Jövő szombaton a birkózó olimpiai bajnok Növényi Norbert egy ketrecben zárja le sportolói pályafutását. A félreértések elkerülésére a most 51 éves bajnok egy világbajnoki csatával szeretne búcsúzni eredményekben gazdag pályafutásától. Méghozzá egy olyan sportágban, amely igencsak férfias helytállást követel. Az úgynevezett ketrecharcosok között, hivatalosan az MMA-ban, azaz a vegyes harcban, amely rúgásból, ütésből, fojtásból és némiképp birkózásból áll. A ketrec ezúttal csak szimbolikus lesz, mivel ringben mérkőznek meg a felek, hogy a közönség minél jobban lássa a várhatóan nagy csatát. Növényi, aki világbajnoki, Európa-bajnoki címet szerzett kick-boxban és Világkupa-győztes is volt, egy nála 20 évvel fiatalabb román versenyzővel, Marius Tatarral mérkőzik január 17-én a volt káposztásmegyeri jeges rendezvénycsarnokban, amely most az  ICE center nevet viseli.



Növényi felkészítésében oroszlánrészt vállalt a szabadfogású  birkózók egykori szövetségi kapitánya, Németh Sándor, valamint  boksztanításban Kiss Sándor. Németh, aki egyben Növényi menedzsere is, elmondta, hogy az egyik legösszetettebb küzdősport, amelyben most Növényi színre lép, majd megemlítette, hogy Moszkva olimpiai bajnokának olyan a hozzáállása, hogy sok fiatal még a fele munkát sem tudná elvégezni, mint amit Norbi a felkészülés során végzett.
Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy a bajnok 51 évesen miért vállalkozik erre a csatára.
– Bármily furcsán hangzik – mondta Növényi – én soha, egy pillanatra sem hagytam abba az edzésmunkát, mert lételemem a sport. Tudom, sokan öregnek tartanak ahhoz, hogy 51 évesen kiálljak egy jóval fiatalabb ellen, aki több küzdősportban is világ-, illetve Európa-bajnoki címet is szerzett.
Felébredt már az amnéziájából?
– Sejtem, hogy mire céloz,  hiszen a kórházsorozatban amnéziásként szerepeltem és el is tűntem a képernyőről. Én kértem, hogy amíg a világbajnoki címmeccsen nem leszek túl, addig hanyagolják szerepeltetésemet, nem is beszélve arról, hogy hónapokon át húzódott ez a címmérkőzésem, s nem akartam, hogy az edzésmunkám kárba vesszen.
Aki látott már képeket a ketrecharcosokról, a meccs után bizony néha ijesztőnek tűnnek. Nem tart attól, hogy a mostani búcsúmeccsen „átszabják” az arcát, hogy emiatt netán nem jut újabb szerephez?
– Egyébként sem egy matyóhímzés az ábrázatom. Lehet, hogy a sorozat következő részében éppen kozmetikai műtéteket kell majd rajtam végrehajtani, mert bizony igencsak vékony kesztyűt használunk a ringben. De félre a tréfával, tudom, hogy nagyon kemény csata vár rám január 17-én. Úgy érzem, hogy szükségem van még egy ilyen megméretésre, mielőtt végleg kiszállok a versenysportból.
Visszatérve még az amnéziához, azaz filmszerepéhez: nem felejtkezett el arról, hogy már egyszer kijelentette azt, hogy az előző mérkőzés volt élete utolsó komoly csatája?
– Tudom, hogy ezt mondtam, és azt is, hogy nagyon „szépen” néztem ki a szerb fiú elleni csata után, amely nehéz meccs volt, hiszen jó nagy darab fickó volt, két méteren felüli és több mint 127 kiló.
Erről jut eszünkbe: a mostani ellenfél milyen alkat?
– Közel azonos a magasságunk, de én tíz kilóval nehezebb vagyok. Ő 105, én pedig 115 kg.
Világbajnoki címmeccset vívhat. Mi lesz, ha netán nem bajnokként vonulhat vissza, akkor is az utolsó meccsnek tekinti ezt a találkozót?
– Amint már többször szóba került, néha amnéziában szenvedek.
(fm)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!