Amikor a defekt után elvész a bizonylat&

A toplistát egy évi 2,7 milliárdos összjövedelem vezeti, amely után  bő 700 millió forint adót kellett fizetni. A száz legnagyobb adóköteles jövedelmet szerző személy jövedelmének 83 százaléka forrásadós – az értékpapírpiacról származó – jövedelemből származott.

Gondolta a fene – szabadon Arany János után –, hogy milyen „franciás” dolog adózni és adóztatni! Etienne de Silhouette, XIV. Lajosnak, a Napkirálynak a pénzügyminisztere, a háborúskodások és a királyi udvar pazarlásai nyomán szétzilált francia államháztartást hatalmas adóterhekkel kívánta rendbe hozni. Így aztán elég kevesen kerültek abba a helyzetbe, hogy a méregdrága portréfestőket meg tudják fizetni – márpedig ugye a fényképezőgép még nem született meg családunk megörökítésére. Kivágott papírképekkel pótolták a festményeket, azokat gúnyosan silhouette-nek nevezve el; a sziluett szó így vonult be a köznyelvbe. A Napkirály másik pénzügyminiszterének, a nagy tekintélyű és kiváló Jean-Baptiste Colbertnek nagyon is találó mondata – „adót szedni annyi, mint a legkevesebb gágogás árán megkopasztani egy libát” – meg olyan aforizmává lett, amelyet, mert a hivatal sincs humor híján, még a mi APEH-unk is örömest alkalmaz az adómorál javítását szolgálni hivatott vadonatúj társadalmi célú médiakampányában, s félezer óriásplakátján…
Szikora János, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke a héten ismertette azokat az adózó állampolgárokat érintő egyszerűsítéseket, amelyeket már az idei személyi jövedelem adó (szja) bevallásunknál alkalmazhatunk, mert az APEH, mint végrehajtó szervezet, egyre inkább szolgáltató adóhatósággá szeretne válni. Ezért egyszerűsített szja-bevallást vezetnek be, arra számítva, hogy legalább 250 ezer, de akár 1,5 millió adózó választja majd ezt a formát, jobbára azok, akik helyett ez idáig a munkáltató végezte el a bonyolult adminisztrációt. Ha az adózó a január 31-ig kipostázott egységcsomagban lévő nyilatkozattal megbízza az APEH-et, hogy készítse el 2008. évi adóbevallását „hozott anyagból”, azaz a hivatalnál fellelhető adatokból dolgozva, s a nyilatkozatot február 16-ig kitöltve visszaküldi, akkor április 30-ig az APEH kiszámítja a fizetendő adót, és – akár postán, akár elektronikus úton is – eljuttatja a bevallási „ajánlatot”, amit május 20-ig vissza kell küldeni a delikvensnek visszajuttatni azt elfogadva, aláírva vagy kiegészítve. Ha eddig meg külön könyvelővel dolgoztattunk, akár meg is spórolhatjuk a kiadást, mert ugye az APEH „ingyen” teszi a dolgát… Az alkalmazottak mellett az őstermelők is választhatják ezt a módot, amennyiben éves bevételük nem haladta meg a 600 ezer forintot. Amúgy az Inforádió internetes honlapján afféle szokásos kis közvélemény-kutatást csinált, hogy megbíznánk-e az APEH-ot, hogy készítse el egyszerűsített adóbevallásunkat. Az igenek száma 39 százalék volt…
 Az elnök szerint (is) érthető, hogy adózni senki sem szeret – nota bene ők maguk sem, mert ez is emberi –,  hiszen az adófizetésért cserébe nem várhat közvetlen ellenszolgáltatást az ember az államtól. Az adóbevételekből finanszírozott állami szolgáltatásokból ráadásul nem is befizetésarányosan részesedünk, azaz az adófizetőnek semmilyen közvetlen gazdasági érdeke nem fűződik a teljesítéshez, zsebe tartalmának állami megcsapolásához. Jobb esetben valamilyen morális alapú társadalmi felelősségérzet, rosszabb esetben az állami kényszerintézkedésektől, büntetésektől való félelem a befizetést „ösztönző” erő… Viszont az állam által nyújtott szolgáltatásokat finanszírozni kell az egész közösség érdekében – ettől szervezett a társadalom. Tehát az adózás valóban közös ügyünk. Elmondta azt is, az egyszerűsítés irányába hat az is, hogy az eddigi 52 féle bevallásból mára 23 maradt, meg pontosan tíz jelentés… Egy+egy százaléknyi felajánlásunk célba érkezéséről is értesítést fogunk kapni; s lesz pozitív adóslista is – ez persze nem azonos a bankival – ahová a köztartozás mentes adózók kerülnek fel. Kicsi – 100 ezer forint alatti – adótartozásnál pedig az APEH automatikusan pótlékmentes négyhavi részletfizetést engedélyez.
