre többeket – fenyegető Alzheimer-kórra, a legsúlyosabb, ma még gyógyíthatatlan feledékenységbetegségre, a körülötte lévő stigmák, tabuk, tévhitek megszünésének elősegítésére. A kórra, amelynek olyan áldozatai voltak, mint mondjuk Soomerset Maugham író, Winston Churchill brit kormányfő, Ronald Reagan amerikai elnök, William Hanna rajzfilmtervező-rendező, Rita Hayworth filmsztár, Sugar Ray Robinson nehézsúlyú ökölvívó. Vagy itthon, illetve a tőlünk elszármazók közt Öcsi bácsin kívül Mészöly Miklós író, s a játék-elméleti kutatásaiért Nobel-díjat kapott Harsányi János professzor. Engem egészen közelről érintett meg az, amiről ma – amikor egyre tovább élünk – úgy beszélünk, hogy „Alzheimer-világjárvány”. Édesanyám, akit ma is imádok, s akire régen mindig fel tudtam nézni, mára olyanná vált szellemileg, mint egy kis csecsemő: nála 1998-ban diagnosztizálták a kórt. Most 78 esztendős. Már nem ismer meg, nem tudja, ki vagyok. De tárt karokkal jön felém, mosolyogva – hiszen valahol nagyon mélyen jó érzéseket keltek benne… Az egyesületet 1999-ben alapítottam. Szükségét éreztem, hogy a sorstársakkal, a hozzátartozókkal megfogjuk egymás kezét, hiszen alig volt, van a betegségről információ. Az ember egyszerűen tehetetlennek érzi magát, ha jön a baj. Amikor az interneten, könyvtárakban kutakodni kezdtem, hasonló társszervezetekre bukkantam külföldön. Itthon azonban az volt az ostorcsapásként ható rövid orvosi válasz arra, hogy „mi vár ránk?”, hogy „majd megtudja!”
– Sokan azt hiszik, hogy a feledékenység, a demencia a „normális” öregedés része…
– Igen, s nem is mennek orvoshoz. Vagy rosszabb esetben: az nem ismeri fel. Mi a 214-1022 telefonon szívesen segítünk, amiben csak tudunk. Közben küzdünk a kormányokkal is, hiszen a betegségnek legalább a karbantartásához, késleltetéséhez kevés a gyógyszertámogatás. Európában ma hatmillióan(!) betegek, nálunk 160 ezren – ugyanakkor 3100 csupán a gyógyszert kapó, szedő beteg. Azt hiszem, a család predesztinálta a lányaimat is a pályaválasztásra: Sári rendkívül érzékeny kis ember, gyógypedagógusnak készül, Hanna viszont megkeményedett, de a szociológiát választotta…(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!