Kommentár

Most bizonyosan nem fog elhangzani a híres mondat, amellyel – a botrányba keveredett Nixon lemondása után – Ford elnök vette át Amerika irányítását: „honfitársaim, a hosszú nemzeti rémálomnak vége”. Holott az ifjabbik Bush pontban (washingtoni idő szerint) kedd délben lejáró nyolcéves kormányzása legalább akkora rémálma lett Amerikának és a külvilágnak is, s hát jóval hosszabb, mint a bő két esztendőn át tartó Watergate-ügy. De az biztos, hogy elnökváltásra még így nem vártak az amerikaiak, szó szerint számolták a szinte páratlanul népszerűtlen elnökük hátra lévő napjait. Beszámolók szerint egyébként demokraták és republikánusok egyaránt feltűnő nemzeti büszkeséggel várnak első nem fehér elnökük eskütételére. Ez még a távozóra is hatott, igaz, ez a Bush nem vesztette el a választásokat, őt csak a történelem győzte le és az alkotmány parancsolja ki a Fehér Házból. Így aztán alighanem őszinték voltak meleg szavai, amelyekkel várja utódja érkezését.
Amerika azonban korántsem könnyen szabadul Bush örökségétől, a pragmatikus Obama ráadásul inkább hangsúlyozza a demokratikus őrségváltást és a folyamatosságot, mint a szakítást. De hát nem is neki kell diadalünnepet ülnie, a beiktatást köszöntő milliók megteszik helyette. A búcsúzó mindenesetre szinte magára maradt ennek az örökségnek a mentegetésével: csütörtöki zárónyilatkozata amolyan védőbeszéd volt, s a bukott politikusok szokása szerint a történelem kedvezőbb ítéletére bízta magát. Egy ponton igazat adtak neki, s éppen ez lehet akár vészjósló is az utódnak: 2001 szeptembere óta Amerika földjét nem érte terrortámadás – dicsekedett Bush, s hírek szerint az ettől okkal tartó Obama kétszer is meggondolja még a sokat vitatott biztonsági intézkedések sebtében való felszámolását.
Megfelelni a fantasztikus várakozásoknak amúgy is irdatlan feladat lesz, bár Obama egyelőre semmi jelét sem adta, hogy akár egy világválság is kizökkentené legendás nyugalmából. Ami természetesen hallatlanul fontos nemzetének és a világnak is ebben a valóban történelmi pillanatban. De azt Obama és mindenki szerint pompás csapata is tudja, hogy miután kedden délben az óra elüti a tizenkettőt és ő átveszi a kormányzást, övé a Bush-örökség is: Irak éppúgy, mint Afganisztán, s mindenek fölött a hatalmas gazdasági válság. Powell külügyminiszter 2001 őszén azzal próbálta óvni elnökét az iraki kalandtól, hogy a porcelánbolt „törvényét” idézte neki: amit levesz vagy lever a polcról, az már az övé, azért már neki kell fizetnie. Bush törékeny porcelánokkal teli világboltot hagyott utódára, s keddtől az összes Obamáé. A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!