Jelenleg egyébként csupán folyamatosan frissített negatív adóslista van a hatóság honlapján: olyan magánszemélyek és egyéni vállalkozók adataival, akik már több mint három hónapja minimum tízmillió forinttal sárosak. Nos, Abaitól Zsuppánig, Áfrától Zsikaiig negyven oldalon át majd két és fél ezer név és egyéb adat olvasható rólunk – így például az is, hogy idehaza nem csupán magyarok tartoznak a magyar államnak, hanem franciák, németek, britek, arabok, kínaiak, bolgárok, olaszok, vietnamiak is, s köreikben elég sok doktori című is akad.
Év végén-év elején szoktunk a „legek”-kel is foglalkozni. A a 2007. évi jövedelemről szóló bevallások adatai alapján az egyéni vállalkozói körben keletkezett legnagyobb éves adókötelezettség 39,4 millió Ft-ot tett ki, melynek „birtokosa” közjegyzői szolgáltatással realizálta a jókora adókötelezettség alapjául szolgáló tekintélyes jövedelmet. A 2007. évi egyéni vállalkozói 10-es toplistán egyébként további hat adóalany foglalkozott közjegyzői szolgáltatásokkal – ez az a jogi terület, ahol nem csupán becsületesnek kell lenni, de annak is kell látszani – sőt a papír, a „belég” valóban kötelező, nem csupán elvárt. De a top tízek közt helyet kapott vegyianyag-nagykereskedelemmel, építőanyag-kiskereskedelemmel és péksütemények gyártásával foglalkozó egyéni vállalkozó is.
A 2007. adóévben a megszerzett teljes jövedelem alapján készült képzeletbeli toplistán az első helyezett – nem vállalkozó, hanem alkalmazott – 2,7 milliárd forintnyi összjövedelmet vallott be, mely után 702 milliónyi adókötelezettsége keletkezett. Amúgy a száz legnagyobb adóköteles jövedelmet szerző személy jövedelmének 83 százaléka forrásadós – tehát az értékpapírpiacról származó – jövedelemből, a fennmaradó 17 pedig az összevont jövedelemből származott; az úgynevezett forrásadós jövedelmek köréből kiemelést érdemel az árfolyamnyereség, illetve az osztalék jogcím. A munkaviszonyból származó legnagyobb éves jövedelem egymilliárd Ft-ot enyhén meghaladó summa volt. Amúgy ez szép kerek szám, akárcsak maga az szja léte: a törvény 1988-ban született meg, s az első bevallások kelte 1989-es – így adózó múltunk éppen most húszesztendős!
