Január 16-án Horvátországban megkezdődik a 21. férfi kézilabda-világbajnokság, válogatottunk. Eszéken vág bele az előcsatározásokba. Nemzeti együttesünk eddig 16 alkalommal vett részt a világ legjobbjainak találkozóján. Az eddigi legkiemelkedőbb eredményt nemzeti csapatunk az 1986-os svájci vb-n érte el, amikor a második helyen végzett, ezt követően két alkalommal a 4. helyet sikerült megszerezni, egyszer pedig a 6. helyen zártuk a világbajnokságot. Kézilabdaberkekben nagy szomorúságot okozott az, hogy a férfiaknak nem sikerült kiharcolniuk a pekingi olimpián
való részvétel jogát. Főleg azért okozott ez csalódást, mert a magyar kézisek közül sokan a világ legjobbjai közé számítanak. A hamarosan kezdődő világtalálkozóról és esélyeinkről Sinka Lászlót, a szövetség főtitkárát kérdeztük, aki 16 éve tölti be már ezt a pozíciót.
– Látszatra nem nehéz a csoportunk, de ma már nincs könnyű ellenfél, mert az egész világon megtanulták ezt a játékot. Mi az ausztrálokkal, az argentinokkal, a franciákkal, a szlovákokkal és a románokkal kerültünk egy selejtezőcsoportba, ahonnan három válogatott léphet tovább a 12 közé, magával víve az egymás elleni eredményeket. Mi 17-én, Ausztrália ellen kezdjük a menetelést.
A csoportbeli ellenfelekkel több alkalommal is találkoztunk már. Ennek összesítése mire ad választ?
– Mindenki verhető és mindenkitől ki lehet kapni, még a mi csoportunkban is. Egyetlenegy válogatott tűnik esélyesnek, méghozzá az olimpiai bajnok franciáké. Talán az ausztrál gárda az, amely nem okozhat gondot, ám a románok és a szlovákok igencsak erős ellenfeleknek számítanak, az argentinok pedig egy klasszikus, technikás, szép játékra hajlmosak. Az utóbbi időben például a franciákkal háromszor is találkoztunk, ebből két alkalommal a gallkakasosok nyertek. A románokkal szemben az utóbbi időben pozitív a mérlegünk, mivel nemrég kétszer is megmérkőztünk, és mind a két alkalommal sikerült győznünk. A szlovákok pedig igencsak kapaszkodnak fölfelé, ám velük szemben is pozitív a mérlegünk.
Ha sikerül kiharcolnunk a 12-be jutást, akkor kikkel kerülhetünk szembe?
– Ott már nagyon nehéz ellenfelek várhatnak ránk, többek között a kiváló spanyol csapat, a svédek, a délkoreaiak és a világ egyik legjobb kézilabda-együttese, a házigazda horvátoké, őket a legutóbbi találkozónkon sikerült két vállra fektetni és ezt az eredményt tartom az elmúlt év legnagyobb magyar sikerének, vagyis ebből a négyből három ott lesz az ellenfelek között.
Nem valami fényesen sikerült néhány hete a hölgyeknek az Európa-bajnokság. Ők azonban ott voltak Pekingben, miközben a férfiak nem.
– Valóban, ez azért szomorít, mert egy nemzet sportban való megítélését nagyban befolyásolja, ha mind a két nem csapata résztvevője lehet az ötkarikás játékoknak.
Milyen a hangulat a csapat háza táján?
– Ezúttal, úgy érzem, felszabadultabb a társaság, mert a mostani vb nem kvalifikációs torna, vagyis a helyezések ezúttal nem döntenek olimpiai, vagy éppen világbajnoki részvételről. Egyes egyedül a vb-aranyérmet megszerző csapat élvez olyan előjogot, hogy selejtező nélkül ott lehet a következő világbajnokságon. Ami meg a játékosokat illeti, hál’ istennek számos klasszissal rendelkezünk. Igaz, vannak taktikai szempontból olyan problémák, hogy egyes posztokért nagy a versengés – ez akár kellemes gondként is értékelhető –, emiatt fő is a kapitány feje. Míg másutt, konkrétan a beállós posztján akadnak gondok, mert a „húsdarálóban” csak igen „súlyos” egyéniség tud megfelelően helytállni.
A 12 között mi a menetrend?
– A következő lépcsőfokban két hatos csopotban zajlik majd a vetélkedés, ahol a körmérkőzéses rendszerben kialakult eredmény végén két csoport legjobbjai döntik el a helyezések sorsát.
Milyen eredménnyel lenne elégedett?
– A 8 közé jutás már tisztes helytállásnak számítana, bár ennél vérmesebbek a reményeink. Amikor legutóbb kijött a lépés a csapatnak, akkor a 6. helyen végeztünk, de ha mindenki hozza a tőle elvárhatót, akkor akár…
(fluck)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!