Évekkel ezelőtt közmondásosak voltak a nagyot mondások, vagyis éppenhogy a túl kicsit mondások: egyéni vállalkozók bizonyos körei, na meg pincérek, taxisok, fodrászok, kozmetikusok, nőgyógyászok, s még néhány „kivételezett” klasszikus borravalós és hálapénzes szakma tagjai filléreket vallottak be – naná, hogy a majdnem minimálbérszintű  jövedelmükből jártak Thaiföldre, vettek villát és Maseratit. Az utóbbi sportkocsi jelkép is lehetne: gazdájának még négy-öt hasonló állt buszgarázsnyi tárolójában. A vagyonosodási vizsgálatok beköszönte e bevallási anomáliá-kon talán jobban tud segíteni, mint a kóros feledékenységre gyakran ajánlott patikaszer… Az szja-bevallásban felszolgálási díjként kimutatott, adóterhet nem viselő járandóságok körébe sorolható jövedelemtípus a 2007. adóévtől jelent meg külön bevallási soron; ezen a címen közel négyezer pincér, felszolgáló, pultos stb. összesen 1,1 milliárd Ft összegben szerepeltetett jövedelmet. Legendaértékű az is mára: e jattos körből a legtöbb bevételt pár éve egy levélkézbesítő – azaz postás – vallotta be, míg a sebészprofesszor nyilván éhezett. A menő zöldséges meg havi 40 ezer forintos adóalappal rukkolt ki, szinte abból élve, hogy „szombaton zárva”… 1997 és 2001 közt létezett olyan egyszerűsítés, hogy a borravalós szakmák képviselői cakpakk évi százezer forint befizetésével letudhatták a „nehezen bizonyítható” bevételeik utáni adózást – mindössze egy ezrelékük választotta e módozatot, így aztán meg is szűnt szépen. Adószakértők mesedélutánt is tarthatnának azokból a történetekből, amelyek valóban megtörténtek. Így például, hogy azért nincs meg a sok-sok bizonylat, mert véletlenül az adózó „pógár” az örömlányoknál felejtette. Vagy mert megette az éppen fogzó kisgyermek odahaza a pénztárkönyvet, netán a defektes kerék cseréjénél a járdaszélen felejtődött az autóstáska a papírokkal…
Sokak szerint az igazságos közteherviseléshez vezető út pedig mégis egy bizonyos minimális adóalap bevallásának kemény megkövetelése lenne – ám az Alkotmánybíróság ezt valahogy mifelénk „nem szereti”… Marad a hivatal számítógépes rendszere által „kidobott” alanynál a vagyonosodási vizsgálat – merthogy az ingatlan-nyilvántartás be van kötve, így kiderül a kacsalábon forgó vár és a havi jövedelem közti antagonisztikus ellentmondás. 2007-ben ebből 15 ezer vizsgálatot folytattak le, s 40 milliárdnyi adókülönbözetet találtak. Állítólag – ahogy vannak Kajmán-szigeti bankszámlák is –, úgy vannak külföldi luxusszállodákba járók, külhoni utazási irodáknál luxusutat befizetők is. Akik inkább ott foglalnak szállást az adóhatóság vizsgálatától tartva, mint itthon az ötcsillagosban. A felső kategóriás szállodák portáin a vendégek harmada érdeklődik afelől, hogy a hotel milyen információkkal szolgálhat az APEH-nek. Amúgy a szállodák és az irodák kizárólag akkor kötelesek információt kiadni, ha látogatóik ellen vagyonosodási vizsgálat indult.
Létezik közérdekű bejelentés is. Kevésbé szépen megfogalmazva: feljelentés. Ami a jogszabály szerint „olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja.” Tavaly több mint 21 ezer közérdekű bejelentés érkezett az adóhatóságokhoz – 2007-ben még csak 10.700 közérdekű bejelentést tartottak nyilván. Ezek országos átlagát tekintve 42 százaléka névvel, míg 58 százaléka névtelenül érkezett. Ez az arány a 2007. év hasonló időszakához képest tetszetős elmozdulást jelent: akkor a bejelentők 35 százaléka vállalta a nevét… A névvel bejelentőt fokozott védelem illeti meg. A közérdekű bejelentések benyújtóit jellemzően a fekete gazdaság visszaszorítására, kifehérítésére irányuló szándék vezeti, és az adóelkerülőkkel szembeni határozott és szigorú fellépést várnak az adóhatóságtól – ám azért nem feledkezhetünk meg a „sárga együtthatóról”, az irigységről…Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!